Gyógyító állatok

kép: freepik

Akinek van háziállata, az már tapasztalta, hogy ha beteg, szomorú, vagy valamilyen problémája van, a kutya vagy cica odabújik hozzá, igyekszik "megvigasztalni". Vajon honnan tudja állatkánk, hogy valami bajunk van, és vajon tényleg segít-e, ha hagyjuk ilyenkor, hogy a közelünkben legyen?

A jelenségre számos magyarázat létezik. Részint a kutyák és cicák, lévén nem "civilizált" állatok, tehát beszélni (hazudni) nem tudnak, egyéb érzékeiket veszik figyelembe a külvilágról való információszerzéshez. Érzékelik például, ha magasabb a testhő, a vérnyomás, mivel a kitágult erek a bőr felületén szintén melegebb hőmérsékletet eredményeznek. Bizonyos emóciók olyan endokrin mirigyek működését serkentik, amelyek által termelt hormon illata egy kifinomult kutya- vagy cicaorr számára még enyhe verejtékezés* esetén is érzékelhető. Mivel pedig kedvelnek minket, és a fajtársaikon is így szoktak segíteni (se orvosuk, se pszichiáterük nincsen), ezért ilyenkor hozzánk bújnak, hogy jelenlétükkel támogassanak.

A diagnosztikai képesség azonban még nem magyarázat arra, hogy miért lehet hatékony egy ilyen "kezelés". Egyrészt a szeretett háziállat közelsége szintén serkenti bizonyos hormonok termelődését, amelyek elősegítik a jobb közérzet kialakulását. Jobb közérzettel pedig könnyebb gyógyulni, regenerálódni, mint lehangoltan. A szeretet önmagában is gyógyít.

Reiki mesterként ezen felül azt is tapasztaltam, hogy a kutyák és cicák egészen máshogy vezetik az energiát, mint egy átlagos felnőtt személy. Az emberek is, mint minden élőlény, az univerzális életenergia tökéletes továbbításának képességével születik**. Azonban a szocializáció során ezek a képességek elfelejtődnek, illetve eltemetődnek a civilizációs hulladék alá. Alapvetően minden problémánk oka az Ego, akinek a háza a hármas csakra. Az állatok ilyennel nem rendelkeznek, ezért az ellenállásuk sem fogható az emberéhez. Azok a természetes csatornák, amelyek az embernél eltömődnek, eldeformálódnak, az állatoknál kifogástalanul működnek. Tehát, amikor a kutya vagy cica az adott beteg területre fekszik, akkor tulajdonképpen reiki kezelésben részesít, azaz tiszta energiát közvetít.

Hogyan történik a csatornák eltömődése az embernél? Például úgy, hogy a kisgyerek beszámol valamilyen észlelésről, a szülő pedig ignorálja azt. Lát egy személyt, egy dolgot, fényes aurákat, stb., a szülő pedig odanéz, és azt mondja "nincs ott semmi", és máris eltűnik a képződmény örökre. A gyermek ugyanis arra van programozva, hogy születése után megtanuljon a fizikai világban létezni (ismét), tehát muszáj megtanulnia annak szabályait. Ezért tanulnak olyan elképesztően gyorsan a kicsik. A túlélés függ rajta. A poronty így elsajátítja azt a képességet, hogy a szemeivel csak azt lássa, aminek ott kell lennie, és nem minden információt, amit észlel. Tudtad, hogy a látásod nagy része az agyadban zajlik? Nem, nem valami ezoterikus humbugról beszélek, benne van a nyolcadikos (vagy hetedikes?) biosz könyvben. A szemlencsék fejjel lefelé vetített képet közvetítenek a retinára, amelyen ráadásul az idegek becsatlakozásánál van egy-egy vakfoltnak nevezett nem érzékelő pont. Az agynak kell tehát a képet megfordítani, és a két különböző látványból megalkotni az egybefüggő, háromdimenziós és makulátlan (vakfolttalan) képet. Könnyen belátható tehát, hogy az agyunk szerepe az érzékelésben legalább ugyanakkora, ha nem nagyobb, mint a szemeinké. Ezt tesztelhetjük is az interneten oly gyakran felbukkanó illúzió képekkel.

Hogy mégis hogyan lehetnek betegek az állatok? Legtöbbször sajnos a mi, emberek tölteteit jelenítik meg. Illetve az, hogy torzításmentesen képesek közvetíteni az energiát, nem jelenti azt feltétlenül, hogy örök életűek. Alapvetően a reikivel a folyamatokat támogatjuk meg. Ha valakinek mennie kell, akkor azt segítjük elő, hogy a lehető legsimábban menjen. De természetesen ez sokkal ritkábban fordul elő, mint az, hogy gyógyulni akar a szervezet. Ilyenkor pedig mindig jól jön egy kis energiakezelés, vagy egy cica, kutya kéznél.

Természetesen a hosszútávú hatás, a tartós gyógyulás elérése érdekében érdemes a problémák lelki okát is megoldani.

Bejelentkezés egyéni konzultációra: shinbei78@gmail.com

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másoknak is érdekes lehet, oszd meg bátran! Köszönöm szépen!

Szeretettel: Helga

*Az emberi bőr mindig párolog, akkor is verejtékezel, ha nem "izzadsz".

** A születési rendellenességek nem képezik tárgyát ennek az írásnak. Ezek karmikus eredetűek és nem tekinthetők átlagosnak.

10 egyszerű életbölcsesség

‎

kép: freepik

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.

Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.

Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.

Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.

Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.

Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.

Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.

Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.

Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.

Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.

Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.

Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.

Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!! "


A szerző elvileg Charlie Chaplin, jómagam sem a fordító személyét, sem az eredeti szöveget nem ismerem. Ettől függetlenül csodás gondolatok :)

Az Űr

Az Akasháról, azaz az Űr elemről, az Öt gyűrű könyvéből:

Ni Ten Ichi iskolám Stratégiájának az Útja ki van tárva az "Űr" könyvében. Az "Űr" mindaz, ami nem létezik és érthetetlen. Ez az én meghatározásom. Természetes, hogy az űr a nem lét (nem létező). Ismerve a létezőt, kezded érteni azt is, ami nem létezik, más szóval az űrt (ürességet).

A világon az emberek tévesen látják a dolgokat, és azt hiszik, hogy az, amit megérthetnek, az az űr. De a valóságban ez nem űr, hanem tévedés.

...

Amíg nem ismered az igazi Utat, a buddhizmusban vagy a mindennapi életben, azt fogod hinni, hogy helyes nézeteid vannak a világról. De ha előítélet nélkül nézel a dolgokra a világon uralkodó elvek szempontja szerint, rájössz, hogy a különböző emberek elfogultságai miatt vannak különböző nézetek, amelyek letérítik őket a helyes Útról. Jegyezd meg jól, a helyes belső beállítottság a lényeg, az igazi szellem pedig az Út.

Helyesen és nyitottan valósítsd meg a Stratégiát. Akkor tágabb értelemben fogod megítélni a dolgokat, az Ürességet teszed meg utadnak, és űrnek fogod fel az Utat.

A szellem ürességében nincs se jó, se rossz. A bölcsesség létezik. Az Út létezik. Kezdettől fogva a szellem üresség.

(Sinmen Muszasi)

Reikiről és energiagyógyászatról a tudomány türkében

Sokan ma is hiszik is, nem is a reikivel és egyéb, nem látható energiákkal dolgozó módszereket. Az Akasha, a meditáció, az isteninek is nevezett energiák sokakban a babonásság, vagy a humbugolás érzetét keltik. Lehet-e, van-e a reikinek és egyéb módszereknek akár tudományos magyarázata is? Ennek próbálunk utánajárni ebben a cikkben.

Világunkban minden rezgés és energia.

Nicola Tesla

Az iskolában is megtanultuk már, hogy az egész világ, minden anyag, bármi ami megfogható és szilárd, parányi építőelemekből, úgynevezett atomokból épül fel. Azok pedig még parányibb részecskékből, protonokból, neutronokból és elektronokból állnak. Ma is emlékszem a középiskolai filozófia tankönyvünk bevezetőjének címére: A ceruza - elektronok őrült tánca? Mégis mi valódi, és mi nevezhető fizikainak, ha minden, bármily szilárdnak véljük is, pusztán aprócska, megfoghatatlan kis izék elképzelhetetlenül gyors mozgásából tevődik össze? Arról nem is beszélve, ha valaki érdeklődő, és nézi az ismeretterjesztő csatornákat, vagy ilyen jellegű írásokat olvas az interneten, akkor még a fentieknél is ijesztőbben hangzó kvantumok és bozonok lepik el az érzékelési horizontját! Rettenetes! Mihez kezdjünk ezekkel az információkkal?

E=mc2 - mindenki ismeri ezt a képletet, és álmunkból felébresztve is fújjuk Einstein nevét, meg azt, hogy minden relatív. De mit is jelent ez pontosan? Az egyenlet feloldása a következő: az energia egyenlő a tömeg szorozva a fénysebesség négyzetével. Azaz, minden matéria energia, és az energia alakítható át matériává. Azt, hogy ez egészen pontosan hogyan is történik, még nem sikerült legapróbb részleteiben feltárnia a tudósoknak, vagy legalábbis a köztudatba még annyira sem szivárgott le ez a tudás, mint a fentebb említettek. Tesla szerint, ha hasznosítani tudnánk azt az energiát, ami a szobában körbevesz bennünket, egy várost is kivilágíthatnánk vele. Azonban képtelenek vagyunk ezt az energiát egyenlőre mérnöki célokra alkalmazni (nem mennék bele az eltűnt találmányok és eltüntetett feltalálók problematikájába, igyekszem szigorúan az energia tannál maradni).

2011-ben Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt, és Adam Reiss megosztva fizikai Nobel-díjat kapott a Világegyetem gyorsuló tágulását igazoló elméletükért. Megfigyelésük szerint az Univerzum 74%-át sötét energia, további 22%-ot pedig sötét anyag teszi ki. Ami azt jelenti, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint mindössze a világ 4%-a megismerhető. Ha belátjuk, hogy a fizikai világ, minden, amit látunk és tapintunk magunk körül, beleértve az olyan láthatatlan erőket is, mint az elektromosság vagy a mágnesesség, mindössze 4%-a a teljes valóságnak, akkor ideje megállnunk egy pillanatra, és fontolóra vennünk, hogy lehet itt még valami, amiről nem tudunk mindent. Nem csak, hogy mi nem, de az akadémiai tudomány sem.

Beláthatjuk tehát, hogy a fizikai materializmuson és a newtoni fizikán alapuló világnézet igencsak elmaradott néhány száz évvel a tudomány mai állásához képest (a kvantumelméletek a huszadik század elején jelentek meg). De ez persze nem az egyszeri ember hibája, hiszen nem tehetünk róla, hogy milyen elavult ismereteket tanítanak még ma is a legtöbb iskolában. Az azonban már a mi felelősségünk, hogy megmaradunk-e egy középiskolás szinten, vagy nyitottá válunk a világra, és érdeklődésünket bővítve nem elítélünk dolgokat (középiskolai ismereteink alapján), hanem megpróbálunk mögéjük nézni, megengedve teret adni az értelmes, tudományos és logikai magyarázatoknak.

Összegezve tehát mondhatjuk, hogy tudományosan is igazolt tény, hogy a világban minden energiából épül fel. A Reiki és egyéb módszerek hatásmechanizmusának tudományos igazolása még várat magára, de ne dobjuk kukába az egészet csupán azért, mert akadémikus vizsgálatokkal még nem támasztották alá (vagy nem tudunk róla). Néhány száz évvel ezelőtt még az is tudományosan igazolt tény volt, hogy a világmindenség középpontjában a Föld bolygó áll, a Nap és minden más kering körülötte. Ma már nevetünk ezen, de ne becsüljük le elődeinket. A maguk idejében, a maguk módszereivel ennyit tudtak a világról megállapítani. Minden bizonnyal néhány száz év múlva a mai tudományos megállapítások is nevetség tárgyai lesznek. Ezért is érdemes nyitottan hozzáállni minden kérdéshez.

Mint említettem, a Reikivel kapcsolatos tudományos kísérletről nem tudok, de azt el tudom mondani, hogy az én ismereteim szerint hogyan működik a dolog. Mivel a világban minden energia, az energiának pedig mozgásban kell lennie, ezért a folyamatos áramlás a legfontosabb. Amikor az emberi test energetikájában elakadások (blokkok) képződnek, akkor alakulnak ki az esetleges fizikai tünetek.

Azt, hogy a gondolatok és az érzelmek is energiát képviselnek, a tudomány már képes megmérni. A szavak erejéről nem is beszélve, hiszen mi a szó? Fizikai energiává vált gondolati energia. Gondolok valamire, és kimondom; azaz a tüdőmből kipréselt levegővel megrezgetem a hangszálaimat, a hangképző szerveimet használva egy bizonyos hanghullámmá kódolom azt. A hang megrezgeti a levegőt, az pedig a hallgatóságom dobhártyáját, az agyuk pedig dekódolja az üzenetet. Az agyamban a gondolataim talán nem fizikai jelenségnek tűnnek, de a kimondott beszédem mindenképp az (ezért is fontos a szavak teremtő ereje, erről részletesebben majd egy másik írásban értekezem).

Ezek a gondolati és érzelmi energiák bizonyos minőségeket hordoznak magukban. Lehetnek pozitív, építő jellegűek, vagy lehetnek leépítő, ártó szándékúak is. És itt el is jutottunk az egyik kulcsmomentumhoz: a szándék energiához. A szándék tulajdonképpen az a teremtő energia, amely létrehozza a fizikai világban a dolgokat. Ugye, ha a mérnök épít valamit, az először a fejében létezik, mint egy ötlet vagy gondolat. Utána papírra veti, tervet készít belőle, hogy hogyan lehetne megvalósítani. Mindehhez azonban szándék is szükségeltetik, hiszen anélkül a tervrajzból soha nem lesz épület (és persze pénz, posztó, paripa, de azokat is a szándék teremti meg és hozza magával).

Tehát akkor mindezek fényében hogyan is zajlanak a Reiki kezelések? A kezelő személy kinyilvánítja azon szándékát, hogy a kezelt személynek (vagy állatnak, növénynek) kíván segíteni. Megengedi, hogy a rajta keresztüláramló (csatornázott) energia a kezelt személy energetikájával interakcióba lépjen. Nagyon fontos kiemelnem, hogy a Reikivel nem mi gyógyítunk. A gyógyulás a kezelt személy és teremtőjének a dolga. A Reikivel kezelő ember mindössze egy lehetőséget teremt, egy plusz energiát, egy segítséget nyújt a saját harmónia helyreállításához. Az energia hatására a kezelt személy folyamata üzemanyagot kap, így feltehetően gyorsabban, és remélhetőleg (szándékunk szerint) a lehető legzökkenőmentesebben fog lezajlani.

Kitételek:

A Reiki kezelő tehát nem gyógyító! Nem helyes, ha ekként gondol magára (ego), ráadásul az energia kezeléseknek a lényege épp az lenne, hogy megengedem, hogy történjen, és nem az, hogy én akarom irányítani.

Mivel nem tudhatom, a kliens folyamata milyen irányban zajlik (ezt csakis "Isten" tudhatja - és hogy mit takar ez a fogalom számomra, arra megint csak egy újabb cikket ígérhetek). Nem lehet erőszakkal megmenteni sem valakit. Aki úgymond istent játszik, mások folyamataiba belepiszkál, annak rövid úton benyújtja a számlát az Univerzum.

Szintén emiatt a pakliban az is benne van, hogy odaadásunk ellenére a kezelt személy nem gyógyul meg. Nagyon fontos azonban, hogy ez sem a mi kudarcunk, amint a gyógyulása sem a mi sikerünk, hanem kizárólag az energiának köszönhetően valósul meg. És bár az egónk miatt, ami szereti az életet, és minden formájában igyekszik az elmúlást elutasítani, nehéz lehet belátni, de sokszor azzal segíthetünk valakinek a legtöbbet, ha a fináléban enyhítjük a szenvedéseit.

Mindezt összefoglalva: a Reiki egy módszer az Univerzum energiájának csatornázására. Nem varázslat, nem humbug, a legtermészetesebb dolog a világon. Semmi csodálatosabb nincs benne, mint amennyire csodálatos az, hogy itt vagyok én most, egy zsáknyi víz meg nitrogén, és egy csomó minden más űrszemét, és ehhez képest most egy számítógép előtt ülök, és látszólag egész értelmes sorokat írok neked.

Ha érdekel még ez az energia téma, kövesd a blogomat és a facebook oldalamat, mert rendszeresen osztok meg efféle tartalmat. Illetve a figyelmedbe ajánlok néhány műsort, amelyekben az akadémikus sallangot nélkülözve, mégis tudományosan beszélnek a fent felsorolt témákról.

Lukács Béla elméleti fizikus és Friderikusz Sándor beszélgetései (youtube-on fellelhető)

A féreglyukon át - Morgan Freemannel (tévéműsor, angolul a youtube-on is megtalálható)

Világokon át (magyar tévéműsor sorozat, sajnos nagyon rossz képminőséggel, de azért fellelhető az interneten)

Bejelentkezés, időpont foglalás egyéni konzultációra: shinbei78@gmail.com

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Veszteség, fájdalom és megbocsátás - 4. rész

Nincs mit megbocsátanod, ha tudod, hogy minden egyes tapasztalatodat te szerezted önmagadnak. Miért kellene neheztelni azokra, akik csak teljesítették egy kérésedet?

Phekda Minael

kép: wallpaperswide

"De te fabula narratur" - Rólad szól a mese, még ha nem említik is a neved. Az életünk mind önmagunkról szól. A mi saját tanulási folyamatunk, a mi megtapasztalásaink, minden értünk van. Ami fáj, az is. Ami fáj, azért van, hogy rámutasson valamire, aminek valójában nem is kellene fájnia. Minden tanítás végső értelme az Egység, és egy esemény addig fog ismétlődni az életedben, amíg meg nem tanulod belőle, amit szükséges.

Téves következtetés, ha valami negatívat állapítunk meg embertársainkról. Vegyük például azt, hogy valakivel rendre újra megtörténik, hogy becsapják, elárulják, hazudnak neki. Egy nagyon alap szinten vélhetnénk azt, hogy a lecke, amit meg kell tanulni az annyi, hogy nem szabad bízni az emberekben, mindenki hazudik, előbb vagy utóbb mindenki át fog ejteni, tehát nem érdemes senkit sem túl közel engedni, mert voltaképpen a lelki közelség ára az, hogy később hátba fognak szúrni. Aki ennél a következtetésnél leragad, az továbbra is ezzel a jelenséggel fog szembesülni, mintegy megerősítve magát a hitében, hogy az emberek rosszak.

Nézzük másik szempontból. Buddha azt mondja, minden ember jó. Végső soron mindenkit valamiféle jószándék vezérel. Minden elő boldog akar lenni, csak nem tudja, hogy hogyan kell. Pillanatnyi kielégülésre, talmi örömökre vágyik, mert azt hiszi, ez jelenti a boldogságot. Amíg meg nem ismeri az Egységet, addig azonban mindig boldogtalan lesz. Ez azonban nem egyenlő gonoszsággal, vagy romlottsággal. Ez az emberi oldalunk alapvető ismérve. Senki sem hiba nélkül való, még azok sem, akik ezt hirdetik magukról. Kezeld fenntartással, aki ezt állítja magáról, vagy akit így állít be a környezete, követői. Ugyanis, amíg földi testben élünk, addig van spirituális munkánk is. Tehát a hiba nélküli embert arról lehet felismerni, hogy nem él. Hibázunk, ami normális. Javíthatunk rajta, ami opcionális. A jóra törekvő embert az különbözteti meg az ösztönlénytől, hogy önmagára is reflektál, hibáit elismeri és igyekszik rajta javítani. Erről majd részletesebben fogok írni egy, az "átok" természetéről szóló cikkben, most maradjunk a megbocsátásnál.

Tehát, ha elsajátítjuk azt a nézőpontot, hogy az életünkben velünk minden azért történik, hogy felülemelkedhessünk a minket megbéklyózó, beragadt álláspontjainkon és visszatalálhassunk az Egységbe, és elfogadjuk, hogy mindenki a saját szempontjából valamiféle jóra törekszik, akkor megláthatjuk mindenben a saját tükörképünket. Jóra törekszik, aki elvesz tőled valamit, mert azt akarja, hogy az övé legyen, és ez neki jó. Ő nem látja a nagyobb képet, nem érzékeli a te szempontodból a dolgot, és azt hiszi, nyert, mert övé lett az a valami. Az egó hízik és rettentő jól érzi magát. Az áldozat egója meg attól hízik, hogy van rá oka, hogy sajnáltathassa magát. A valóság az, hogy a fájdalmunk közös. Nem árthatsz senkinek úgy, hogy te magad ne sebeznéd meg, és fordítva is igaz. Senki nem okoz fájdalmat neked úgy, hogy te ugyanezt ne tetted volna meg vele, vagy valaki mással, esetleg önmagaddal.

Ezek a gondolatok segítenek lecsendesíteni az elmédet. Az előző részben leírt gyakorlatok segítenek kitisztítani a fejed és egy olyan állapotba juttatnak, ahol már talán kevesebb indulat van, és könnyebb elfogadni azt, amit most fogok leírni.

Egy érzelmet, érzést csak úgy tudunk elengedni, ha megéljük a teljességében. Amíg eltoljuk magunktól, menekülünk előle, vagy le akarjuk tagadni, addig energiát adunk neki és a tudattalanunkból irányít. Amit már a tudatosságunkba emeltünk, annak nincsen hatása felettünk. A tudatosság, a spirituális fejlődés, vagy a rezgésszint emelkedése nem azt jelenti, hogy a jelenségek feltétlenül megszűnnek, pusztán annyit, hogy már nem okoznak problémát. A tudatosságba emelt jelenség kezéből kivettük az irányítást. Többé már nem kell engedelmeskednünk neki. Például, aki az irigységét tagadja, és bőven adakozik is, hogy ezt a maga számára is bizonyítsa, azt gyakran a tudatalattijából irányítja ez a tulajdonság. Például kényszeres adakozásra ösztönzi. Az illető pedig nem érti, mitől van aranyere. Naponta többször elmondja, hogy ő sosem volt irigy. Amikor azonban valóban tudatosodik benne a saját irigysége - illetve inkább úgy fogalmazok, hogy tudatosodik benne az, hogy ő maga is tartalmaz irigységet (hiszen az Egységben minden benne van, tehát mindent be kell építenünk, legfőképpen azt, ami a legjobban taszít és irritál) - tehát, amikor az irigysége felemelkedik a tudatosság szintjére, többé már nem kell neki engedelmeskednie. Minden adott szituációban, amikor korábban az irigység írta a forgatókönyvet, nyílik egy pici időkapu, egy lehetőség a szabad akarat bevetésére. Amikor felismeri, hogy csak az irigysége készteti erre vagy arra, abban a pillanatban képes úgy dönteni, hogy engedelmeskedik-e neki vagy sem. Mind a kettő jó válasz, hiszen ne felejtsük el, nem megváltoznunk kell, nem jónak kell lenni, hanem azzal kell maradni, ami van. A felébredés, a megvilágosodás, ami a tartós boldogságot okozza, az a jelenlét. Elfogadni akár saját negatív tulajdonságainkat. És azt, hogy az életünk a saját választásaink következménye. Tehát az illető az adott pillanatban dönthet úgy, hogy az irigység késztetésének engedelmeskedik, vagy valami mást választ. Mindegy, melyik történik, mert innen már nem áldozatnak érzi magát, hanem magabiztosan ül élete nyergében.

Tudatos szintre pedig úgy tudjuk emelni ezeket a minket korlátozó tényezőket, ha belemegyünk a rossz érzésekbe is. Megbocsátani úgy lehet, ha átéljük velejéig a fájdalmat, azt a fájdalmat, amivel semmiképp sem akarunk szembesülni. Azt a fájdalmat, amit mi okoztunk annak, aki megbántott minket. Ez nem mindig könnyű, és néha egyedül nem is megy. Számos módszer kínál azonban erre lehetőséget a családállítástól az előző életbe való utazásig, meditáció, és a többi. Mindenképp azt javaslom, hogy először egyedül tegyél próbát. Menj vissza arra az érzésre, ami kiborított. A fájdalom, a veszteség, a harag, vagy valami, ami megfoghatatlan. Lehet, hogy nem is konkrét érzelmet tapasztalsz, hanem egy fizikai érzethez tudod kötni a jelenséget. Elkezdett forrósodni a mellkasod, a fejed, vagy megfájdult a gyomrod, esetleg vécére is kellett menni. Elképzelhető, hogy amikor a konkrét atrocitás ér, akkor nincs alkalmad ezt megtenni, ez nem is probléma. Javaslom, hogy otthon, egyedül, és lehetőség szerint fekve csináljuk ezt a gyakorlatot. Ha ez nem oldható meg, akkor csendes helyen, ülve is nagyon jó lesz. Fekve egy kicsit könnyebb ellazulni, és itt most az a lényeg, hogy az energiát hagyjuk áramolni.

Tehát, lefekszel, és felidézed magadban azt a pontot, ami a fájdalmat okozta. Az a mondat, az a kép, az az érzés. Megvan? Maradj vele. Ne akard megváltoztatni. Ne akard, hogy ne legyen itt. Ne akard, hogy elmúljon. Bontsd ki, mint egy ajándékcsomagot. Mondd azt: fáj? jó, akkor fájjon! Lássuk, mi van alatta! Mitől fáj, miért kínoz ez ennyire engem? Amikor az érzés a tetőfokára hág, automatikusan szertefoszlik. Amikor felismered a történetben a saját szerepedet, a megbocsátás automatikusan megtörténik. Mert hát hogyan is lehetne másra haragudni, amikor minden téged szolgál, ami veled történik. Amikor mindennek, amit megtapasztalsz, megvan a csírája benned. Ez azt jelenti, hogy a te hibád, hanem azt, hogy a te felelősséged. Márpedig, ha nálad van a felelősség, nálad van a kormány: Te tudsz rajta változtatni!

A veszteséggel, fájdalommal és megbocsátással kapcsolatos körutazásunk egyelőre ennyi. Köszönöm, hogy velem tartottál. Kérdéseidet bátran tedd fel hozzászólásban, ha tudok, fogok rá válaszolni. Ha egyéni konzultációra van szükséged, itt találod az elérhetőségeimet. Szerencsés utat kívánok neked!

Szeretettel: Helga

Első rész

Második rész

Harmadik rész

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Veszteség, fájdalom és megbocsátás - 3. rész

Hogyan bocsássunk meg valakinek, aki nem érez megbánást? (fordítás)

Ajándékozz megbocsátást önmagadnak. A múlt nem fog megváltozni, hiába gyászolsz valamit, ami sosem fog már megvalósulni. A megbocsátás megszabadít a múltból, vagy azoktól az emberektől, akik valamilyen módon rosszul bántak veled. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem bocsátasz meg. A megbocsátás elengedi egy személy tartozását feléd, ez egy igazán szívből jövő, jószándékú tett. A megbocsátás csak egy személyen múlik. Legyél az Te magad.

Kép: wallpaperswide

1. A megbocsátás a kulcs a jövőbeni boldogságodhoz
2. A megbocsátás felszabadulás a fájdalom és a harag terhe alól. Amikor azt választod, hogy megbocsátasz, akkor azt választod, hogy a jelenben és a jövőben élj, nem pedig a múltban. Nem jelenti azt, hogy elfelejted, ami történt, de elengeded a negatív gondolatokat és érzelmeket amelyek a rossz emlékhez kapcsolódnak, és folytatod tovább az életed. A megbocsátás nem csak megtörténik, a megbocsátást választanod kell.
3. Megbántódhatsz valamin, amit a társad tett, vagy azért, mert az elvárásaid nem teljesültek. Meg lehetsz bántódva úgy, hogy nem is emlékszel, mitől bántódtál meg. Lehet, hogy sajnálkozol valami miatt, amit te tettél másnak, és érzed a tetted fájdalmát, súlyát hordozod magaddal. Amikor ez a teher túlságosan naggyá válik, fölzabálja az életed, megváltoztatja azt, aki vagy, és amilyen kapcsolataid lehetnek. Egy falat képez közted és aközött a bensőségesség között, amit az Univerzumban keresel.
4. Amikor megbocsátasz:
- Feloldozod magad a múlt terhe alól. Eldobod a fájdalmat, haragot és magányt. Lehullik rólad a súly, és elkezdődhet a gyógyulás.
- Megadod magadnak és annak is, aki megbántott azt az esélyt arra, hogy szabadon és békében élhessetek és jobbá változhassatok. A bűnbánatnak új irányt kell mutatnia, megvallani az igazat, bizonyítani a megbízhatóságot. Bevallani a félelmeket, keresni a jóindulatot és elengedni, hagy menjen az, ami már elmúlt. Beszélj a veszteségedről, sérülésedről és érzéseidről. Ha nem bocsátasz meg, akkor aláveted magad a bűntudat rabszolgaságának, amely csak teher a lelkeden. Engedd el a régi életet, a sérüléseket és haragot. Találd meg, honnan jönnek ezek. Ne engedd, hogy mérges emberek irányítsanak téged, még akkor sem, ha te magad vagy az a mérges ember. Megbocsátás nélkül saját magad építette börtönben kell élned. Senki másnak nem kell megváltoznia, elég csak neked. Senki nem kelthet bűntudatot benned. Ha boldogtalan vagy, az a te problémád.

Mi megbocsátás és mi nem az:

1. a megbocsátás nem felejtés
2. valaki megbocsáthat úgy, hogy még mindig érzi a veszteség feletti gyászt, vagy fájdalmat
3. a megbocsátás nem foszt meg a viselkedés miatti felelősségtől. Egyszerűen csak elengeded valakinek a kölcsönt, amivel tartozik neked.

Megbocsátás gyakorlatok
- Írd le tollal papírra mindazt, amit helytelenül tettél. Szükséges, hogy írjál. A gondolkodás folyamata más, amikor írunk, mint amikor beszélünk, vagy csak magunkban gondolkodunk.
- Olvasd fel hangosan, amit írtál!
- Mondd ki hangosan: a legjobbat tettem, amit tehettem, minden tudásommal, amely abban az időben rendelkezésemre állt. Megbocsátok magamnak és szabadon engedem magam.
- Semmisítsd meg a listát
- Ismételd meg a gyakorlatot mindenkivel, aki valaha megbántott. Gratulálok, megmentetted magad a meg nem bocsátástól

A fordítás alapja

Első rész

Második rész

Negyedik rész

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Veszteség, fájdalom és megbocsátás - 2. rész

A fájdalom természete

A fájdalom az a leggyakrabban előforduló érzés, amelyet a leginkább próbálunk mellőzni. Rendszerint menekülünk előle, nem akarjuk megélni, mindenáron igyekszünk elkerülni. Pedig a fájdalom az élet része, és fontos alapköve a fejlődésünknek is.

kép: wallpaperswide

Mi okozhat fájdalmat? Azt mondják, a változás fájdalommal jár, pedig ez így egyáltalán nem igaz. A fájdalmat nem a változás, hanem a változásnak való ellenállás hozza létre. Ragaszkodás elvárásokhoz, igaznak tűnő elképzelésekhez, saját illúziónkhoz. Amikor valakiről jobbat feltételezünk, mint ahogyan aztán később bánik velünk. Amikor úgy hisszük, nagyon vágyunk valamire, de ez az elvárás nem teljesül. Hiányérzet, valaki viselkedése, vagy nem várt események is kiválthatják. Ragaszkodás (ami nem azonos a kötődéssel), illetve az ilyen ragaszkodások kényszerített elszakadása okozhatja. Ragaszkodás bármihez, személyekhez, elképzelésekhez, téves ideákhoz. Legfőbb ellenségeink tehát a saját magunk által támasztott elvárások.

Mit okozhat a fájdalom? Gyakori válaszreakció a harag, netán agresszió is. Szinte ugyanilyen gyakran előfordul ennek ellentéte is, a teljes elzárkózás. Blokkolás és fal felhúzása a fájdalmas rész és a fájdalmat kiváltó esemény vagy személy közt. Minden reakció, minthogy ezek az ego reakciói, helytelen. Azonban emberek vagyunk, így igen nehéz lenne olyat találni közöttünk, aki mosolyogva tűri a fájdalmakat (hacsak nem mazochista az illető).

Mit lehet tenni, ha fájdalommal kell szembenéznünk? Ha a fájdalmat mi magunk éljük meg, a legjobb, amit tehetünk, hogy megéljük a maga teljességében. Ez ijesztő lehet, hiszen - nem meglepő módon - fájdalmas. Azonban, ha éber figyelemmel sikerül a fájdalom mélyére merülni, amikor teljes mértékben megéltük azt, mintegy magától feloldódik. Túl mély fájdalom esetén azonban nehéz, sőt szinte lehetetlen ezt egyedül átélni. Ilyen esetekben érdemes szakértő segítséget kérni, aki különböző módszerekkel segít a fájdalom állapotába kerülni, felidézni az érzést vagy szituációt, ami kiváltotta azt, és biztonságos hátteret nyújt ahhoz, hogy megélhessük a fájdalmunkat.
Ha a fájdalommal úgy kerülünk szembe, hogy nem magunk, de másvalaki fájdalmával kell valamit kezdenünk, akkor az orvoslat a fájdalomreakció formáján múlik. Ha az illető személy a fájdalmat agresszióban, haraggal éli meg, ne csitítsuk őt. A fájdalma valós, az érzelmei mind legitimek, amelyeket ebben a helyzetben megél. Minél távolabbról próbáljuk az érzéseit vállalható mederben tartani. Mondjuk ne engedjük a párunknak, hogy tényleg agyonverje a szomszédokat... Ha lehetséges, igyekezzünk hatni, vagy hathatós segítséget kérni, amely a fájdalmat helyes irányba tereli. Megélni egy érzelmet vagy kiélni, az nem ugyanaz.
Fájdalmat igazán csak az okozhat, akivel törődünk. Ezért az igazán nagy fájdalmak gyakran abban teljesednek ki, hogy a sértett fél falat emel maga köré. Amikor olyasvalaki okoz fájdalmat, akit túlságosan szeretünk ahhoz, hogy haraggal tudjunk ellene fordulni, gyakran falat építünk ehelyett, kizárván ezzel mindenféle érzelmet. Ez a fal pedig megnehezíti a továbblépést, a kapcsolat renoválását, de magát a fájdalom megélését is. Ilyen esetben annyit tudunk tenni, hogy a szerettünket elfogadjuk a fájdalom falával együtt. Ne próbáljunk közel férkőzni, a falon áthatolni, hanem mintegy a fallal együtt próbáljuk őt körülölelni. Ha lehetséges, próbáljunk számára segítséget találni, hogy megélhesse a fájdalmait, és végül ő is továbbléphessen rajtuk.

Mi van a fájdalom után? Jó esetben harmónia és szeretet, feldolgozatlan fájdalom esetén gyakran ugyanaz a helyzet megismétlődik, hogy a fájdalmat ismét lehetőségünk nyíljék megélni. Rendszerint a fájdalom örvényéből az emberek erősebben kerülnek ki, mint ahogyan belezuhantak abba.

Miért kell fájdalom? Sokan csak fájdalom útján tudnak fejlődni. Akinek kényelmes a komfortzónája, és amúgy nem hajtja előre valami isteni motiváció, azt gyakorta fájdalom által billentik ki a kényelmi helyzetéből. A fájdalom, akárhonnan jön is, bármi is okozza, mindig lehetőséget ad a tanulásra. Mert fájni csak ott fáj, ahol be vagyunk ragadva, ahol nem tudjuk elengedni az elvárásainkat. Ez furán hangozat, amikor néha olyan gyötrelmes dolgok okozzák ezt a fájdalmat, amit emberi ésszel szinte felfogni sem lehet. De ahogyan a pótnagymamám mondta: élni kell. És ha a fájdalom ezt nem engedi, akkor nekünk kell elengedni a fájdalmunkat.

Az első rész itt olvasható

A következő rész itt olvasható

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!