A fájdalom természete
A fájdalom az a leggyakrabban előforduló érzés, amelyet a leginkább próbálunk mellőzni. Rendszerint menekülünk előle, nem akarjuk megélni, mindenáron igyekszünk elkerülni. Pedig a fájdalom az élet része, és fontos alapköve a fejlődésünknek is.
 |
| kép: wallpaperswide |
Mi okozhat fájdalmat? Azt mondják, a változás fájdalommal jár, pedig ez így egyáltalán nem igaz. A fájdalmat nem a változás, hanem a változásnak való ellenállás hozza létre. Ragaszkodás elvárásokhoz, igaznak tűnő elképzelésekhez, saját illúziónkhoz. Amikor valakiről jobbat feltételezünk, mint ahogyan aztán később bánik velünk. Amikor úgy hisszük, nagyon vágyunk valamire, de ez az elvárás nem teljesül. Hiányérzet, valaki viselkedése, vagy nem várt események is kiválthatják. Ragaszkodás (ami nem azonos a kötődéssel), illetve az ilyen ragaszkodások kényszerített elszakadása okozhatja. Ragaszkodás bármihez, személyekhez, elképzelésekhez, téves ideákhoz. Legfőbb ellenségeink tehát a saját magunk által támasztott elvárások.
Mit okozhat a fájdalom? Gyakori válaszreakció a harag, netán agresszió is. Szinte ugyanilyen gyakran előfordul ennek ellentéte is, a teljes elzárkózás. Blokkolás és fal felhúzása a fájdalmas rész és a fájdalmat kiváltó esemény vagy személy közt. Minden reakció, minthogy ezek az ego reakciói, helytelen. Azonban emberek vagyunk, így igen nehéz lenne olyat találni közöttünk, aki mosolyogva tűri a fájdalmakat (hacsak nem mazochista az illető).
Mit lehet tenni, ha fájdalommal kell szembenéznünk? Ha a fájdalmat mi magunk éljük meg, a legjobb, amit tehetünk, hogy megéljük a maga teljességében. Ez ijesztő lehet, hiszen - nem meglepő módon - fájdalmas. Azonban, ha éber figyelemmel sikerül a fájdalom mélyére merülni, amikor teljes mértékben megéltük azt, mintegy magától feloldódik. Túl mély fájdalom esetén azonban nehéz, sőt szinte lehetetlen ezt egyedül átélni. Ilyen esetekben érdemes szakértő segítséget kérni, aki különböző módszerekkel segít a fájdalom állapotába kerülni, felidézni az érzést vagy szituációt, ami kiváltotta azt, és biztonságos hátteret nyújt ahhoz, hogy megélhessük a fájdalmunkat.
Ha a fájdalommal úgy kerülünk szembe, hogy nem magunk, de másvalaki fájdalmával kell valamit kezdenünk, akkor az orvoslat a fájdalomreakció formáján múlik. Ha az illető személy a fájdalmat agresszióban, haraggal éli meg, ne csitítsuk őt. A fájdalma valós, az érzelmei mind legitimek, amelyeket ebben a helyzetben megél. Minél távolabbról próbáljuk az érzéseit vállalható mederben tartani. Mondjuk ne engedjük a párunknak, hogy tényleg agyonverje a szomszédokat... Ha lehetséges, igyekezzünk hatni, vagy hathatós segítséget kérni, amely a fájdalmat helyes irányba tereli. Megélni egy érzelmet vagy kiélni, az nem ugyanaz.
Fájdalmat igazán csak az okozhat, akivel törődünk. Ezért az igazán nagy fájdalmak gyakran abban teljesednek ki, hogy a sértett fél falat emel maga köré. Amikor olyasvalaki okoz fájdalmat, akit túlságosan szeretünk ahhoz, hogy haraggal tudjunk ellene fordulni, gyakran falat építünk ehelyett, kizárván ezzel mindenféle érzelmet. Ez a fal pedig megnehezíti a továbblépést, a kapcsolat renoválását, de magát a fájdalom megélését is. Ilyen esetben annyit tudunk tenni, hogy a szerettünket elfogadjuk a fájdalom falával együtt. Ne próbáljunk közel férkőzni, a falon áthatolni, hanem mintegy a fallal együtt próbáljuk őt körülölelni. Ha lehetséges, próbáljunk számára segítséget találni, hogy megélhesse a fájdalmait, és végül ő is továbbléphessen rajtuk.
Ha a fájdalommal úgy kerülünk szembe, hogy nem magunk, de másvalaki fájdalmával kell valamit kezdenünk, akkor az orvoslat a fájdalomreakció formáján múlik. Ha az illető személy a fájdalmat agresszióban, haraggal éli meg, ne csitítsuk őt. A fájdalma valós, az érzelmei mind legitimek, amelyeket ebben a helyzetben megél. Minél távolabbról próbáljuk az érzéseit vállalható mederben tartani. Mondjuk ne engedjük a párunknak, hogy tényleg agyonverje a szomszédokat... Ha lehetséges, igyekezzünk hatni, vagy hathatós segítséget kérni, amely a fájdalmat helyes irányba tereli. Megélni egy érzelmet vagy kiélni, az nem ugyanaz.
Fájdalmat igazán csak az okozhat, akivel törődünk. Ezért az igazán nagy fájdalmak gyakran abban teljesednek ki, hogy a sértett fél falat emel maga köré. Amikor olyasvalaki okoz fájdalmat, akit túlságosan szeretünk ahhoz, hogy haraggal tudjunk ellene fordulni, gyakran falat építünk ehelyett, kizárván ezzel mindenféle érzelmet. Ez a fal pedig megnehezíti a továbblépést, a kapcsolat renoválását, de magát a fájdalom megélését is. Ilyen esetben annyit tudunk tenni, hogy a szerettünket elfogadjuk a fájdalom falával együtt. Ne próbáljunk közel férkőzni, a falon áthatolni, hanem mintegy a fallal együtt próbáljuk őt körülölelni. Ha lehetséges, próbáljunk számára segítséget találni, hogy megélhesse a fájdalmait, és végül ő is továbbléphessen rajtuk.
Mi van a fájdalom után? Jó esetben harmónia és szeretet, feldolgozatlan fájdalom esetén gyakran ugyanaz a helyzet megismétlődik, hogy a fájdalmat ismét lehetőségünk nyíljék megélni. Rendszerint a fájdalom örvényéből az emberek erősebben kerülnek ki, mint ahogyan belezuhantak abba.
Miért kell fájdalom? Sokan csak fájdalom útján tudnak fejlődni. Akinek kényelmes a komfortzónája, és amúgy nem hajtja előre valami isteni motiváció, azt gyakorta fájdalom által billentik ki a kényelmi helyzetéből. A fájdalom, akárhonnan jön is, bármi is okozza, mindig lehetőséget ad a tanulásra. Mert fájni csak ott fáj, ahol be vagyunk ragadva, ahol nem tudjuk elengedni az elvárásainkat. Ez furán hangozat, amikor néha olyan gyötrelmes dolgok okozzák ezt a fájdalmat, amit emberi ésszel szinte felfogni sem lehet. De ahogyan a pótnagymamám mondta: élni kell. És ha a fájdalom ezt nem engedi, akkor nekünk kell elengedni a fájdalmunkat.
