Reikiről és energiagyógyászatról a tudomány türkében

Sokan ma is hiszik is, nem is a reikivel és egyéb, nem látható energiákkal dolgozó módszereket. Az Akasha, a meditáció, az isteninek is nevezett energiák sokakban a babonásság, vagy a humbugolás érzetét keltik. Lehet-e, van-e a reikinek és egyéb módszereknek akár tudományos magyarázata is? Ennek próbálunk utánajárni ebben a cikkben.

Világunkban minden rezgés és energia.

Nicola Tesla

Az iskolában is megtanultuk már, hogy az egész világ, minden anyag, bármi ami megfogható és szilárd, parányi építőelemekből, úgynevezett atomokból épül fel. Azok pedig még parányibb részecskékből, protonokból, neutronokból és elektronokból állnak. Ma is emlékszem a középiskolai filozófia tankönyvünk bevezetőjének címére: A ceruza - elektronok őrült tánca? Mégis mi valódi, és mi nevezhető fizikainak, ha minden, bármily szilárdnak véljük is, pusztán aprócska, megfoghatatlan kis izék elképzelhetetlenül gyors mozgásából tevődik össze? Arról nem is beszélve, ha valaki érdeklődő, és nézi az ismeretterjesztő csatornákat, vagy ilyen jellegű írásokat olvas az interneten, akkor még a fentieknél is ijesztőbben hangzó kvantumok és bozonok lepik el az érzékelési horizontját! Rettenetes! Mihez kezdjünk ezekkel az információkkal?

E=mc2 - mindenki ismeri ezt a képletet, és álmunkból felébresztve is fújjuk Einstein nevét, meg azt, hogy minden relatív. De mit is jelent ez pontosan? Az egyenlet feloldása a következő: az energia egyenlő a tömeg szorozva a fénysebesség négyzetével. Azaz, minden matéria energia, és az energia alakítható át matériává. Azt, hogy ez egészen pontosan hogyan is történik, még nem sikerült legapróbb részleteiben feltárnia a tudósoknak, vagy legalábbis a köztudatba még annyira sem szivárgott le ez a tudás, mint a fentebb említettek. Tesla szerint, ha hasznosítani tudnánk azt az energiát, ami a szobában körbevesz bennünket, egy várost is kivilágíthatnánk vele. Azonban képtelenek vagyunk ezt az energiát egyenlőre mérnöki célokra alkalmazni (nem mennék bele az eltűnt találmányok és eltüntetett feltalálók problematikájába, igyekszem szigorúan az energia tannál maradni).

2011-ben Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt, és Adam Reiss megosztva fizikai Nobel-díjat kapott a Világegyetem gyorsuló tágulását igazoló elméletükért. Megfigyelésük szerint az Univerzum 74%-át sötét energia, további 22%-ot pedig sötét anyag teszi ki. Ami azt jelenti, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint mindössze a világ 4%-a megismerhető. Ha belátjuk, hogy a fizikai világ, minden, amit látunk és tapintunk magunk körül, beleértve az olyan láthatatlan erőket is, mint az elektromosság vagy a mágnesesség, mindössze 4%-a a teljes valóságnak, akkor ideje megállnunk egy pillanatra, és fontolóra vennünk, hogy lehet itt még valami, amiről nem tudunk mindent. Nem csak, hogy mi nem, de az akadémiai tudomány sem.

Beláthatjuk tehát, hogy a fizikai materializmuson és a newtoni fizikán alapuló világnézet igencsak elmaradott néhány száz évvel a tudomány mai állásához képest (a kvantumelméletek a huszadik század elején jelentek meg). De ez persze nem az egyszeri ember hibája, hiszen nem tehetünk róla, hogy milyen elavult ismereteket tanítanak még ma is a legtöbb iskolában. Az azonban már a mi felelősségünk, hogy megmaradunk-e egy középiskolás szinten, vagy nyitottá válunk a világra, és érdeklődésünket bővítve nem elítélünk dolgokat (középiskolai ismereteink alapján), hanem megpróbálunk mögéjük nézni, megengedve teret adni az értelmes, tudományos és logikai magyarázatoknak.

Összegezve tehát mondhatjuk, hogy tudományosan is igazolt tény, hogy a világban minden energiából épül fel. A Reiki és egyéb módszerek hatásmechanizmusának tudományos igazolása még várat magára, de ne dobjuk kukába az egészet csupán azért, mert akadémikus vizsgálatokkal még nem támasztották alá (vagy nem tudunk róla). Néhány száz évvel ezelőtt még az is tudományosan igazolt tény volt, hogy a világmindenség középpontjában a Föld bolygó áll, a Nap és minden más kering körülötte. Ma már nevetünk ezen, de ne becsüljük le elődeinket. A maguk idejében, a maguk módszereivel ennyit tudtak a világról megállapítani. Minden bizonnyal néhány száz év múlva a mai tudományos megállapítások is nevetség tárgyai lesznek. Ezért is érdemes nyitottan hozzáállni minden kérdéshez.

Mint említettem, a Reikivel kapcsolatos tudományos kísérletről nem tudok, de azt el tudom mondani, hogy az én ismereteim szerint hogyan működik a dolog. Mivel a világban minden energia, az energiának pedig mozgásban kell lennie, ezért a folyamatos áramlás a legfontosabb. Amikor az emberi test energetikájában elakadások (blokkok) képződnek, akkor alakulnak ki az esetleges fizikai tünetek.

Azt, hogy a gondolatok és az érzelmek is energiát képviselnek, a tudomány már képes megmérni. A szavak erejéről nem is beszélve, hiszen mi a szó? Fizikai energiává vált gondolati energia. Gondolok valamire, és kimondom; azaz a tüdőmből kipréselt levegővel megrezgetem a hangszálaimat, a hangképző szerveimet használva egy bizonyos hanghullámmá kódolom azt. A hang megrezgeti a levegőt, az pedig a hallgatóságom dobhártyáját, az agyuk pedig dekódolja az üzenetet. Az agyamban a gondolataim talán nem fizikai jelenségnek tűnnek, de a kimondott beszédem mindenképp az (ezért is fontos a szavak teremtő ereje, erről részletesebben majd egy másik írásban értekezem).

Ezek a gondolati és érzelmi energiák bizonyos minőségeket hordoznak magukban. Lehetnek pozitív, építő jellegűek, vagy lehetnek leépítő, ártó szándékúak is. És itt el is jutottunk az egyik kulcsmomentumhoz: a szándék energiához. A szándék tulajdonképpen az a teremtő energia, amely létrehozza a fizikai világban a dolgokat. Ugye, ha a mérnök épít valamit, az először a fejében létezik, mint egy ötlet vagy gondolat. Utána papírra veti, tervet készít belőle, hogy hogyan lehetne megvalósítani. Mindehhez azonban szándék is szükségeltetik, hiszen anélkül a tervrajzból soha nem lesz épület (és persze pénz, posztó, paripa, de azokat is a szándék teremti meg és hozza magával).

Tehát akkor mindezek fényében hogyan is zajlanak a Reiki kezelések? A kezelő személy kinyilvánítja azon szándékát, hogy a kezelt személynek (vagy állatnak, növénynek) kíván segíteni. Megengedi, hogy a rajta keresztüláramló (csatornázott) energia a kezelt személy energetikájával interakcióba lépjen. Nagyon fontos kiemelnem, hogy a Reikivel nem mi gyógyítunk. A gyógyulás a kezelt személy és teremtőjének a dolga. A Reikivel kezelő ember mindössze egy lehetőséget teremt, egy plusz energiát, egy segítséget nyújt a saját harmónia helyreállításához. Az energia hatására a kezelt személy folyamata üzemanyagot kap, így feltehetően gyorsabban, és remélhetőleg (szándékunk szerint) a lehető legzökkenőmentesebben fog lezajlani.

Kitételek:

A Reiki kezelő tehát nem gyógyító! Nem helyes, ha ekként gondol magára (ego), ráadásul az energia kezeléseknek a lényege épp az lenne, hogy megengedem, hogy történjen, és nem az, hogy én akarom irányítani.

Mivel nem tudhatom, a kliens folyamata milyen irányban zajlik (ezt csakis "Isten" tudhatja - és hogy mit takar ez a fogalom számomra, arra megint csak egy újabb cikket ígérhetek). Nem lehet erőszakkal megmenteni sem valakit. Aki úgymond istent játszik, mások folyamataiba belepiszkál, annak rövid úton benyújtja a számlát az Univerzum.

Szintén emiatt a pakliban az is benne van, hogy odaadásunk ellenére a kezelt személy nem gyógyul meg. Nagyon fontos azonban, hogy ez sem a mi kudarcunk, amint a gyógyulása sem a mi sikerünk, hanem kizárólag az energiának köszönhetően valósul meg. És bár az egónk miatt, ami szereti az életet, és minden formájában igyekszik az elmúlást elutasítani, nehéz lehet belátni, de sokszor azzal segíthetünk valakinek a legtöbbet, ha a fináléban enyhítjük a szenvedéseit.

Mindezt összefoglalva: a Reiki egy módszer az Univerzum energiájának csatornázására. Nem varázslat, nem humbug, a legtermészetesebb dolog a világon. Semmi csodálatosabb nincs benne, mint amennyire csodálatos az, hogy itt vagyok én most, egy zsáknyi víz meg nitrogén, és egy csomó minden más űrszemét, és ehhez képest most egy számítógép előtt ülök, és látszólag egész értelmes sorokat írok neked.

Ha érdekel még ez az energia téma, kövesd a blogomat és a facebook oldalamat, mert rendszeresen osztok meg efféle tartalmat. Illetve a figyelmedbe ajánlok néhány műsort, amelyekben az akadémikus sallangot nélkülözve, mégis tudományosan beszélnek a fent felsorolt témákról.

Lukács Béla elméleti fizikus és Friderikusz Sándor beszélgetései (youtube-on fellelhető)

A féreglyukon át - Morgan Freemannel (tévéműsor, angolul a youtube-on is megtalálható)

Világokon át (magyar tévéműsor sorozat, sajnos nagyon rossz képminőséggel, de azért fellelhető az interneten)

Bejelentkezés, időpont foglalás egyéni konzultációra: shinbei78@gmail.com

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Veszteség, fájdalom és megbocsátás - 4. rész

Nincs mit megbocsátanod, ha tudod, hogy minden egyes tapasztalatodat te szerezted önmagadnak. Miért kellene neheztelni azokra, akik csak teljesítették egy kérésedet?

Phekda Minael

kép: wallpaperswide

"De te fabula narratur" - Rólad szól a mese, még ha nem említik is a neved. Az életünk mind önmagunkról szól. A mi saját tanulási folyamatunk, a mi megtapasztalásaink, minden értünk van. Ami fáj, az is. Ami fáj, azért van, hogy rámutasson valamire, aminek valójában nem is kellene fájnia. Minden tanítás végső értelme az Egység, és egy esemény addig fog ismétlődni az életedben, amíg meg nem tanulod belőle, amit szükséges.

Téves következtetés, ha valami negatívat állapítunk meg embertársainkról. Vegyük például azt, hogy valakivel rendre újra megtörténik, hogy becsapják, elárulják, hazudnak neki. Egy nagyon alap szinten vélhetnénk azt, hogy a lecke, amit meg kell tanulni az annyi, hogy nem szabad bízni az emberekben, mindenki hazudik, előbb vagy utóbb mindenki át fog ejteni, tehát nem érdemes senkit sem túl közel engedni, mert voltaképpen a lelki közelség ára az, hogy később hátba fognak szúrni. Aki ennél a következtetésnél leragad, az továbbra is ezzel a jelenséggel fog szembesülni, mintegy megerősítve magát a hitében, hogy az emberek rosszak.

Nézzük másik szempontból. Buddha azt mondja, minden ember jó. Végső soron mindenkit valamiféle jószándék vezérel. Minden elő boldog akar lenni, csak nem tudja, hogy hogyan kell. Pillanatnyi kielégülésre, talmi örömökre vágyik, mert azt hiszi, ez jelenti a boldogságot. Amíg meg nem ismeri az Egységet, addig azonban mindig boldogtalan lesz. Ez azonban nem egyenlő gonoszsággal, vagy romlottsággal. Ez az emberi oldalunk alapvető ismérve. Senki sem hiba nélkül való, még azok sem, akik ezt hirdetik magukról. Kezeld fenntartással, aki ezt állítja magáról, vagy akit így állít be a környezete, követői. Ugyanis, amíg földi testben élünk, addig van spirituális munkánk is. Tehát a hiba nélküli embert arról lehet felismerni, hogy nem él. Hibázunk, ami normális. Javíthatunk rajta, ami opcionális. A jóra törekvő embert az különbözteti meg az ösztönlénytől, hogy önmagára is reflektál, hibáit elismeri és igyekszik rajta javítani. Erről majd részletesebben fogok írni egy, az "átok" természetéről szóló cikkben, most maradjunk a megbocsátásnál.

Tehát, ha elsajátítjuk azt a nézőpontot, hogy az életünkben velünk minden azért történik, hogy felülemelkedhessünk a minket megbéklyózó, beragadt álláspontjainkon és visszatalálhassunk az Egységbe, és elfogadjuk, hogy mindenki a saját szempontjából valamiféle jóra törekszik, akkor megláthatjuk mindenben a saját tükörképünket. Jóra törekszik, aki elvesz tőled valamit, mert azt akarja, hogy az övé legyen, és ez neki jó. Ő nem látja a nagyobb képet, nem érzékeli a te szempontodból a dolgot, és azt hiszi, nyert, mert övé lett az a valami. Az egó hízik és rettentő jól érzi magát. Az áldozat egója meg attól hízik, hogy van rá oka, hogy sajnáltathassa magát. A valóság az, hogy a fájdalmunk közös. Nem árthatsz senkinek úgy, hogy te magad ne sebeznéd meg, és fordítva is igaz. Senki nem okoz fájdalmat neked úgy, hogy te ugyanezt ne tetted volna meg vele, vagy valaki mással, esetleg önmagaddal.

Ezek a gondolatok segítenek lecsendesíteni az elmédet. Az előző részben leírt gyakorlatok segítenek kitisztítani a fejed és egy olyan állapotba juttatnak, ahol már talán kevesebb indulat van, és könnyebb elfogadni azt, amit most fogok leírni.

Egy érzelmet, érzést csak úgy tudunk elengedni, ha megéljük a teljességében. Amíg eltoljuk magunktól, menekülünk előle, vagy le akarjuk tagadni, addig energiát adunk neki és a tudattalanunkból irányít. Amit már a tudatosságunkba emeltünk, annak nincsen hatása felettünk. A tudatosság, a spirituális fejlődés, vagy a rezgésszint emelkedése nem azt jelenti, hogy a jelenségek feltétlenül megszűnnek, pusztán annyit, hogy már nem okoznak problémát. A tudatosságba emelt jelenség kezéből kivettük az irányítást. Többé már nem kell engedelmeskednünk neki. Például, aki az irigységét tagadja, és bőven adakozik is, hogy ezt a maga számára is bizonyítsa, azt gyakran a tudatalattijából irányítja ez a tulajdonság. Például kényszeres adakozásra ösztönzi. Az illető pedig nem érti, mitől van aranyere. Naponta többször elmondja, hogy ő sosem volt irigy. Amikor azonban valóban tudatosodik benne a saját irigysége - illetve inkább úgy fogalmazok, hogy tudatosodik benne az, hogy ő maga is tartalmaz irigységet (hiszen az Egységben minden benne van, tehát mindent be kell építenünk, legfőképpen azt, ami a legjobban taszít és irritál) - tehát, amikor az irigysége felemelkedik a tudatosság szintjére, többé már nem kell neki engedelmeskednie. Minden adott szituációban, amikor korábban az irigység írta a forgatókönyvet, nyílik egy pici időkapu, egy lehetőség a szabad akarat bevetésére. Amikor felismeri, hogy csak az irigysége készteti erre vagy arra, abban a pillanatban képes úgy dönteni, hogy engedelmeskedik-e neki vagy sem. Mind a kettő jó válasz, hiszen ne felejtsük el, nem megváltoznunk kell, nem jónak kell lenni, hanem azzal kell maradni, ami van. A felébredés, a megvilágosodás, ami a tartós boldogságot okozza, az a jelenlét. Elfogadni akár saját negatív tulajdonságainkat. És azt, hogy az életünk a saját választásaink következménye. Tehát az illető az adott pillanatban dönthet úgy, hogy az irigység késztetésének engedelmeskedik, vagy valami mást választ. Mindegy, melyik történik, mert innen már nem áldozatnak érzi magát, hanem magabiztosan ül élete nyergében.

Tudatos szintre pedig úgy tudjuk emelni ezeket a minket korlátozó tényezőket, ha belemegyünk a rossz érzésekbe is. Megbocsátani úgy lehet, ha átéljük velejéig a fájdalmat, azt a fájdalmat, amivel semmiképp sem akarunk szembesülni. Azt a fájdalmat, amit mi okoztunk annak, aki megbántott minket. Ez nem mindig könnyű, és néha egyedül nem is megy. Számos módszer kínál azonban erre lehetőséget a családállítástól az előző életbe való utazásig, meditáció, és a többi. Mindenképp azt javaslom, hogy először egyedül tegyél próbát. Menj vissza arra az érzésre, ami kiborított. A fájdalom, a veszteség, a harag, vagy valami, ami megfoghatatlan. Lehet, hogy nem is konkrét érzelmet tapasztalsz, hanem egy fizikai érzethez tudod kötni a jelenséget. Elkezdett forrósodni a mellkasod, a fejed, vagy megfájdult a gyomrod, esetleg vécére is kellett menni. Elképzelhető, hogy amikor a konkrét atrocitás ér, akkor nincs alkalmad ezt megtenni, ez nem is probléma. Javaslom, hogy otthon, egyedül, és lehetőség szerint fekve csináljuk ezt a gyakorlatot. Ha ez nem oldható meg, akkor csendes helyen, ülve is nagyon jó lesz. Fekve egy kicsit könnyebb ellazulni, és itt most az a lényeg, hogy az energiát hagyjuk áramolni.

Tehát, lefekszel, és felidézed magadban azt a pontot, ami a fájdalmat okozta. Az a mondat, az a kép, az az érzés. Megvan? Maradj vele. Ne akard megváltoztatni. Ne akard, hogy ne legyen itt. Ne akard, hogy elmúljon. Bontsd ki, mint egy ajándékcsomagot. Mondd azt: fáj? jó, akkor fájjon! Lássuk, mi van alatta! Mitől fáj, miért kínoz ez ennyire engem? Amikor az érzés a tetőfokára hág, automatikusan szertefoszlik. Amikor felismered a történetben a saját szerepedet, a megbocsátás automatikusan megtörténik. Mert hát hogyan is lehetne másra haragudni, amikor minden téged szolgál, ami veled történik. Amikor mindennek, amit megtapasztalsz, megvan a csírája benned. Ez azt jelenti, hogy a te hibád, hanem azt, hogy a te felelősséged. Márpedig, ha nálad van a felelősség, nálad van a kormány: Te tudsz rajta változtatni!

A veszteséggel, fájdalommal és megbocsátással kapcsolatos körutazásunk egyelőre ennyi. Köszönöm, hogy velem tartottál. Kérdéseidet bátran tedd fel hozzászólásban, ha tudok, fogok rá válaszolni. Ha egyéni konzultációra van szükséged, itt találod az elérhetőségeimet. Szerencsés utat kívánok neked!

Szeretettel: Helga

Első rész

Második rész

Harmadik rész

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Veszteség, fájdalom és megbocsátás - 3. rész

Hogyan bocsássunk meg valakinek, aki nem érez megbánást? (fordítás)

Ajándékozz megbocsátást önmagadnak. A múlt nem fog megváltozni, hiába gyászolsz valamit, ami sosem fog már megvalósulni. A megbocsátás megszabadít a múltból, vagy azoktól az emberektől, akik valamilyen módon rosszul bántak veled. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem bocsátasz meg. A megbocsátás elengedi egy személy tartozását feléd, ez egy igazán szívből jövő, jószándékú tett. A megbocsátás csak egy személyen múlik. Legyél az Te magad.

Kép: wallpaperswide

1. A megbocsátás a kulcs a jövőbeni boldogságodhoz
2. A megbocsátás felszabadulás a fájdalom és a harag terhe alól. Amikor azt választod, hogy megbocsátasz, akkor azt választod, hogy a jelenben és a jövőben élj, nem pedig a múltban. Nem jelenti azt, hogy elfelejted, ami történt, de elengeded a negatív gondolatokat és érzelmeket amelyek a rossz emlékhez kapcsolódnak, és folytatod tovább az életed. A megbocsátás nem csak megtörténik, a megbocsátást választanod kell.
3. Megbántódhatsz valamin, amit a társad tett, vagy azért, mert az elvárásaid nem teljesültek. Meg lehetsz bántódva úgy, hogy nem is emlékszel, mitől bántódtál meg. Lehet, hogy sajnálkozol valami miatt, amit te tettél másnak, és érzed a tetted fájdalmát, súlyát hordozod magaddal. Amikor ez a teher túlságosan naggyá válik, fölzabálja az életed, megváltoztatja azt, aki vagy, és amilyen kapcsolataid lehetnek. Egy falat képez közted és aközött a bensőségesség között, amit az Univerzumban keresel.
4. Amikor megbocsátasz:
- Feloldozod magad a múlt terhe alól. Eldobod a fájdalmat, haragot és magányt. Lehullik rólad a súly, és elkezdődhet a gyógyulás.
- Megadod magadnak és annak is, aki megbántott azt az esélyt arra, hogy szabadon és békében élhessetek és jobbá változhassatok. A bűnbánatnak új irányt kell mutatnia, megvallani az igazat, bizonyítani a megbízhatóságot. Bevallani a félelmeket, keresni a jóindulatot és elengedni, hagy menjen az, ami már elmúlt. Beszélj a veszteségedről, sérülésedről és érzéseidről. Ha nem bocsátasz meg, akkor aláveted magad a bűntudat rabszolgaságának, amely csak teher a lelkeden. Engedd el a régi életet, a sérüléseket és haragot. Találd meg, honnan jönnek ezek. Ne engedd, hogy mérges emberek irányítsanak téged, még akkor sem, ha te magad vagy az a mérges ember. Megbocsátás nélkül saját magad építette börtönben kell élned. Senki másnak nem kell megváltoznia, elég csak neked. Senki nem kelthet bűntudatot benned. Ha boldogtalan vagy, az a te problémád.

Mi megbocsátás és mi nem az:

1. a megbocsátás nem felejtés
2. valaki megbocsáthat úgy, hogy még mindig érzi a veszteség feletti gyászt, vagy fájdalmat
3. a megbocsátás nem foszt meg a viselkedés miatti felelősségtől. Egyszerűen csak elengeded valakinek a kölcsönt, amivel tartozik neked.

Megbocsátás gyakorlatok
- Írd le tollal papírra mindazt, amit helytelenül tettél. Szükséges, hogy írjál. A gondolkodás folyamata más, amikor írunk, mint amikor beszélünk, vagy csak magunkban gondolkodunk.
- Olvasd fel hangosan, amit írtál!
- Mondd ki hangosan: a legjobbat tettem, amit tehettem, minden tudásommal, amely abban az időben rendelkezésemre állt. Megbocsátok magamnak és szabadon engedem magam.
- Semmisítsd meg a listát
- Ismételd meg a gyakorlatot mindenkivel, aki valaha megbántott. Gratulálok, megmentetted magad a meg nem bocsátástól

A fordítás alapja

Első rész

Második rész

Negyedik rész

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Veszteség, fájdalom és megbocsátás - 2. rész

A fájdalom természete

A fájdalom az a leggyakrabban előforduló érzés, amelyet a leginkább próbálunk mellőzni. Rendszerint menekülünk előle, nem akarjuk megélni, mindenáron igyekszünk elkerülni. Pedig a fájdalom az élet része, és fontos alapköve a fejlődésünknek is.

kép: wallpaperswide

Mi okozhat fájdalmat? Azt mondják, a változás fájdalommal jár, pedig ez így egyáltalán nem igaz. A fájdalmat nem a változás, hanem a változásnak való ellenállás hozza létre. Ragaszkodás elvárásokhoz, igaznak tűnő elképzelésekhez, saját illúziónkhoz. Amikor valakiről jobbat feltételezünk, mint ahogyan aztán később bánik velünk. Amikor úgy hisszük, nagyon vágyunk valamire, de ez az elvárás nem teljesül. Hiányérzet, valaki viselkedése, vagy nem várt események is kiválthatják. Ragaszkodás (ami nem azonos a kötődéssel), illetve az ilyen ragaszkodások kényszerített elszakadása okozhatja. Ragaszkodás bármihez, személyekhez, elképzelésekhez, téves ideákhoz. Legfőbb ellenségeink tehát a saját magunk által támasztott elvárások.

Mit okozhat a fájdalom? Gyakori válaszreakció a harag, netán agresszió is. Szinte ugyanilyen gyakran előfordul ennek ellentéte is, a teljes elzárkózás. Blokkolás és fal felhúzása a fájdalmas rész és a fájdalmat kiváltó esemény vagy személy közt. Minden reakció, minthogy ezek az ego reakciói, helytelen. Azonban emberek vagyunk, így igen nehéz lenne olyat találni közöttünk, aki mosolyogva tűri a fájdalmakat (hacsak nem mazochista az illető).

Mit lehet tenni, ha fájdalommal kell szembenéznünk? Ha a fájdalmat mi magunk éljük meg, a legjobb, amit tehetünk, hogy megéljük a maga teljességében. Ez ijesztő lehet, hiszen - nem meglepő módon - fájdalmas. Azonban, ha éber figyelemmel sikerül a fájdalom mélyére merülni, amikor teljes mértékben megéltük azt, mintegy magától feloldódik. Túl mély fájdalom esetén azonban nehéz, sőt szinte lehetetlen ezt egyedül átélni. Ilyen esetekben érdemes szakértő segítséget kérni, aki különböző módszerekkel segít a fájdalom állapotába kerülni, felidézni az érzést vagy szituációt, ami kiváltotta azt, és biztonságos hátteret nyújt ahhoz, hogy megélhessük a fájdalmunkat.
Ha a fájdalommal úgy kerülünk szembe, hogy nem magunk, de másvalaki fájdalmával kell valamit kezdenünk, akkor az orvoslat a fájdalomreakció formáján múlik. Ha az illető személy a fájdalmat agresszióban, haraggal éli meg, ne csitítsuk őt. A fájdalma valós, az érzelmei mind legitimek, amelyeket ebben a helyzetben megél. Minél távolabbról próbáljuk az érzéseit vállalható mederben tartani. Mondjuk ne engedjük a párunknak, hogy tényleg agyonverje a szomszédokat... Ha lehetséges, igyekezzünk hatni, vagy hathatós segítséget kérni, amely a fájdalmat helyes irányba tereli. Megélni egy érzelmet vagy kiélni, az nem ugyanaz.
Fájdalmat igazán csak az okozhat, akivel törődünk. Ezért az igazán nagy fájdalmak gyakran abban teljesednek ki, hogy a sértett fél falat emel maga köré. Amikor olyasvalaki okoz fájdalmat, akit túlságosan szeretünk ahhoz, hogy haraggal tudjunk ellene fordulni, gyakran falat építünk ehelyett, kizárván ezzel mindenféle érzelmet. Ez a fal pedig megnehezíti a továbblépést, a kapcsolat renoválását, de magát a fájdalom megélését is. Ilyen esetben annyit tudunk tenni, hogy a szerettünket elfogadjuk a fájdalom falával együtt. Ne próbáljunk közel férkőzni, a falon áthatolni, hanem mintegy a fallal együtt próbáljuk őt körülölelni. Ha lehetséges, próbáljunk számára segítséget találni, hogy megélhesse a fájdalmait, és végül ő is továbbléphessen rajtuk.

Mi van a fájdalom után? Jó esetben harmónia és szeretet, feldolgozatlan fájdalom esetén gyakran ugyanaz a helyzet megismétlődik, hogy a fájdalmat ismét lehetőségünk nyíljék megélni. Rendszerint a fájdalom örvényéből az emberek erősebben kerülnek ki, mint ahogyan belezuhantak abba.

Miért kell fájdalom? Sokan csak fájdalom útján tudnak fejlődni. Akinek kényelmes a komfortzónája, és amúgy nem hajtja előre valami isteni motiváció, azt gyakorta fájdalom által billentik ki a kényelmi helyzetéből. A fájdalom, akárhonnan jön is, bármi is okozza, mindig lehetőséget ad a tanulásra. Mert fájni csak ott fáj, ahol be vagyunk ragadva, ahol nem tudjuk elengedni az elvárásainkat. Ez furán hangozat, amikor néha olyan gyötrelmes dolgok okozzák ezt a fájdalmat, amit emberi ésszel szinte felfogni sem lehet. De ahogyan a pótnagymamám mondta: élni kell. És ha a fájdalom ezt nem engedi, akkor nekünk kell elengedni a fájdalmunkat.

Az első rész itt olvasható

A következő rész itt olvasható

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Veszteség, fájdalom és megbocsátás - 1. rész

Eredetileg a másik blogomon jelent meg ez az írás, azonban mára nyilvánvalóvá vált, hogy bármennyire is szerettem volna, nem tudok két blogot menedzselni. Így hát úgy döntöttem, áthozom ide az írásaimat onnan. Ezzel a négyrészes sorozattal kezdem. A cikk alján a link a másik blogra vezet, tehát ott máris el tudod olvasni az összes cikket.

Szeretettel: Helga

Veszteség és hála

"Nincs férfi, aki végigélhetné az életét veszteségek nélkül" (Ragnar Lothbrok)

kép: freepik

Mi is a veszteség? Elveszíteni csak olyasmit tudunk, ami valójában nem is hozzánk tartozik. Jóllehet, néha a hozzánk tartozó dolgoknak is kimenőt kell adni, mert vagy nekünk, vagy ha személyek, akár nekik is, külön fejlődési utakon kell keresztülmenni ahhoz, hogy végül ismét összeforrhassanak az ösvényeink.
Miért nehéz és fájdalmas feldolgozni a veszteséget? Az egyik fő oka az az illúzió, hogy a körülmények megváltozását veszteségként éljük meg. Aminek mennie kell, az megy, és mi emberek kicsik vagyunk megállítani a változást. A másik ok pedig az ember biológiájában rejlik. Az agyunk szinapszisai, a neuronok (agysejtek) által kialakított kapcsolatok szó szerint fizikailag is őrzik testünkben a veszteség tárgyának lenyomatát. Tehát nem csupán energetikailag és érzelmileg, de a szó szoros értelmében fizikailag is belénk tapad minden, amit (akit) valaha is megismertünk.
Ezért nem is biztos, hogy cél "feldolgozni" a veszteséget. Illetve kulcskérdés a feldolgozás mértéke. Mennyire vagyunk türelmesek magunkkal, mennyit engedünk meg, hogy az elveszített történet foglaljon el a személyes energiánkból. Egész nap rugózunk rajta, vagy csak naponta egy-egy alkalommal, mondjuk egy gyertyagyújtás mellett beszélgetünk a veszteség tárgyával. Nem cél, és nem is lehet az, az egészet teljesen elfelejteni. Igaz, minél jobban szeretünk valakit, annál mélyebben érint az elvesztése is, de éppen az elvesztése felett érzett fájdalom az, ami rá emlékeztet majd. Azonban nem egészséges megengedni, hogy ez a fájdalom, vagy a veszteség felett érzett bármilyen más érzés (bűnbánat, harag, stb.) uralja el az életünket. Az életnek tovább kell mennie, az élet maga a változás, s mint ilyen, időnként veszteségekkel is jár.
Minél idősebb az ember, annál hosszabbá válik ez a veszteséglista. Ám ezt a veszteséglistát hála listává is átalakíthatjuk egy szempillantás alatt. Ahelyett, hogy arra gondolunk, őt is, ezt is, azt is elveszítettük, próbáljunk arra gondolni, és közben a hála érzését átélni, hogy őt is ismerhettük, az is az életünk része volt, és ezt is volt szerencsénk megtapasztalni.
Az élet maga a változás, és ha jön, akkor megy is valami. A születéskor az anya elveszíti méhének lakóját, de ezáltal nyeri a gyermeket, akit végre magához ölelhet. A fa minden ősszel elbúcsúzik a leveleitől, hogy azok utat adhassanak az új életnek. Ha mindez nem történne meg, a változás akkor is bekövetkezne, de szörnyűségesen. Amikor nem engedjük, hogy az elmúlás a maga rendjén történjen, teret adunk a rothadásnak. Hányan rohasztottunk már magunkra rossz párkapcsolatokat, kellemetlen munkahelyeket? Vajon könnyebb volt-e akkor eljönni, amikor már úgy éreztük, még egy nap odabent, és bele fogunk halni?
Vannak, akiknek az elengedés könnyen megy, de vagyunk jópáran, akik keservesen meg tudjuk szenvedni azt. Tanács? Sóhaj, nagy légzés, kifúj, elenged. Észrevenni, felismerni az újat és örvendezni annak. Új célokat kitűzni, friss perspektívákból szemlélni az életünket. Nem baj, ha egyedül nem megy, ne akarj szuperhős lenni. Azért vagyunk emberek, hogy lehessenek gyengeségeink. Az emberi faj úgy van megalkotva, hogy akarjon az egységbe vissza törekedni, ezért mindig szükségünk van másokra. Voltaképpen egy emberi lény képtelen tökéletesen egyedül létezni. Ne szégyelljünk tehát segítséget kérni akkor sem, ha bagatellnek gondoljuk a veszteségünket. Ha úgy érezzük, mások ilyesmiért nem sírnak, sőt talán még van is mellettünk egy-két jóbarát, aki ezt ki is mondja. Sajnos a jószándék önmagában nem mindig gyógyít meg. Egy ember által megélt érzelmek mindig legitimek. Azzal, ha azt mondjuk, nem helytállóak az érzései, csak fokozzuk a problémát, ahelyett, hogy megoldanánk. Teljesen mindegy, mi váltja ki azokat az érzéseket. Ami a fizikai világban apróságnak tűnhet, az érzelmileg vagy energetikailag igenis lehet komoly dolog.
Azonban minden negatív érzés is energia, és az energia önmagában semleges. Megtanulhatjuk átalakítani a negatív érzelmeinket is teremtő erővé pozitív, áldásos módon. Úgy, hogy amit létrehozunk általuk, az magunk és mások javát szolgálja.

(folytatása itt)

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

10+1 lecke Albert Einsteintől

Albert Einstein a modern fizika atyja, és egyúttal a tudás, a tudomány megtestesítője. Neve fogalommá vált, most is így mondjuk, ha valaki értelmi képességeire akarunk utalni: "nem egy Einstein". Az okosság, eszesség szinonimájává vált tudós méltán volt népszerű a saját korában, és ma sem kevésbé az. Talán a játékossága, az, hogy az addig a tudományossággal egyenértékű karót nyelt stílusba belevitte a mókát és az életörömet, okozza ezt a máig tartó népszerűséget. Hogy az alábbi mondatok valóban tőle származnak-e, nem tudom, mindenesetre talán érdemes megszívlelni, vagy legalább megfontolni ezeket, ha szeretnél elérni valamit, ha szeretnéd megvalósítani az álmaidat.

"Nem oldhatunk meg egy problémát azzal a gondolkodással,
amellyel létrehoztuk." kép: wallpaperswide

1. Kövesd a kíváncsiságodat, érdeklődésedet!

" Nincs semmilyen különleges tehetségem. Egyszerűen csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok."

Ha valami érdekel, beleásod magad a témába. Ha beleásod magad a témába, folyton ezzel foglalkozol, folyton ezen jár az eszed, egyre többet és többet tanulsz róla, egyre inkább profi leszel. Aki tehát érdeklődő, elkerülhetetlenül mestere lesz az érdeklődése tárgyának.

2. A kitartás kulcsfontosságú.

"Nem arról van szó, hogy olyan okos lennék, csak sokkal tovább maradok a problémákon."

Szokták mondani, hogy a sikeres meg a nem sikeres ember között annyi a különbség, hogy a nem sikeres előbb feladta. Nincsen olyan probléma a világon, amire ne teremtettek volna egyidejűleg megoldást is. A feladat mindössze annyi, hogy ezt a megoldást meg kell találni. Ha a szívbéli elszántságod hajt, előbb-utóbb feltárul előtted a megfelelő ajtó.

3. Koncentrálj a jelenre!

"Minden férfi, aki biztonságosan tud vezetni, miközben egy csinos lánnyal csókolózik, nyilvánvalóan nem szentel kellő figyelmet a csókra."

Ahol a fókusz, ott az energia. Mivel hatni csak a jelenben tudunk, érdemes az energiáinkat oda fókuszálni, amivel éppen foglalkozunk. Egyrészt ez vezet csak eredményre, másrészt pedig ez segít hozzá a megélés teljességéhez.

4. A képzelőerő végtelen hatalommal bír.

"A képzelőerő minden. A képzelőerő betekintést nyújt az élet elkövetkezendő történéseibe. A képzelőerő sokkal fontosabb, mint a tárgyi tudás."

A világon minden, de minden, mielőtt megvalósult volna, először csak képzeletben létezett. Az a híd, amin nap mint nap átkelsz, valamikor nem volt ott. Először egy ember fejében létezett, aki úgy gondolta, jó lenne a folyónak azon a bizonyos pontján száraz lábbal átkelni. Azután egy mérnök fejében létezett, aki elképzelte, hogy hogyan lehetne megvalósítani. Majd pediglen ez a mérnök lerajzolta, a rajzot utasításokkal látta el. Végül a munkafolyamat eredményeként a híd megvalósult, és te nap mint nap átkelhetsz rajta! Ne becsüld le a képzelet erejét!

5. Bátran kövess el hibákat is!

"Az a személy, aki még soha nem hibázott, nyilvánvalóan soha nem próbált ki semmi újat."

Ha mindig olyat csinálunk, amit már tudunk, akkor soha nem tanulunk semmi újat. Aki nem teszi ki magát időnként kihívásoknak, azt talán túlságosan gyáva a fejlődéshez. Ne szégyelld, ha hibázol, hanem próbálj meg tanulni belőle!

6. Éld meg a pillanatot!

"Sohasem gondolok a jövőre. Elég hamar be fog következni anélkül is."

A harag, amikor a múltban vagyunk, az aggódás, amikor a jövőben. Mivel egyik sem létezik, mind a két lelkiállapot csupán energiát von el az egyetlentől, ami valóságos, ez pedig a JELEN.

7. Teremts értéket!

"Ne azon iparkodj, hogy sikeres légy, sokkal inkább azon, hogy értékes!"

Hogy mi a siker mértéke? A köztudatban főként ismertséget, vagyont értenek ma ez alatt. Szerintem az a sikeres ember, aki élete során megéli, megvalósítja azt, amit szeretett volna. Ennek pedig koránt sincs sok köze az anyagi dolgokhoz. Az érték mindig valami megfoghatatlan, szinte már-már spirituális dolog. Gyerekeket, unokákat kapni az élettől óriási érték - mégis, pénzben kifejezhetetlen. Megtanulni valamit, vagy átadni egy tudást, szintén felbecsülhetetlen. És még sorolhatnánk. Ki amiről álmodik, abban lehet sikeres.

8. Ne élj megszokásból!

"Az őrültség definíciója: újra meg újra ugyanazt a dolgot tenni, és közben elvárni, hogy az eredmény megváltozzon."

Gyakran olyannyira a szokásaink irányítják az életünket, hogy észre sem vesszük, hogy valójában ez történik. Lehet ez egy adott reakció egy adott szituációra, amit mindig megismétlünk, de lehet egy rossz szokás, vagy egy olyan megközelítési mód, ami nem vált be. Ha nem vált be, ne ismételgesd! Próbálj ki valami mást! Ha nem tudsz jobbat, akkor próbálj ki valamit, bármit, ami eltérő attól, amit eddig csináltál! Ugyanis az eddigi módszerről már biztosan tudjuk, hogy nem működik, tehát bármi más ettől csak eltérő következményre vezethet. És ki tudja? Hátha az új megközelítés működni fog :)

9. A tudás a tapasztalatból származik.

"Az információ önmagában nem tudás. A tudást csakis a tapasztalat adhatja meg."

Örök probléma az oktatásunkban a száraz tények magoltatása, miközben a gyerek nem tanul meg gondolkodni, nem tanul meg következtetni, és egyáltalán, semmi kognitív képességét nem tanulja meg alkalmazni. Az, hogy az ecetsav oldja a kalciumot, önmagában nem jó semmire. De ha tudod, hogy egyéb híján ételecettel is lehet vízkövet oldani, az már bármikor hasznodra lehet!

10. Tanuld meg a szabályokat és legyél a legjobb!

"Tanuld meg alaposan a játék szabályait, azután pedig játssz jobban mindenkinél!"

Az újításokat és nagy eredményeket mindig valamiféle normaszegés eredményezi. Azonban ahhoz, hogy a normaszegésünk ne pusztító, hanem valóban értelmes és építő jellegű legyen, először is jól meg kell ismernünk ezt a normarendszert. Lázadni sem lehet úgy, ha az ember nem tudja egészen pontosan, hogy mi ellen lázad. Azonban, ha felmérjük és feltérképezzük alaposan a rendszert és a lehetőségeit, megvalósíthatóvá válik a lehetetlen.

Végezetül:

"Sose add fel, amit igazán szeretnél elérni! Valaki, akinek nagy álmai vannak, sokkal többre viheti, mint az, aki mindent tud!"

Az álmod az, ami hajt előre, az ad a szívednek energiát, hogy verjen (szó szerint és átvitt értelemben is). Amíg valakinek van célja, amit meg akar valósítani, és amiért dolgozik, addig van lendülete is az élethez! Minél hatalmasabb és átfogóbb a célod, minél több embert érint, minél több személynek kedvez, annál több energiával fogsz rendelkezni a megvalósításhoz!

Szeretettel: Helga

Az idézetek a mindsjournal cikkéből származnak. Az Einsteintől idézett mondatokat saját fordításomban közöltem.

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Megváltozni a megváltoztathatatlant

Vicces, de igaz kiírás terjeng a közösségi média oldalakon: a női magazinok tartalmának egyik fele arról szól, hogy fogadd el magad teljesen és úgy, ahogy vagy. A másik fele pedig arról, hogy hogyan adj le X kilót pár nap alatt. Hogyan fér meg egymás mellett az önelfogadás, és a változtatásra való törekvések?

kép: freepik

A spirituális tanítás értelmében a kettő valójában szorosan összefügg. Ugyanis nem változtathatod meg azt, amit nem fogadtál el, amit nem éltél meg teljes mélységében, és amibe nem tudsz beletörődni, hogy ez így marad véglegesen, örökre.

Az életünk egy tapasztalási út, melynek során sokféle, színes élménnyel találkozhatunk. Ezek egy részét pozitívnak, egy másik részét negatívnak éljük meg. Ugyanez érvényes a tulajdonságainkra, vagy mások tulajdonságaira is: mindenről azonnal ítéletet alkotunk. Ez jó, az rossz, ez fekete, amaz fehér, ez elfogadható, a másikat el kell utasítani. Ez nem hibás viselkedés, nem kell küzdeni ellene vagy eltörölni. Egyszerűen csak meg kell érteni, hogy ez nem a nagybetűs Valóság, nem a Lélek Birodalma, hanem a Poláris Világ, az Ego játszótere, ahol mindennek két arca van. Amikor belátjuk ezt, azaz az ítéleteink illuzórikus voltát, akkor felszabadulunk a kényszerük alól. Ami azt jelenti, hogy továbbra is úgy érzed, hogy valami jó, valami rossz, valamit szeretnél, valamit pedig nem, de egyúttal folyamatosan tisztában vagy vele, hogy mindez csupán illúzió, egy álomkép, amelynek nem kell kötelezően uralkodnia feletted.

A változás kezdete tehát a változás kényszerének elengedése. Egyébként is, az élet maga a változás. Semmi nincsen a világon, ami nem fog megváltozni egyszer valamilyen irányba. A változás törvényszerűen bekövetkezik akkor is, ha próbálsz ellenállni neki. 

Amikor elfogadtad magad, akkor tudod a képességeidet teljes mértékben felhasználni. Minden képesség ugyanis, amit a születésedkor kaptál, arra van, hogy a javadat szolgálja. Azok az emberek, akik kiskorodban megtanítanak magadat utálni, mert ilyen, meg olyan, meg amolyan vagy, voltaképpen segítők, akiknek a tanítása által képes lehetsz megélni és felfogni, hogy mennyire értékesek és becsesek ezek a tulajdonságaid, ha megfelelően használod fel őket.

Mondok példákat. A türelmetlenség egy olyan alap faktor, amivel nagyon sokan küzdenek. Egyrészről a világ elvárja a teljesítést, siess-siess, minden gyorsan kell, érj oda időben, férjen bele a napodba minden, és a többi. Ugyanakkor megköveznek, ha a türelmetlenség kifele is látszik, mondjuk másokat presszionálsz, hogy ők is siessenek veled. Ha pedig nem mutatod kifelé, akkor belülről emészt fel, és idővel valamilyen csúnya betegség formájában tör a felszínre. Mi a megoldás?

Fel kell ismerni, hogy a türelmetlenség is jó valamire. Vizsgáld végig az életed, hogy mit adott neked a türelmetlenség, miben volt segítségedre! És még miben lehetne, ha hagynád érvényesülni?
Nem a türelmetlenség maga ugyanis a lényeg. A lényeg az, hogy hogyan éled meg/ki. Ha kiéled, mondjuk ordibálsz a gyerekkel, mert lassan húzza a cipőjét, vagy a pároddal, mert nem készül el időben, az "rossz". Rossz, mert rossz lesz neked, káoszt okoz az életedben, és rosszul fogod magadat érezni.

Azonban, ha a türelmetlenséged inspirál, mondjuk egyre többet és többet akarsz tanulni, egyre jobban és jobban akarsz fejlődni, ha a türelmetlenséged nem engedi, hogy egy-egy problémás élethelyzetbe belesüppedj, és éveken keresztül köpüld ugyanazt a salakot, hanem arra ösztönöz, hogy megoldásokat keress, akkor máris a saját türelmetlenséged lesz a legjobb barátod!

Ez csak egyetlen példa, de bármilyen más külső vagy belső tulajdonságra vonatkoztatható a módszer. Mindennek megvan ugyanis a maga haszna az életedben. Lehet, hogy ez a haszon csak látszólagos, mert éppen egy védelem illúzióját tartja fenn, amely megakadályozza a fejlődésedet, de akkor is haszon. Akkor is érdemes megismerni és együttműködni vele. Legyőzni amúgy sem lehet.

Amikor pedig ez a felismerés (voltaképpen az oldás) megtörténik, akkor az energetikai szorítás enged, idővel pedig úgy fog tűnni, hogy a probléma megszűnt. Azért mondom úgy, hogy "úgy fog tűnni", mert valójában nem szűnik meg. Valójában nem is volt probléma. A hozzáállás változik.

Ahogy a szintén népszerű, sokak által terjesztett Jack Sparrow idézet tartja: A probléma nem a probléma. A probléma a hozzáállásod a problémához. És ez is, mint minden népszerű közhely, igaz :)

Ez tehát az energetikai oldala és metódusa a változásnak. A fizikai szint talán még ennél is könnyebb: minden szokást felül lehet írni, és új szokást kialakítani helyette. Teljesen új szokást bevezetni 21 nap alatt tudsz. Egy régit kicserélni és újjal helyettesíteni 49 nap (hét hét) alatt lehet. Készíts egy táblázatot magadnak, vagy szerezz be egy naptárat külön erre a célra, és ikszelgesd be rajta a napokat, amelyeken az új szokáshoz tartozó cselekményt megtetted. Például, ha be akarod vezetni, hogy tornázol minden reggel, amely napokon tornáztál, tegyél oda egy x-et. Ha egy kimarad, ne ess kétségbe, folytasd a 21 nap végéig. Ha pedig egy régi, rossz szokást akarsz lecserélni, akkor ugyanezt folytasd 49 napig.

Függőségek, lelki töltetű beragadások esetén ez nem biztos, hogy ilyen egyszerűen fog menni, ahhoz már lehet, hogy segítség kell. De a módszer alapja és lényege ugyanez akkor is, ha például a dohányzásról, a nassolásról vagy túlevésről, vagy bármilyen más, szokás szintjén jelentkező magatartásról szeretnél lemondani.

Ne feledd: változni nem nehéz, ha el tudod hinni, hogy könnyű lehet!

Kívánom neked, hogy érezd jól magad a bőrödben!

Szeretettel: Helga

A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

A jószándék, meg a pokolba vezető út

Találkoztál már kéretlen tanácsadóval? Olyannal, aki egy egyszerű sóhajodra-mondatodra rögtön kioktatással válaszol? Zavarnak, idegesítenek, vagy egyenesen megbántanak az ilyen emberek? Nézzük meg, milyen energetika húzódik emögött!

kép: wallpaperswide

Szokták mondani, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. De kevesen tudják, pontosan mit is jelent ez. A buddhizmus szerint minden embert jó szándék vezérel, csak nem tudja, hogyan kell igazából jónak lenni, ezért van az a sok felfordulás. Minden emberi tett, még a "gonosztettek" motivációja is végső soron valamiféle jó szándék. Például, ha valaki kirabol, azért teszi, mert azt hiszi, neki attól jobb lesz. Még akkor is, ha bosszúból rabol ki, direkt azért, hogy neked rossz legyen, azért teszi, mert abban a hitben él, hogy neki attól jobb lesz valamilyen módon, ha neked pedig rosszabb. Nem tudja, még nincs azon a szinten, nem tapasztalta meg, hogy igazából ez csak egy rövid pillanatra okoz kielégülést, hosszabb távon, akár már ebben az életben, de a reinkarnációk során mindenképp ez inkább hátrányt okoz, mintsem előnyhöz juttatna. Ezektől a tettektől az ember valójában egyre rosszabbul érzi magát, még akkor is, ha a cselekmény időpontjában elönti egy győzelem érzés. Hogy mi ez és hogyan működik, arra most nem térek ki részletesen, próbálok a témánál maradni (ami, mint megszokhattad, számomra cseppet sem szokott könnyű lenni).

Vannak azonban kevésbé nyilvánvaló esetek is. Amikor a puszta jószándéktól vezérelve tanácsokat osztogatnak, vagy megjegyzéseket tesznek, amelyek nemhogy segítenének, de még elmélyítik az ember lelki sebeit. Hosszú távon persze ez is segítség, hiszen minél inkább fáj, annál inkább akarsz majd rajta dolgozni. Nem is kell ezeket az embereket elítélni, és magunkat sem, ha véletlenül ilyenre hajlunk. Nézetem szerint mindig a tudatosság a lényeg, tehát, ha valakinek éppen tanácsod adsz jószándékból, tudd, hogy amit mondasz, azt magadnak kéne megfogadni.

A legjobban úgy segíthetünk, ha a problémára koncentrálunk. Nem arra, ami szerintünk az ok, és a lehetséges megoldás lenne, hanem arra, amit az illető problémaként él meg. Nálunk Magyarországon eléggé elterjedt egy felsőbbrendű, kioktató álláspont, ezt majd valamikor megírom az "egyvalamit nem értek" sorozatban. Más országokban, ahol jártam, kevésbé találkoztam ilyennel. Például, ha valakinek fáj a lába, akkor mondjuk Angliában kap rá gyógyszert, kezelést, elektromos kis járművet, hogy kényelmesen tudjon járni bevásárolni. Akkor is, ha 200 kiló. Nem kioktatást és fejmosást kap, mint az én hajdani, már sajnos elhunyt rokonom, hogy semmit nem tudnak tenni érte, amíg nem fogy le. Lehet, hogy megemlítik jelzés szinten, hogy a lábfájást a túlsúly okozza, és nem szeretne-e azzal is kezdeni valamit. De a tévhittől eltérően az emberek általában nem azért túlsúlyosak, mert rosszak vagy jellemtelenek. Rendszerint megoldatlan problémák állnak a háttérben. Egy ilyen egyszerű és hétköznapi tünetnek, mint például a túlsúly, olyan összetett okai lehetnek, hogy valójában senkit, de senkit, még akit ismerünk, azt sem lehet megítélni a túlsúlya alapján.

A fenti példából azt hiszem, világossá vált, hogy mire gondolok, amikor a jószándékú, ámde kéretlen tanácsadókról beszélek. Akik hozzávágják a depresszióshoz, hogy talán kezdjen el sportolni, mert a mozgás endorfint termel. Tovább megyek: akik hozzávágják a rákbeteghez, hogy egyenek szódabikarbónát, citromot, nem tudom, még mit, mert az segít. Vagy az allergiásnak, hogy oldja meg a lelki problémáját. Persze, hogy meg kell a lelki problémát oldani, de nem lehet a test jelzéseit negligálni vagy másodlagosnak venni.

Mégis mit lehet akkor tenni, mikor annyira akarunk segíteni? És tudjuk, mert most olvastuk, hallottuk, vagy mert nekünk az vált be, hogy mi a megoldás a másik személy problémájára! Azt mondom: maradjunk csendben. Hiszed vagy sem, a legjobb gyógyírt gyakran a meghallgatás jelenti. Azt, hogy valaki elfogad, úgy, ahogy vagy. A problémáddal együtt. Nem akar kijavítani, nem akar helyrehozni, nem akar elfogadhatóvá tenni. Csak örül, hogy vagy. Meg lehet kérdezni, hogy mit akar kezdeni a szituációval, és akkor abban, amit mond, esetleg lehet irányokat, lehetőségeket mutatni. De a meghallgatás és az elfogadás sokkal többet segít bármilyen más módszernél.

Ha már itt tartunk, már úgyis sokan kérdeztétek, hogy mi az én módszerem, vagy hogyan dolgozom. Ezt eddig sosem tudtam jól megfogalmazni, mert én csak csinálom, engedem az áramlást, és ahol elakadást érzékelek az energiában, ott teszem, amit kell és lehet, amit megengednek, és amire a kliens készenáll. De most, ahogy ezt a cikket írom, összeállt a fejemben mondatszinten is a módszerem.

Az én módszerem: meghallgatlak. Meghallgatom, mi a problémád, azután megkérdezem, mit szeretnél. Nem tudok és nem is akarok egy általános érvényű helyes választ adni az életedre. A válasz benned van, mindenkinek más lesz a helyes. Egy adott problémát így is, úgy is meg lehet oldani. Van, akinek egy rossz házasságra az a megoldás, hogy el akar válni, van, akinek pedig az, hogy a kapcsolat javuljon meg. Van, aki az elhízására fogyással akar reagálni, van, aki inkább azt szeretné, hogy az őt érő bántó kritikák szűnjenek meg. Lehet, hogy végső soron a változás, amit előidézünk, ugyanaz lesz. De nem ez az igazi lényeg, hanem az, hogy Te hogy érzed magad, mitől érzed magad jobban,  Te hogy szeretnéd, hogy hogy alakuljon az életed. Ezért is nevezem azt, amit csinálok konzultációnak, nem pedig tanácsadásnak. Nem adok én neked semmit. Vagy legalábbis nem olyasmit, ami készen van. Aki tanácsod ad, az ad egy kész csomagot, amivel neked meg kell elégedni. Rosszabb esetben lenyomja a torkodon.

Aki konzultál, az Veled beszélget. Meghallgatja, amit mondasz, és a saját szemszögéből új megvilágítást ad neki, ami remélhetőleg, mivel az illető szakember, Téged előre fog vinni, kifele a problémából. Aki coachingol, vagy tréner, az voltaképpen edz, azaz segít neked abban, hogy erősödj vagy jobbá válj abban és úgy, amiben és ahogy Te szeretnéd. 

Magamra leginkább úgy gondolok, mint "lélekszülesztő" bábaasszonyra. Valamit, ami már elejétől fogva ott szunnyad benned, segítek a világra hozni. Csak azért nem az van a névjegykártyámon, hogy "lélekbába", mert szerintem nem hangzik jól :D 

A kívánságom mára: Kellemes önelfogadást, amelyből mások elfogadása táplálkozik, kívánok neked, és minden szeretted számára! :)

Szeretettel: Helga

A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Jól kell lenni

Idézet: Miyamoto Musashi,
Kép: freepik

A munkámban sokat beszélünk az önismeretről. Hiszen mind a boldogság, mind a jövő titka egy: ismerd meg önmagad! - gnothi seauton, ahogy a híres delphoi jósda felirata szólt. Ez minden probléma gyökere és minden megoldás kulcsa. Sok éve foglalkozom (többek között) tarot olvasással is. Az emberek a legritkább esetben hiszik el, hogy minden válasz bennük van, pedig így igaz. Hogy akkor mi szükség van a tanácsadókra? A tanácsadó (tréner, coach, lelki segítő és a többiek, bárhogy nevezzék is) olyan, mint a bába a születési folyamatban. Te fogsz megszületni, nem ő. A miértet is már apád és anyád elintézte. És valószínűleg a bébi világra fog jönni mindenképp, akkor is, ha nincs ott segítség. Sokan születnek így. Mégis, általában senki nem akar egyedül szülni. Vajon miért? Mert lényegesen megkönnyíti a folyamatot egy szakértő, de érzelmileg kívülálló segítsége.

A boldogság keresése tehát - az önismeret - egy út, amelyet ma kezdesz el, és életed végéig tart. Mindig van hova fejlődni, mindig van mit megismerni. Azt hiszed, mindent tudsz magadról? Akkor még nem dolgoztál a témán eleget. Önmagad szeretete ezt is jelenti, megismerni. Mert a teljes elfogadás, azaz a szeretet, csakis a megismerés útján érhető el. És amit szeretsz, azt egy életen át képes vagy elnézegetni, ezért is célszerű megtanulni magadat szeretni.

Kép: wallpaperswide

Önmagunk elfogadásának és szeretetének útjában állnak gyakorta a társadalmi elvárások. Azok a korlátozó hiedelmek, amelyeket kisgyerek korunk óta magunkra szedtünk. A szüleink, a rokonok és az óvónénik már idejekorán elkezdték betáplálni, hogy milyennek szeretnének látni táged. Ők persze úgy mondják: milyennek kellene lenned. A saját érdekedben, persze. Nem azért, mert nekik terhükre van, nincs kedvük, idejük vagy szaktudásuk foglalkozni az egyéniségeddel. Hanem azért, mert ha ilyen és ilyen vagy, nem leszel sikeres, nem fognak szeretni, és a többi, a kívánt részt pótold be. Félelmeket ültetnek beléd, hogy miért nem szabad olyannak lenni, amilyennek születtél, és elvárásokat, hogy milyennek kellene lenned. Ebből adódóan rengeteg frusztráció gyülemlik fel, de nem is ez a lényeg.

A lényeg - mint azt tőlem már megszokhattad - az ENERGIA! Minden létező érzelem, gondolat, bármiféle adottság vagy tehetség, amink van, az az Univerzumtól számunkra kiutalt üzemanyag, vagyis energia. Minden teremtésedet - és a teremtésbe mindent beleértek, bármilyen életterületet, hiszen a valóságunkat ebből a rendelkezésre álló energiából építjük fel. És akkor mondom a problémát: amikor nem ismered és nem aknázod ki megfelelően a tulajdonságaidat, az érzelmi világodat vagy bármit, akkor önmagadtól tagadod meg azt az energiát, amit az Univerzum a Te számodra tett félre. Ilyenkor aztán nem sikerülnek a dolgok, vagy csak ímmel-ámmal mennek. Jó a meló, dől a lé, de nincs egy normális párkapcsolat. Elfogadható, döcög-göcög, nem az igazi már, de hát nem is vágyhat az ember mindenből a legjobbra, nem igaz? Nem! A valódi, mély önismeret segítségével igenis összhangba tudsz önmagaddal kerülni, és képes leszel a számodra igazán megfelelő valóságot létrehozni. Vagy akár rájönni, hogy az, amit már létrehoztál, tényleg megfelel neked, és azért hoztad létre, csak a fejedben összegyűlt felesleges elvárások hitették el veled, hogy nem oké ez így. Igazából egy oldás elején még nem lehet tudni, melyik lesz a végeredmény, de egy bizonyos: jobban fogod érezni magad tőle!

Eredetileg arról akartam egy cikket írni, hogy mire jó a csakradinamika (lánykori nevén kronobiológia), de végülis, ha jobban belegondolok, éppen arról írtam. A csakradinamika egy végtelenül egyszerű módszer, amelynek a segítségével pillanatok alatt feltérképezhető az egyén születéskori, normális energetikája. És mindjárt kiderül, hogy Józsika nem lusta, hanem flegmatikus, és nehéz neki átállni egyik folyamatról a másikra. Vagy Pistike nem hiperaktív, hanem csak érzékeny kolerikus, azért nem tud a fenekén megülni öt másodpercig. Sára pedig nem kekec, csak gyakorlati gondolkodó, ezért különösen kritikus, és nem keresi ő a kákán a csomót, egyszerűen csak mindig megtalálja.

A csakradinamika végsősorban két dologra tanít meg minket. Az egyik, hogy el tudjuk magunkat és másokat fogadni, mert az energiatérkép adott, és azon nem lehet változtatni. A másik, hogy megtanuljuk a saját energetikánkat megfelelően kezelni. Hogy a flegmatikusságunk ne csapjon át lustaságba, hanem az előnyös oldalát, a kitartást erősítsük. Hogy a kolerikusságunk ne menjen mások idegeire, hanem használjuk fel az életünkben a rugalmasság tényezőt. A kritikai gondolkodásról nem is beszélve, ami megfelelően előadva - nem bírálva, hanem segítően, a hibák feltárásával - sokat lendíthet egy-egy csoportos projekten is akár. A cikk címe onnan jön, egy földangyal barátnőm mondta egyszer: Jól kell lenni, nem jónak kell lenni. A folyamatos megfelelési kényszerrel az ember sosem ér célt - akinek nem felelsz meg, nem is fogsz, viszont akinek megfelelnél, soha nem tud megismerni, ha mást mutatsz, mint ami valójában vagy.

Mindenki másmilyen, és okkal van ez. Így tudunk mindenféle kihívásra választ adni, így tudunk sokféle varázslatot és csodát alkotni. A lényeg, hogy fedezd fel azt a csodát, aki te vagy, és ezáltal el fogod tudni fogadni mások csodálatos lényét is. És kívánom neked, hogy legyél végre JÓL.

Szeretettel: Helga

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, mások számára is hasznos, érdekes lehet, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével! Köszönöm :)

Csak egyvalamit nem értek... - Pénziszony

Jártamban-keltemben mindig az embereket figyelem. Nem csak úgy jobb híján, hanem főleg azért, mert mindig is az ember érdekelt a kerek világon a legjobban. Mi járhat a fejükben? Mit miért tesznek? És miért éppen úgy cselekszenek? Mit érez, hogyan gondolkodik egy ember, valaki más, aki nem én vagyok? Azután meg az, hogy hogyan lehetne segíteni nekik abban, hogy jól, vagy legalábbis jobban érezzék magukat a bőrükben és a világban. Így tehát, folyamatosan az embereken gondolkodom, és néha elakadok, hogy csak egy valamit nem értek, mint Columbo hadnagy. Igaz, végül mindig kiderül, hogy valójában több valamit nem értek, de most úgy döntöttem, elkezdem megosztani a szélesebb publikummal ezeket a nemértéseket.

Nem értem, hogy Magyarországon miért számít támadásnak és offenzívának, ha valaki el akar adni valamit. Ha felhív a régi ismerős az mlm lehetőséggel, amibe újonnan belefogott, ha megállít az üzletházban az alkalmilag kihelyezett parfümös pult eladója, vagy akár csak ha oda van írva egy weblapra valaminek az ára, már következik a kiakadás.

A régi ismerős szemét, mert csak akkor hív fel, ha el akar adni valamit? Te talán felhívtad? Te ugyanúgy nem emelted fel a kagylót az elmúlt húsz évben, ő legalább gondol rád, amikor felfedez egy jó(nak tűnő) lehetőséget. A parfümösnek, a telesales-esnek ez a munkája. Azért fizetik, hogy téged megismertessen bizonyos lehetőségekkel. Hogy bóvlit árul és azt is drágán? Képzeld, valami fantasztikus hírem van! Nem kötelező tőle vásárolni! Ha valami drága vagy nem tetszik, egész egyszerűen odébb lehet menni, és nem kell nekiállni fikázni sem az eladót, sem a termékét.

Nálunk, a spirituális-ezoterikus-segítői szakmákban csúcsosodik ez ki abban, hogy az a jó tréner (coach, segítő, mindegy, minek nevezzük magunkat), aki ingyen dolgozik. Anyám borogass! Nem hallottad még azt a mondást, hogy aki mogyoróval fizet, az majmokkal dolgozik? A világon semmi nincs ingyen, már csak az energia áramlás folyamatosságának törvénye miatt sem. Ezért biztos lehetsz benne, hogy ha nem pénzt kér, akkor valami sokkal durvábbat vár el tőled a "segítő". Egosimogatást. A nélkülözhetetlenség érzését. Azt, hogy büszke lehessen magára, hogy mekkora über nagy gyógyító és ráadásul milyen rendes ember, mert mindezt ingyen... 

Aki tisztességesen kiírja az árakat, számlát ad és adózik a bevétele után, az már mindjárt csak a pénzre megy, pénzéhes, nem elég "lelkiks", sőt, talán még Isten büntetésével is fenyegetőznek a kedves kommentelők. Aki sehol nem tüntet fel árat, vagy amit igen, azt adományként jelöli meg, az pedig szent. Nekem mindig az jut eszembe, hogy úristen, mennyibe kerülhet ez, ha ki se meri írni, hogy mennyi?! Az adományról meg csak annyit, hogy azért, mert valamiről nem adnak számlát, attól az még bizony ár. Mindegy, hogy spiri vagy ezo a takaró, alatta az még ugyanolyan adó mismásolás.

Egyszóval nem értem ezt a megveszekedett hozzáállást az értékesítéshez. Pedig, amint a nevében is benne rejlik (az ilyen emberek amúgy is szeretnek álnyelvészkedni, nekem meg legalább van belőle egy diplomám is) "érték-es-ít", azaz megadja valaminek az értékét. Manifesztál egy kimondatlan értéket. Gyönyörű szó ez, barátaim! 

Azt tehát nem értem, honnan ered mindez, de azt látom, hogy hova tart, és mit eredményez. A sok panasz, a sok "nincs pénzem", a még több "az embereknek nincs pénzük" és "ebben az országban nem lehet megélni", az mind mind ide vezethető vissza. Aki ilyen mértékben viszolyog a pénztől, az ne csodálkozzon rajta, ha neki nincsen.

Javaslat? Természetesen, mint mindig, most sem érem be a puszta problémafelvetéssel megoldási javaslat nélkül. Az én tanácsom az, hogy próbáld meg kioldani a pénzzel kapcsolatos blokkjaidat. Kezdetben csak fogadd el, hogy mások más anyagi vonatkozásban gondolkodnak. Valójában nincsen kicsi és nagy, csak a képzeletünk játszik velünk. Első lépésben engedd meg másoknak, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének. Ha nem tudsz megfizetni egy tanfolyamot, vagy egy tanácsadónál egy órát, akkor ne menj oda kakaskodni. Ne legyen ez számodra frusztráció, hanem motivációt találj benne, hogy te magad hogyan tudnál több értéket teremteni, hogy aztán megengedhesd magadnak azt a valamit, amire vágysz, de még nem tudod megfizetni. És ha felhív a telesales-es a legújabb bambuszzokni ajánlattal, mondd neki, hogy köszönöm nem, és ennyi. Koncentrálj a feszültségre, amit olyankor érzel, ha valaki pénzt emleget. Menj bele, vizsgáld meg az okát, és oldd ki. Mondanám persze, hogy gyere el a csoportos pénz oldásunkra, vagy szükség esetén egyéni kezelésre, de... Tudod mit? Mondom is! :)

A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com

Sok sikert!

Szeretettel: Helga

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Energetikai oldások

A világban minden rezgés és energia - nem győzöm ismételni magamat, és persze Teslát. Az események megvalósulása pedig ezeknek az energiaszálaknak a mentén történik. A jelenidejűség, illetve az energia természete miatt amikorra megvalósul, addigra már eldőlt, azaz tulajdonképpen már meg van valósulva az energia világában. Ha már minden eleve eldőlt, akkor mégis hogyan tudunk változtatni? Mire jók az oldások és hogyan működnek?

Ideális állapotban az energia akadálytalanul áramlik. Tulajdonképpen az energia akadálytalan áramlása jelenti az egészséget, harmóniát minden szinten. Azonban már eleve, amint belépünk a fizikai világba, amint az energia anyagi szintűre sűrűsödik, fellép az ellenállás. Tehát elmondhatjuk, ha élünk és lélegzünk, akkor valamilyen ellenállás van. Ezért is mondják, hogy amíg még veszünk levegőt, addig spirituális munkánk is van.

Természetesen azonban nem az a cél, hogy a fizikai létezésünket megszüntessük, csak azokat az elakadásokat, blokkokat, tölteteket, amelyek miatt, hogy úgy mondjam, nem érezzük jól magunkat a bőrünkben.

A problémák kialakulása

Minden létező problémának van oka a spirituális (értsd: energetikai) szinten. Az elakadás először az energiaáramlásban keletkezik, aztán fog megnyilvánulni így vagy úgy a fizikai szinten is.

Amikor olyan élménnyel kerülünk szembe, amit nem szeretnénk megélni, mert olyan érzelmeket vált ki belőlünk, amelyeket kellemetlennek találunk, megjelenik az ellenállás. A meg nem élt energia (mivel ellenálltunk neki, nem tudtuk azt maradéktalanul megtapasztalni) pedig mintegy lenyomatként ott marad, az adott "helyen". Azért teszem idézőjelbe a helyet, hiszen az energia számára nem létezik sem idő sem tér, tehát gyakorlatilag nem helyen marad, hanem az energetikai térképen. Például, ha egy harag jellegű érzést nem él meg valaki, akkor az energetikai mintázatában ott marad a lenyomat, ami a fizikai testében a májat alkotja meg. Ezért lesz a sok-sok elfojtott haragtól epeköves az ember, de most ne menjünk ezekbe a részletekbe, maradjunk az energetikánál.

Tehát, a kellemetlen érzés, amelyet elutasítunk, már hagy egy finom lenyomatot az energetikában. Ez olyanná válik, mint a seb a szájban, folyton újra meg újra ráharap az ember. Ha már egyszer ott a lenyomat, sorozatosan vonzzuk magunkhoz a hasonló élményeket, hiszen az Univerzum újabb és újabb lehetőségeket kínál, hogy megélhessük azt a bizonyos tapasztalást, amit elsőre elutasítottunk.

Ha az ellenállás folytatódik, akkor az energia mintázatunkban a lenyomat töltetté sűrűsödik, majd, ha továbbra sem veszünk róla tudomást, akkor kialakulnak a blokkok. Az energetikai blokkok pedig a fizika elakadások, problémák megjelenését okozzák.

Képzeld úgy el, mintha az energetikai mintázatod lenne a tervrajz, ami alapján a gyárban téged előállítanak és összeszerelnek. Ha a rajzon keletkezik egy hiba, akkor az a kész termékben is megnyilvánul. Eleinte enyhébb formában, kellemetlen események, rossz kapcsolatok, később komolyabb fizikai tünetek formájában, míg előbb-utóbb az ember beteg lesz.

Minden betegségnek, minden fizikai tünetnek, minden fenoménnak, ami a fizikai világban megjelenik, van egy elsődleges, lelki, más szóval energetikai okozója.

Természetesen fizikai, anyagi oka is van mindennek. A jelenségek megnyilvánulásának négy szinten van oka (anyagi ok, kiváltó ok, végső, vagy cél-ok, formális ok). Az anyagi és a kiváltó okkal csak annyiban foglalkozunk, hogy megtaláljuk ezeknek az okait, a rendezés pedig a formális és a végső ok szintjén zajlik.

Példának vegyük a túlsúlyt. A túlsúlyos ember túlsúlyának kialakulásáért felelős anyagi ok az étel, amit elfogyaszt, valamint az emésztőrendszere, ami képes felszívni az ebből származó kalóriát. Tehát az anyagi ok nem más: a kaja túlfogyasztás. Ennek van egy kiváltó oka, ami az étvágya. Senki sem eszik pusztán azért, hogy dagadjon. Aki már diétázott életében tudja, milyen pokolian éhes tud lenni az ember annak ellenére, hogy orvosilag elegendő kalóriát fogyasztott. Mi ennek a célja, mi a kövérség végső oka? Mit akar elérni vele? Talán elsőre egy kicsit furán hangzanak ezek a kérdések, de jobban belegondolva (vagy, ha önállóan nem megy, akkor kezelés során együtt beletekintve) meglátható, hogy igenis van hasznos célja a túlsúlynak. Ez a túlsúly esetében nagyon gyakran védelem, elzárkózás valamitől. Konkrétan a túlsúly esetében a hüllőagy szabályozza a testsúlyt, amelynek egyetlen funkciója van, hogy életben tartson. Ha ő úgy dönt, hogy az illetőnek túlsúlyosnak kell lennie, akkor minden bizonnyal valami nagyobb bajtól óvja meg. Nem ritka, hogy az erőszakos diétával lefogyasztott emberek a fogyás után más tüneteket produkálnak, például súlyos depresszióba esnek. Ez tehát a cél-ok, mondjuk legyen a példánkban a védelem.

Végül pedig az elhízás formai oka az a játszma, vagy program, amit él az ember. Mondjuk az illetőt udvariasságra nevelték, bizonyos olyan társadalmi megkötésekkel, hogy nem szabad nemet mondani. Ilyenkor fizikailag, szóval vagy térben nem képes magát megvédeni, de egy jó kis hájpáncéllal még lehetősége van magát körbevenni.

Tehát az oldások során ezen a négyféle okon megyünk végig - nem minden esetben, hiszen vannak, akik nagyon könnyen adják a problémáikat, mások viszont eszeveszettül ragaszkodnak hozzájuk - és a jelenséget előidéző energetikai szintű blokkot igyekszünk oldani. Ez önmagában nem helyettesíti a fizikai ok kezelését, például, ha olyan a baj, orvoshoz kell menni, de az orvosi kezelést is jól támogatja, ha energetikai hátteret is biztosítunk a változásnak. Illetve pusztán a fizikai ok kezelése önmagában nem hoz tartós megoldást. Az ilyen módon elnyomott tünetek később más területeken okoznak, adott esetben sokkal súlyosabb problémát. Egy esetben például egy férfi hosszú évekig gyógyszert szedett a köszvényére, amely ugyan az ízületekben jelentkezik, de valójában anyagcsere betegség, tehát a hármas csakra (napfonat - uralkodás, ego) problémáit jelzi. A gyógyszer a rohamokat megszüntette ugyan, azonban évek elteltével az illetőnél gyomorrák alakult ki, ami ugyancsak a napfonatcsakra betegsége. Ez csak egy példa, számtalan módon megnyilvánulhatnak a fizikai szinten az energetikai blokkok, de remélem, a példák által érthetőbbé válik, amit mondok.

És hogy jön a képbe az Akasha?

Nagyjából ott, vagy kicsit előbb, mint például a Reiki. Az Akashában az energiának egy olyan mély szintjére mehetünk le, egészen közel a forráshoz, hogy gyakorlatilag ebben a tudatállapotban már nagyon könnyűvé válhat valamit kijavítani. Ha ellenállás nélkül az Akasha állapotban tartózkodunk, azonnal automatikusan megkezdődik az energetikai rendeződés, közelítünk az eredeti állapotunkhoz (amely mindannyiunknak az egészség és boldog megelégedettség). További ismeretek birtokában, ha már dolgoztunk energiával (pl. Reiki), még jobb eredményeket lehet elérni. De természetesen az Akasha ösvényén keresztül is lehet egyre tovább és tovább fejlődni az energiamunka gyakorlatában.

Ha te is fejlődni vágysz, ha változtatnál az életed kellemetlenségein, vagy csak szeretnél általánosságban jobban lenni, várunk szeretettel programjainkon! A 2016/17-es kínálatot itt találod meg. Érdeklődni, egyéni konzultációra időpontot egyeztetni pedig a shinbei78[kukac]gmail[pont]com címen lehetséges.

Ha tetszett az írás, és úgy érzed, másokat is érdekelhet, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!