Találkoztál már kéretlen tanácsadóval? Olyannal, aki egy egyszerű sóhajodra-mondatodra rögtön kioktatással válaszol? Zavarnak, idegesítenek, vagy egyenesen megbántanak az ilyen emberek? Nézzük meg, milyen energetika húzódik emögött!
 |
| kép: wallpaperswide |
Vannak azonban kevésbé nyilvánvaló esetek is. Amikor a puszta jószándéktól vezérelve tanácsokat osztogatnak, vagy megjegyzéseket tesznek, amelyek nemhogy segítenének, de még elmélyítik az ember lelki sebeit. Hosszú távon persze ez is segítség, hiszen minél inkább fáj, annál inkább akarsz majd rajta dolgozni. Nem is kell ezeket az embereket elítélni, és magunkat sem, ha véletlenül ilyenre hajlunk. Nézetem szerint mindig a tudatosság a lényeg, tehát, ha valakinek éppen tanácsod adsz jószándékból, tudd, hogy amit mondasz, azt magadnak kéne megfogadni.
A legjobban úgy segíthetünk, ha a problémára koncentrálunk. Nem arra, ami szerintünk az ok, és a lehetséges megoldás lenne, hanem arra, amit az illető problémaként él meg. Nálunk Magyarországon eléggé elterjedt egy felsőbbrendű, kioktató álláspont, ezt majd valamikor megírom az "egyvalamit nem értek" sorozatban. Más országokban, ahol jártam, kevésbé találkoztam ilyennel. Például, ha valakinek fáj a lába, akkor mondjuk Angliában kap rá gyógyszert, kezelést, elektromos kis járművet, hogy kényelmesen tudjon járni bevásárolni. Akkor is, ha 200 kiló. Nem kioktatást és fejmosást kap, mint az én hajdani, már sajnos elhunyt rokonom, hogy semmit nem tudnak tenni érte, amíg nem fogy le. Lehet, hogy megemlítik jelzés szinten, hogy a lábfájást a túlsúly okozza, és nem szeretne-e azzal is kezdeni valamit. De a tévhittől eltérően az emberek általában nem azért túlsúlyosak, mert rosszak vagy jellemtelenek. Rendszerint megoldatlan problémák állnak a háttérben. Egy ilyen egyszerű és hétköznapi tünetnek, mint például a túlsúly, olyan összetett okai lehetnek, hogy valójában senkit, de senkit, még akit ismerünk, azt sem lehet megítélni a túlsúlya alapján.
A fenti példából azt hiszem, világossá vált, hogy mire gondolok, amikor a jószándékú, ámde kéretlen tanácsadókról beszélek. Akik hozzávágják a depresszióshoz, hogy talán kezdjen el sportolni, mert a mozgás endorfint termel. Tovább megyek: akik hozzávágják a rákbeteghez, hogy egyenek szódabikarbónát, citromot, nem tudom, még mit, mert az segít. Vagy az allergiásnak, hogy oldja meg a lelki problémáját. Persze, hogy meg kell a lelki problémát oldani, de nem lehet a test jelzéseit negligálni vagy másodlagosnak venni.
Mégis mit lehet akkor tenni, mikor annyira akarunk segíteni? És tudjuk, mert most olvastuk, hallottuk, vagy mert nekünk az vált be, hogy mi a megoldás a másik személy problémájára! Azt mondom: maradjunk csendben. Hiszed vagy sem, a legjobb gyógyírt gyakran a meghallgatás jelenti. Azt, hogy valaki elfogad, úgy, ahogy vagy. A problémáddal együtt. Nem akar kijavítani, nem akar helyrehozni, nem akar elfogadhatóvá tenni. Csak örül, hogy vagy. Meg lehet kérdezni, hogy mit akar kezdeni a szituációval, és akkor abban, amit mond, esetleg lehet irányokat, lehetőségeket mutatni. De a meghallgatás és az elfogadás sokkal többet segít bármilyen más módszernél.
Ha már itt tartunk, már úgyis sokan kérdeztétek, hogy mi az én módszerem, vagy hogyan dolgozom. Ezt eddig sosem tudtam jól megfogalmazni, mert én csak csinálom, engedem az áramlást, és ahol elakadást érzékelek az energiában, ott teszem, amit kell és lehet, amit megengednek, és amire a kliens készenáll. De most, ahogy ezt a cikket írom, összeállt a fejemben mondatszinten is a módszerem.
Az én módszerem: meghallgatlak. Meghallgatom, mi a problémád, azután megkérdezem, mit szeretnél. Nem tudok és nem is akarok egy általános érvényű helyes választ adni az életedre. A válasz benned van, mindenkinek más lesz a helyes. Egy adott problémát így is, úgy is meg lehet oldani. Van, akinek egy rossz házasságra az a megoldás, hogy el akar válni, van, akinek pedig az, hogy a kapcsolat javuljon meg. Van, aki az elhízására fogyással akar reagálni, van, aki inkább azt szeretné, hogy az őt érő bántó kritikák szűnjenek meg. Lehet, hogy végső soron a változás, amit előidézünk, ugyanaz lesz. De nem ez az igazi lényeg, hanem az, hogy Te hogy érzed magad, mitől érzed magad jobban, Te hogy szeretnéd, hogy hogy alakuljon az életed. Ezért is nevezem azt, amit csinálok konzultációnak, nem pedig tanácsadásnak. Nem adok én neked semmit. Vagy legalábbis nem olyasmit, ami készen van. Aki tanácsod ad, az ad egy kész csomagot, amivel neked meg kell elégedni. Rosszabb esetben lenyomja a torkodon.
Aki konzultál, az Veled beszélget. Meghallgatja, amit mondasz, és a saját szemszögéből új megvilágítást ad neki, ami remélhetőleg, mivel az illető szakember, Téged előre fog vinni, kifele a problémából. Aki coachingol, vagy tréner, az voltaképpen edz, azaz segít neked abban, hogy erősödj vagy jobbá válj abban és úgy, amiben és ahogy Te szeretnéd.
Magamra leginkább úgy gondolok, mint "lélekszülesztő" bábaasszonyra. Valamit, ami már elejétől fogva ott szunnyad benned, segítek a világra hozni. Csak azért nem az van a névjegykártyámon, hogy "lélekbába", mert szerintem nem hangzik jól :D
A kívánságom mára: Kellemes önelfogadást, amelyből mások elfogadása táplálkozik, kívánok neked, és minden szeretted számára! :)
Szeretettel: Helga
A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com
Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!
