Csak egyvalamit nem értek - Hőbörgéskultusz

Ez most már a sorozat harmadik darabja, és bár az elején mondtam, hogy igazából több valamit nem értek, nem gondoltam, hogy végül ez tényleg sorozat lesz. Mai nem értésem tárgya a magyarországi közbeszéd, vagy más szóval élve, hőbörgéskultusz. Gyanítom bár, hogy köze van a korábban megfogalmazott folyamatos bánat-igényhez, ez mégis valami sokkal intenzívebb. Az előző cikkben az ok nélküli savanykodásról beszéltem, most pedig arról fogok, hogy mi az, ami ennek az állandó savanykodásnak folyamatosan okot szolgáltatni igyekezik: a hőbörgéskultusz.

kép: freepik

Az, hogy végigmégy az utcán, és nem látsz mosolygó arcot (kivéve persze, ha velem találkozol ;) ), már-már észrevétlen díszletként veszi körül az életünket. Viszont nem lehet nem észrevenni a hőbörgéskultuszt. Amikor nincs probléma, akkor csinálunk egyet, nehogy valaki véletlenül otthon felejtse a kötelező savanyúpofát, és ne adj Isten mosolyogva lépjen ki az utcára.

Eddig is megfigyeltem már ezt, javarészt az orvosi rendelők várójában, ahova nem is nagyon mászkáltam eddig, részben pont ezért is. Most viszont rákényszerülök, és valami eszméletlen, órákig hallgatni, a "ki hogy szenved, ki hogy hal meg"-et. Energetikai szempontból úgy látom, itt a szenvedés a lényeg, nem a probléma maga, hiszen gyakorta nem is a saját problémáikat sorolják, megoldási opciók pedig kivétel nélkül soha nem merülnek fel.

A múltkor az SZTK-ban chill-eztem a fizikoterápiás gépen, mikor a szomszéd kezelőben a néni elkezdett mesélni egy történetet, amelynek egy szimpla lábfájás volt a kezdete, és halál volt a vége. Ez aztán az extrapólus! Pár hónapja pedig a radiológia előtt egy házaspár a lakásfelújítással kapcsolatos borzalmakról biztosította egymást. Jól megerősítették egymást a keserűségben, csalódottságban. Ez aztán a partner! Így tényleg biztos sokra viszik, ha ilyen szépen támogatják egymást az életben - a szenvedés terén...

Különösen kiéleződik ez a jelenség a politikai közbeszéd terén. És igen, épp ez adta az ürügyet a cikk megírására is, a tegnapi népszavazás. Erről jutott eszembe, hogy vajon, ha az emberek tudnák, vajon, ha Ti tudnátok, hogy mennyivel károsabbak ezek a negatív energiák, amiket ilyenkor felkavartok, mint maguk azok a (nemlétező) jelenségek, amelyekről a diskurzus folyik, akkor is csinálnátok-e?

A legfantasztikusabb, amit mostanában olvastam, a kiugrott lmp-s képviselő szonátája volt a kanadai kereskedelmi egyezmény ellen, mondván, ha jöhetnek a kanadai termékek, akkor az amerikaiak is fognak jönni, és minden csupa géemó lesz, meg monszantó, és itt döglünk meg mindannyian. Pont olyan extrapoláció, mint a néni, aki levezette a sztorit a lábfájástól a meghalásig.

Miért rossz ez?

Leszámítva, hogy persze-persze, igazad van, ezek mind rohadtul veszélyes dolgok, most nézzük már meg a spirituális, energetikai oldalát egy kicsikét.

Az aggodalom félelem a nem létező jövőtől. Energiát von el a jelentől. Minden teremtésed a jelenben zajlik. Amikor attól félsz, ami hat lépéssel a mostani után bekövetkezHET, akkor saját magadtól veszel el energiát. Ami pedig azért lesz neked rossz, mert 

1. be fogod vonzani, amitől félsz. És ezt külső körülményektől függetlenül is be fogod vonzani, tehát Monsanto nélkül is beteg leszel. Ismerek valakit, aki addig mondogatta, hogy ne együnk "égettet", amikor felkapargattuk a tepsi aljáról a lesült húsit meg a jó alaposan megpirult burgonyát, mert gyomorrákot fogunk kapni, hogy végül neki lett gyomorrákja (túlélte, nem kell aggódni).

2. a teremtésedtől veszed el az energiát - azaz a számodra "kiutalt" energia mennyiséggel a negatívumok megteremtésén fáradozol, és közben erőteljesen fogsz csodálkozni, hogy a pozitív, vágyott eredmények megteremtése miért nem megy. Miért nem leszel egészséges, miért nem gyógyulsz úgy, miért nincs még mindig pénzed, és a többi, sorolhatnánk.

kép: freepik

Miért jó ez?

Amit szoktam nektek mindig mondani, addig nyomkodják a fejünket a víz alá, míg rá nem döbbenünk a saját erőnkre, míg ki nem fejlesztjük az önérzetünket, amíg meg nem tanuljuk a spirituális leckét. Aki minden nap elmondja, hogy mennyire ronda vagy, az abban segít, hogy felismerd, mennyire szép vagy valójában. Amíg nem hiszed el, amíg nem ismered fel a saját szépségedet, mindig lesz valaki, akitől az arcodba kapod, hogy csúnya vagy. És ide most igény szerint bármi behelyettesíthető, a "kövér vagy"-tól a "nem vagy jó semmire"-ig.

Akik félelemkeltésre bazírozva a rettegés húrjait pengetik meg benned, azért vannak, hogy ráébredj, a félelem illúzió. Hogy bár az ébredés után is létezik valamiféle előrelátás, azért a problémákkal rendszerint akkor foglalkozunk, amikor aktuálissá válik a megoldásuk, és nem csak hőbörgünk, meg tocsogunk az iszonyatban.

Azok, akik haragra és ellenségeskedésre hangolnak, a szeretetre próbálnak megtanítani. Rajtuk keresztül azt kell felismerned, hogy minden Egy, és a világon az Egységen kívül nincs semmi.

De mindőjükben az a közös, hogy képesek megtanítani a legnagyobb leckét: hogy mindez csupán illúzió. Hogy vissza kell térned a középpontodba, hogy azzal tudj törődni, ami neked fontos, hogy az energiádat oda fókuszáld, ahová te szeretnéd, és nem oda, ahova a televízió meg az ismerősök facebook üzenetei próbálják plántálni. Hogy bár az ingert ők adják, de azt, hogy hogyan reagálsz, te döntöd el. Te mondod meg, hogy építő vagy romboló energiával válaszolsz-e egy bizonyos jelenségre. TE IRÁNYÍTASZ. Erre mindig emlékezz!

Szeretettel: Helga

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Csak egyvalamit nem értek - Savanyúpofa

Jártamban-keltemben mindig az embereket figyelem. Nem csak úgy jobb híján, hanem főleg azért, mert mindig is az ember érdekelt a kerek világon a legjobban. Mi járhat a fejükben? Mit miért tesznek? És miért éppen úgy cselekszenek? Mit érez, hogyan gondolkodik egy ember, valaki más, aki nem én vagyok? Azután meg az, hogy hogyan lehetne segíteni nekik abban, hogy jól, vagy legalábbis jobban érezzék magukat a bőrükben és a világban. Így tehát, folyamatosan az embereken gondolkodom, és néha elakadok, hogy csak egy valamit nem értek, mint Columbo hadnagy. Igaz, végül mindig kiderül, hogy valójában több valamit nem értek, de most úgy döntöttem, elkezdem megosztani a szélesebb publikummal ezeket a nemértéseket.

Szintén magyar sajátosságnak tartom, mint az előző "nem értem" cikkben vázolt pénziszonyt, a messzeföldön híres magyar búvalbélelt savanyúpofát. Ez egyébként csak akkor tűnik fel, ha az ember hosszabb-rövidebb időt külföldön tölt. Ezután amint magyar társaságba keveredik, máris észreveszi, hogy na eddig nem volt ilyen rosszkedvű mindenki körülöttem. Legutóbbi ilyen arculcsapó élményem akkor volt, amikor tavaly nyáron Bécsben tanítottam, és amikor jöttem haza, már a vonaton körülvettek mirgő-morgó honfitársaim. A néni, aki helyjegy nélkül utazott, és amikor felállítottam a helyemről (bocs, de egy háromórás útra szerintem már normális ember vesz helyjegyet, arányaiban nem is drága, ezer forint körül volt), nem mondta, hogy elnézést, azt se mondta, jónapot, csak morr, morr, morr.

De nem kell ennyire messzire menni, hogy hasonló élményeink legyenek. Fiatal pár, karjaik-lábaik egymásba fonva ülnek egymás mellett a metrón, de valami világraszóló köpedelem arckifejezéssel. Ha valaki ennyire szerelmes, de ennyire rosszkedvű, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban szerelmes-e? Vagy csak azért kell egymást óriáspolipként körülszorítani nyilvános közegben, hogy mindenki jól lássa, hogy 1. ez a pasi már az enyém, 2. nekem legalább van valakim! De most komolyan.

Anyuka tolja a kisbabáját, arcán egy megszállott berserker gyilkos tekintete. Mintha őrület szikrázna a szemeiben. Pedig semmi nem történik, a gyerek nyugodtan lógázza a lábát, süt a nap, élünk.

Házaspár a boltban, bevásárolnak. A férfi még csak-csak, enyhén megalázkodó, de a többiekkel inkább lenéző, a felesége meg mint egy kiképzőtiszt.

Könyörgöm, van minek örülni! Lehet, hogy banális, amit mondok, de eleve, ha élsz és lélegzel, máris fantasztikusan jó dolgod van!

És ha tudsz a metrón ölelkezni, van karod, lábad, pasid és metrójegyed is! Sőt, valami dolgod is, ahova mehetsz, tehát számítasz, fontos vagy valakinek! Ha be tudsz vásárolni, van pénzed! Még akkor is, ha nem a legszebb az áru, vagy eléd kalimpál a sorban egy idős néni, de van pénzed és lesz mit enni, hova idegeskedel? Arra meg végképp képtelen vagyok magyarázatot találni, akinek ott a napsugár az életében, kicsi gyerek, akiről ugye a reklámokból tudjuk, hogy a mama szeme fénye, és mindent meg kell neki venni, azt is, amire soha az életben nem lesz szüksége. De a legdrágább pelenka és tápszer, az erdei iskola meg a minden fityfene az baromira kell a gyereknek, de hogy az anyja emberien viselkedjen vele, azt tudjuk mellőzni?

Tanács? Örülj az életnek! Ez egy depresszív ország, de valakinek el kell kezdenie mosolyogni végre! Igen, szar a kormány, szar minden, sok az adó, kevés a pénz, drágaság van és hülye a szomszéd. De biztos, hogy van valami jó az életedben, valami, ami mosolyra fakaszt. Ha ez csak egyetlen egy dolog, akkor fókuszálj arra! És amikor az agyad üresjártatban van a metrón utazás, vagy bevásárlás közben, akkor ne azon pörögj, hogy mi a rossz, hanem gondolj arra az egy dologra, ami jó.

Egyrészt jót tesz az egészségednek, másrészt meg a bosszankodás iszonyú randa ráncokat okozhat, nézzétek csak meg egy pár politikusunkat...

Tapasztalatból mondom, ha kijössz a depresszív spirálból, ha elkezdesz arra az egyetlen jóra koncentrálni, hamarosan egyre többet fogsz találni. Egészen addig, hogy már minden pillanatban és mindennek tudsz örülni. Nem a világ változik, de te megváltozhatsz benne! Legyen ez a jelszavunk, ne legyél búval bélelt.

A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com

Minden jót!

Szeretettel: Helga

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Csak egyvalamit nem értek... - Pénziszony

Jártamban-keltemben mindig az embereket figyelem. Nem csak úgy jobb híján, hanem főleg azért, mert mindig is az ember érdekelt a kerek világon a legjobban. Mi járhat a fejükben? Mit miért tesznek? És miért éppen úgy cselekszenek? Mit érez, hogyan gondolkodik egy ember, valaki más, aki nem én vagyok? Azután meg az, hogy hogyan lehetne segíteni nekik abban, hogy jól, vagy legalábbis jobban érezzék magukat a bőrükben és a világban. Így tehát, folyamatosan az embereken gondolkodom, és néha elakadok, hogy csak egy valamit nem értek, mint Columbo hadnagy. Igaz, végül mindig kiderül, hogy valójában több valamit nem értek, de most úgy döntöttem, elkezdem megosztani a szélesebb publikummal ezeket a nemértéseket.

Nem értem, hogy Magyarországon miért számít támadásnak és offenzívának, ha valaki el akar adni valamit. Ha felhív a régi ismerős az mlm lehetőséggel, amibe újonnan belefogott, ha megállít az üzletházban az alkalmilag kihelyezett parfümös pult eladója, vagy akár csak ha oda van írva egy weblapra valaminek az ára, már következik a kiakadás.

A régi ismerős szemét, mert csak akkor hív fel, ha el akar adni valamit? Te talán felhívtad? Te ugyanúgy nem emelted fel a kagylót az elmúlt húsz évben, ő legalább gondol rád, amikor felfedez egy jó(nak tűnő) lehetőséget. A parfümösnek, a telesales-esnek ez a munkája. Azért fizetik, hogy téged megismertessen bizonyos lehetőségekkel. Hogy bóvlit árul és azt is drágán? Képzeld, valami fantasztikus hírem van! Nem kötelező tőle vásárolni! Ha valami drága vagy nem tetszik, egész egyszerűen odébb lehet menni, és nem kell nekiállni fikázni sem az eladót, sem a termékét.

Nálunk, a spirituális-ezoterikus-segítői szakmákban csúcsosodik ez ki abban, hogy az a jó tréner (coach, segítő, mindegy, minek nevezzük magunkat), aki ingyen dolgozik. Anyám borogass! Nem hallottad még azt a mondást, hogy aki mogyoróval fizet, az majmokkal dolgozik? A világon semmi nincs ingyen, már csak az energia áramlás folyamatosságának törvénye miatt sem. Ezért biztos lehetsz benne, hogy ha nem pénzt kér, akkor valami sokkal durvábbat vár el tőled a "segítő". Egosimogatást. A nélkülözhetetlenség érzését. Azt, hogy büszke lehessen magára, hogy mekkora über nagy gyógyító és ráadásul milyen rendes ember, mert mindezt ingyen... 

Aki tisztességesen kiírja az árakat, számlát ad és adózik a bevétele után, az már mindjárt csak a pénzre megy, pénzéhes, nem elég "lelkiks", sőt, talán még Isten büntetésével is fenyegetőznek a kedves kommentelők. Aki sehol nem tüntet fel árat, vagy amit igen, azt adományként jelöli meg, az pedig szent. Nekem mindig az jut eszembe, hogy úristen, mennyibe kerülhet ez, ha ki se meri írni, hogy mennyi?! Az adományról meg csak annyit, hogy azért, mert valamiről nem adnak számlát, attól az még bizony ár. Mindegy, hogy spiri vagy ezo a takaró, alatta az még ugyanolyan adó mismásolás.

Egyszóval nem értem ezt a megveszekedett hozzáállást az értékesítéshez. Pedig, amint a nevében is benne rejlik (az ilyen emberek amúgy is szeretnek álnyelvészkedni, nekem meg legalább van belőle egy diplomám is) "érték-es-ít", azaz megadja valaminek az értékét. Manifesztál egy kimondatlan értéket. Gyönyörű szó ez, barátaim! 

Azt tehát nem értem, honnan ered mindez, de azt látom, hogy hova tart, és mit eredményez. A sok panasz, a sok "nincs pénzem", a még több "az embereknek nincs pénzük" és "ebben az országban nem lehet megélni", az mind mind ide vezethető vissza. Aki ilyen mértékben viszolyog a pénztől, az ne csodálkozzon rajta, ha neki nincsen.

Javaslat? Természetesen, mint mindig, most sem érem be a puszta problémafelvetéssel megoldási javaslat nélkül. Az én tanácsom az, hogy próbáld meg kioldani a pénzzel kapcsolatos blokkjaidat. Kezdetben csak fogadd el, hogy mások más anyagi vonatkozásban gondolkodnak. Valójában nincsen kicsi és nagy, csak a képzeletünk játszik velünk. Első lépésben engedd meg másoknak, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének. Ha nem tudsz megfizetni egy tanfolyamot, vagy egy tanácsadónál egy órát, akkor ne menj oda kakaskodni. Ne legyen ez számodra frusztráció, hanem motivációt találj benne, hogy te magad hogyan tudnál több értéket teremteni, hogy aztán megengedhesd magadnak azt a valamit, amire vágysz, de még nem tudod megfizetni. És ha felhív a telesales-es a legújabb bambuszzokni ajánlattal, mondd neki, hogy köszönöm nem, és ennyi. Koncentrálj a feszültségre, amit olyankor érzel, ha valaki pénzt emleget. Menj bele, vizsgáld meg az okát, és oldd ki. Mondanám persze, hogy gyere el a csoportos pénz oldásunkra, vagy szükség esetén egyéni kezelésre, de... Tudod mit? Mondom is! :)

A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com

Sok sikert!

Szeretettel: Helga

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!