Az Űr

Az Akasháról, azaz az Űr elemről, az Öt gyűrű könyvéből:

Ni Ten Ichi iskolám Stratégiájának az Útja ki van tárva az "Űr" könyvében. Az "Űr" mindaz, ami nem létezik és érthetetlen. Ez az én meghatározásom. Természetes, hogy az űr a nem lét (nem létező). Ismerve a létezőt, kezded érteni azt is, ami nem létezik, más szóval az űrt (ürességet).

A világon az emberek tévesen látják a dolgokat, és azt hiszik, hogy az, amit megérthetnek, az az űr. De a valóságban ez nem űr, hanem tévedés.

...

Amíg nem ismered az igazi Utat, a buddhizmusban vagy a mindennapi életben, azt fogod hinni, hogy helyes nézeteid vannak a világról. De ha előítélet nélkül nézel a dolgokra a világon uralkodó elvek szempontja szerint, rájössz, hogy a különböző emberek elfogultságai miatt vannak különböző nézetek, amelyek letérítik őket a helyes Útról. Jegyezd meg jól, a helyes belső beállítottság a lényeg, az igazi szellem pedig az Út.

Helyesen és nyitottan valósítsd meg a Stratégiát. Akkor tágabb értelemben fogod megítélni a dolgokat, az Ürességet teszed meg utadnak, és űrnek fogod fel az Utat.

A szellem ürességében nincs se jó, se rossz. A bölcsesség létezik. Az Út létezik. Kezdettől fogva a szellem üresség.

(Sinmen Muszasi)

Továbblépni, ha szorít a cipő

Többször előkerül a kérdés, amikor olyasmikről posztolok, hogy hagyd magad mögött, ami már nem épít, hogy de hát akkor miféle emelkedett mesterek vagyunk mi, ha nem hagyjuk, hogy a fejünkre tiporjanak? Miért nem bocsátunk meg a hazugoknak, és egyáltalán, tartsd oda a másik orcádat is. Erre szeretnék most válaszolni. Azért most, mert részben most láttam meg tisztán a választ, részben pedig már eddig is láttam, csak nem tudtam így megfogalmazni. S bár nem érzem úgy, hogy akár nekem, akár másoknak magyarázkodniuk kellene az életvezetésük miatt, de mivel afféle tanító volnék, és sokan kérdeznek tőlem, hát válaszolok arra, ami sokakat érdekel. Tehát, miért érdemes igenis új lapot nyitni?

Ez a kérdés több aspektusból megközelíthető, nézzünk most néhányat!

1. Azt teszik meg veled, amit megengedsz. Az életünk a saját döntéseink következménye. Ha a főnököd reggelente a k* anyukád felkiáltással köszönt, és te nem teszel ellene semmit, nem próbálod megvédeni magad, és ha végül nem jön be semmi, nem váltasz munkahelyet, akkor gyakorlatilag nincs jogod panaszkodni emiatt. Választottál. Lehet, hogy a fix nyolcvanezret az anyázásért cserébe, de ez akkor is a te választásod. Amit egyszer megengedsz valakinek, hogy megtegyen veled, azt meg fogja tenni legközelebb is. A második esély nem azt jelenti, hogy mindig adunk valakinek újabb esélyt arra, hogy legázoljon. Pusztán azt jelenti, hogy miután elmondtam, mi fáj nekem a szituban, adok neki esélyt, hogy revideálja az álláspontját, vagy változtasson a viselkedésén. Ha ezek után nem változik, te pedig maradsz a szituációban, akkor neked ez kell, hogy így viselkedjenek veled.

2. A megbocsátás nem amnézia. Az, hogy valakire nem haragszol, vagy nincsen benned töltet az esemény iránt, megvalósítható, elérhető állapot, bár gyakorta könnyebb mondani, mint megtenni. De mégis, akár külső segítséggel, de a tölteteinket ki tudjuk oldani. De az, hogy nincs töltet, nem jelenti azt, hogy meg kell szűnnie az emlékezetnek, vagy úgy kéne tenni, mintha nem történt volna meg. Ha a forró platnira teszed a kezed és megég, miután meggyógyulsz, nem haragszol a tűzhelyre. De ha még egyszer rátenyerelsz, akkor egyszerűen csak túlságosan... nehezen tanulsz, mondjuk így. Az, hogy nem bízod a kecskére a káposztát, nem jelenti azt, hogy nem szereted a kecskét. Csupán annyit tesz, hogy tisztában vagy a kecske korlátaival és képességeivel, és ehhez mérten állsz hozzá te is az együttműködéshez. Sajnos vannak olyan emberek, akik annyira távol állnak tőled szellemi, érzelmi, lelki minőségben, hogy az együttműködés csak úgy lehetséges, ha nem működtök együtt. 

3. Annak az öt embernek vagy az átlaga, akivel a legtöbbször beszélsz. Még a bodhiszattva gyakorlat is azt mondja, hogy az a helyes cselekvés, ha nem tartod a kapcsolatot olyannal, aki lehúz. Amikor változunk és nekiállunk az életünket megváltoztatni, a régi energia, amit már igyekszel a hátad mögött hagyni, számodra kedves, közelálló személyek formájában fog "kísérteni". Nehéz lemondani egy barátságról, szerelemről, vagy ritkábban beszélni a szüleinkkel azért, mert már nem egy rezgésszinten működünk. De ha fejlődsz, ez óhatatlanul meg fog történni. Aki nem változik veled egy minőségben, azzal nem fogsz tudni szót érteni, és lehet, hogy ez nem csak neked tesz rosszat, de neki is. Nem véletlen voltak régen a tanítások beavatásokhoz kötve. Aki nincs azon a szinten, annak káros lehet egy-egy tanítás. Ha azt mondod egy súlyosan depressziós egyénnek, hogy minden rajta múlik, és az egész életéért ő a felelős, könnyen lehet, hogy öngyilkosságba üldözöd. Aki ennyire mély félelemszinten él, azt nem fogod tudni a felelősségvállalással feljebb emelni. Neki először gyógyulnia kell, és a többi. Az álmaid, céljaid megvalósulását veszélyezteted, ha olyanokkal tárgyalod meg, akiknek negatív gondolatai vannak ezekkel kapcsolatban.

Persze, erre lehetne mondani, hogy de ha olyan nagy, megvilágosodott bölcs vagy, akkor már nem hat rád mások gondolatainak energiája. Hogyne. És ha olyan magas szinten megvilágosodunk, akkor bárhová, bármikor, bármilyen testet képesek vagyunk manifesztálni magunknak, ezáltal legyőzzük a halált. Majd, ha ezen a szinten leszek, szólok. Egyelőre azt gyanítom, hogy akik ezzel jönnek (bírálnak), azok sincsenek még ilyen szinten... Már csak azért is, mert ha meg lenne világosodva, nem bírálna. Ez egy ego csapda, hogy neked hogyan kellene jónak lenned. Különösen szeret az ego a szenvedésben tocsogni, mivel az által könnyebben definiálja magát. Ezért hallasz ilyen álspirituális tanításokat, hogy hogy kell a rosszat elfogadni, és a többi. Nem kell a rosszat elfogadni. Nem vagy rossz ember attól, ha körülvonalazod a határaidat. Az Isteni küldetést sem lehet úgy megvalósítani, ha az életedet háttérbe szorítod és sutba dobod, az energiáidat szétforgácsolod felesleges feszültségekre.

4. Minden energia - a hazugság is. Végezetül a számomra legfontosabb, az energetikai szemlélet. Tudod, hogy a világban minden energia, ezt képes vagy Te is érzékelni. Amikor valakivel szemben "zsigeri" rossz érzésed van, az igaz. Gyakran előfordul, hogy megjelenik ez a kellemetlen érzés, de igyekszünk magunktól elhessegetni. Jaj, de hát olyan aranyos! Meg ezt meg azt mondta, hát akkor biztos úgy van! Később persze kiderül, hogy az érzésnek volt igaza, a gondolataink csak elleplezték előlünk az igazságot. Ez pedig azért érdekes, és nagyon fontos - számomra a legfontosabb! - mert az energia manifesztálja a körülöttünk megnyilvánuló dolgokat, mindent. Amikor valaki hazudik, vagy nem őszinte, akkor az energia áramlásban akadály van. Nem, vagy "ferdén" áramlik a "szósz". Ettől érzed a kellemetlen érzést, és ez nem múlik el, ez nem megbocsátás kérdése. Lehet nem haragudni, lehet elfelejteni, lehet szeretni is azt, aki téged bánt, de ha nincs, vagy hibás az energiaáramlás, akkor ezzel nem lehet mit kezdeni, legalábbis az adott személlyel kapcsolatban nem. Ilyenkor az a teendő, az a gyógyulás útja, ha felismered, hogy miért kell, hogy így bánjanak veled - mi a lecke, mit a tanulnivaló abból, ha megcsalnak, átvernek, hazudnak neked, becsmérelnek, stb. (kívánt rész beírandó). Amikor pedig ezt megtanultad, amikor ezt a fejlődési lépcsőt meglépted, akkor részint a környezeted változni fog - bevonzol új embereket, akik már nem bánnak így veled. Másrészt pedig a régi szereplők, akik a te történetedben csak tanítók voltak, de nekik még nem jött el az ideje, hogy változzanak, szépen elmúlnak mellőled. Ebben pedig Tiéd a cselekvő szerep.

Összefoglalva tehát: az, hogy valakivel megszakítod vagy minimalizálod a kapcsolatot, nem jelenti azt, hogy haragudnál, vagy nem tudnál szeretet energiát áramoltatni az ő irányába. Azonban nem kötelességed mindent elfogadni. Ami nem tesz jót neked, ami a szeretet útjáról le akar téríteni, azt hagyd magad mögött bátran!

Minden jót kívánok Neked!

Szeretettel: Helga

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Csak egyvalamit nem értek - Savanyúpofa

Jártamban-keltemben mindig az embereket figyelem. Nem csak úgy jobb híján, hanem főleg azért, mert mindig is az ember érdekelt a kerek világon a legjobban. Mi járhat a fejükben? Mit miért tesznek? És miért éppen úgy cselekszenek? Mit érez, hogyan gondolkodik egy ember, valaki más, aki nem én vagyok? Azután meg az, hogy hogyan lehetne segíteni nekik abban, hogy jól, vagy legalábbis jobban érezzék magukat a bőrükben és a világban. Így tehát, folyamatosan az embereken gondolkodom, és néha elakadok, hogy csak egy valamit nem értek, mint Columbo hadnagy. Igaz, végül mindig kiderül, hogy valójában több valamit nem értek, de most úgy döntöttem, elkezdem megosztani a szélesebb publikummal ezeket a nemértéseket.

Szintén magyar sajátosságnak tartom, mint az előző "nem értem" cikkben vázolt pénziszonyt, a messzeföldön híres magyar búvalbélelt savanyúpofát. Ez egyébként csak akkor tűnik fel, ha az ember hosszabb-rövidebb időt külföldön tölt. Ezután amint magyar társaságba keveredik, máris észreveszi, hogy na eddig nem volt ilyen rosszkedvű mindenki körülöttem. Legutóbbi ilyen arculcsapó élményem akkor volt, amikor tavaly nyáron Bécsben tanítottam, és amikor jöttem haza, már a vonaton körülvettek mirgő-morgó honfitársaim. A néni, aki helyjegy nélkül utazott, és amikor felállítottam a helyemről (bocs, de egy háromórás útra szerintem már normális ember vesz helyjegyet, arányaiban nem is drága, ezer forint körül volt), nem mondta, hogy elnézést, azt se mondta, jónapot, csak morr, morr, morr.

De nem kell ennyire messzire menni, hogy hasonló élményeink legyenek. Fiatal pár, karjaik-lábaik egymásba fonva ülnek egymás mellett a metrón, de valami világraszóló köpedelem arckifejezéssel. Ha valaki ennyire szerelmes, de ennyire rosszkedvű, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban szerelmes-e? Vagy csak azért kell egymást óriáspolipként körülszorítani nyilvános közegben, hogy mindenki jól lássa, hogy 1. ez a pasi már az enyém, 2. nekem legalább van valakim! De most komolyan.

Anyuka tolja a kisbabáját, arcán egy megszállott berserker gyilkos tekintete. Mintha őrület szikrázna a szemeiben. Pedig semmi nem történik, a gyerek nyugodtan lógázza a lábát, süt a nap, élünk.

Házaspár a boltban, bevásárolnak. A férfi még csak-csak, enyhén megalázkodó, de a többiekkel inkább lenéző, a felesége meg mint egy kiképzőtiszt.

Könyörgöm, van minek örülni! Lehet, hogy banális, amit mondok, de eleve, ha élsz és lélegzel, máris fantasztikusan jó dolgod van!

És ha tudsz a metrón ölelkezni, van karod, lábad, pasid és metrójegyed is! Sőt, valami dolgod is, ahova mehetsz, tehát számítasz, fontos vagy valakinek! Ha be tudsz vásárolni, van pénzed! Még akkor is, ha nem a legszebb az áru, vagy eléd kalimpál a sorban egy idős néni, de van pénzed és lesz mit enni, hova idegeskedel? Arra meg végképp képtelen vagyok magyarázatot találni, akinek ott a napsugár az életében, kicsi gyerek, akiről ugye a reklámokból tudjuk, hogy a mama szeme fénye, és mindent meg kell neki venni, azt is, amire soha az életben nem lesz szüksége. De a legdrágább pelenka és tápszer, az erdei iskola meg a minden fityfene az baromira kell a gyereknek, de hogy az anyja emberien viselkedjen vele, azt tudjuk mellőzni?

Tanács? Örülj az életnek! Ez egy depresszív ország, de valakinek el kell kezdenie mosolyogni végre! Igen, szar a kormány, szar minden, sok az adó, kevés a pénz, drágaság van és hülye a szomszéd. De biztos, hogy van valami jó az életedben, valami, ami mosolyra fakaszt. Ha ez csak egyetlen egy dolog, akkor fókuszálj arra! És amikor az agyad üresjártatban van a metrón utazás, vagy bevásárlás közben, akkor ne azon pörögj, hogy mi a rossz, hanem gondolj arra az egy dologra, ami jó.

Egyrészt jót tesz az egészségednek, másrészt meg a bosszankodás iszonyú randa ráncokat okozhat, nézzétek csak meg egy pár politikusunkat...

Tapasztalatból mondom, ha kijössz a depresszív spirálból, ha elkezdesz arra az egyetlen jóra koncentrálni, hamarosan egyre többet fogsz találni. Egészen addig, hogy már minden pillanatban és mindennek tudsz örülni. Nem a világ változik, de te megváltozhatsz benne! Legyen ez a jelszavunk, ne legyél búval bélelt.

A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com

Minden jót!

Szeretettel: Helga

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

A sötétség balkeze

Mi a világosság? A sötétség balkeze,

kép: pinterest

s a homály jobbkeze a fénynek.
A kettő egy: élet és halál -
két egymást ölelő szerelmes,
két egymásba kulcsolt kéz,
mint ahogy egy az út s a vég.

Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Mit is jelent az Egység? Hol a jó és a rossz helye a világban?

Hétköznapjainkban elhamarkodottan rámondjuk valamire, ez jó, ez rossz, ez szent, ez gonosz. Holott kétszer, vagy háromszor is megfontolhatnánk, mielőtt hozunk egy újabb, téves ítéletet.

Fontos szem előtt tartani, hogy a jó és a rossz, a fény és a sötét ellentéte csupán a poláris világ alkotta kényszerképzet. Fénytörés a prizmán, árnyjáték, semmi több.

A Valóság nézőpontjából semmi sem rossz. Voltaképpen abban a pillanatban, amikor valamit jónak ítélsz, ezzel megbélyegzed, és rákényszeríted a másik oldalát, hogy rossz legyen. Az orvos vonzza a pácienst, a pandúr elméje a rablót teremti meg. A két oldal egy, ugyanahhoz az érméhez tartozik. A poláris világban csak ellentétben létezhetnek a jelenségek. Valami egyben annak a valaminek az ellentéte is. Ha azt mondod, fekete, kizárod, hogy fehér. A megnevezéssel elmondod azt is, hogy mi nem. "Legyen", szólt az Úr, és a megnevezés által hozta létre a világot. Ez a teremtés képlete. A titok, a varázslat ennyi csupán: Legyen! És megengedem, hogy valóban legyen is.

"Sört loptam egy golfostól"

Van egy sorozat, A nevem Earl a címe. Amennyire tudom, nem nagyon népszerű, nem is tudom, melyik csatornán adták. Nekem megvan az összes rész, folyton újra meg újranézem. Műfaját tekintve azt mondanám, spirituális vígjáték. A főszereplő és a sorozat alkotója Jason Lee egy szakadt bűnözőt játszik, aki elhatározza, hogy jó útra tér. Mégpedig nem más miatt, mint az Univerzumot irányító láthatatlan erő, a Karma érdekében. A négy évad kalandjai arról szólnak, hogy Earl a lista alapján végig megy korábbi rossztettein, és igyekszik a lehetőségekhez képest helyrehozni azokat.

A "Sört loptam egy golfostól" az egyik ilyen tétel a listáján, egyben a sorozat egyik epizódjának címe. Earl és a testvére belógtak egy golfklubba, ahol az egyik golfos, amikor üt egy "birdie"-t (amikor egy ütésből beletalálnak a kívánt lyukba), meghívja az egész társaságot egy sörre. A srácok az ingyensör miatt csalásba kezdenek; mindig elviszik a golfos (akit egyébként az Agymenők Leonard-je játszik) labdáját, bele egyenesen a lyukba. Mindez addig folytatódik, amíg a környék lerobbant népe mind idejár potyázni, akkor többé már nem lesz ingyen sör, és Earl-ék sem mennek már a golfosnak "besegíteni".

Earl a lista rendbetétele során találkozik a golfozóval ismét, visz neki rengeteg sört, amit az örömmel elfogad. Na de, az autójában él a gyerek! Miért? - kérdezi Earl. Kisül, hogy a srác elhitte, hogy tud golfozni. Azt hitte, hogy istenadta tehetség. Erre ráment a kapcsolata, elvesztette a munkahelyét, sőt, még a barátnője a kiskutyájukat is menhelyre kényszerült adni. A főszereplő természetesen rendbetesz mindent. Kikönyörög a főnöknél és a barátnőnél is még egy esélyt a golfozó számára, és a kutyust is visszaszerzik a menhelyről. Mindezt egyébként valóban humoros csetlések-botlások közepette.

Miért mesélem el mindezt? Mert nagyon sokszor nem vagyunk, nem is lehetünk tisztában az apró tetteink hosszabb távú következményeivel. Egyszerűen van olyan távlat, amit nem láthatunk be. Ami az egyik számára egyszerű csíny talán, vagy a saját érdekében szükségesnek tűnő tett, esetleg "kegyes hazugság", az a másik életében egészen eltérő színben tűnhet fel. Elindíthat olyan lavinát, amely sokkal, de sokkal messzebbre vezet. És a Karma törvénye szerint az ilyen lavina előbb-utóbb ahhoz is visszatér, aki elindította.

Fotó: wallpaperswide

Eric, az angolna

A napokban, nyilvánvalóan az olimpiai hevület tüzében, felmerült Eric, az angolna neve és személye. Nem emlékeztem rá, hiszen én soha nem követtem szorosan figyelemmel a sporteseményeket, de egymás után több helyütt is felmerült a jelenség, ezért gondoltam, foglalkoznom kéne vele.

Az egyik facebook oldal, amelyet követek, megosztott egy youtube videót, amelyen az eredeti futam látható. Eric Moussambani, Egyenlítői Guinea versenyzője, keservesen evickél az olimpiai medencében. A közvetítő, a néhai id. Knézy, a szövegből jól kivehetően nem közvetítésre szánt szövege festi alá Eric kínszenvedéseit. A "beszarok"-tól, a "mindjárt belefullad"-on keresztül a "ezt tedd el valami viccesbe"-ig minden van. Sok emberből mai napig is a röhögőgörcsöt hozza ki Eric teljesítménye a medencében.

Ami egyébként tényleg szörnyű volt, minden értelemben. Egyrészt nem érted, miért van ez itt, hogyan került ki az olimpiára. Másrészt, én személy szerint például azt sem igazán értettem, hogy egy ránézésre jó felépítésű (értsd: minden izma a helyén van) fiú miért nem tud úszni. Az adottságai látszólag rendben vannak, és olimpiai versenyző, tehát biztos edzett is, akkor hol lehet a baj?

Nos, a csípőből ítélkező narrátorral ellentétben én utánanéztem a srác történetének. Amúgy neki is lehetett volna már az is gyanús, hogy az egész uszoda ritmusosan tapsolt neki, és óriási öröm, ováció fogadta, mikor leúszta végre a 100 méteres távot (úgy két perc alatt).

Eric Moussambani, Egyenlítői Guinea olimpiai versenyzője az első olimpiai futama előtt nyolc hónappal tanult meg úszni. Az olimpiára egy olyan, úgynevezett szabadjeggyel jutott ki, amellyel azon országokat támogatják, amelyeknek nincs annyi pénzük doppingszerekre rendes edzési körülményekre, mint például az USA sportolóinak.

Eric, az angolna, akkor látott először olimpai, azaz 50 méter hosszú medencét.

Eric versenytársait diszkvalifikálták, ezért egyedül úszta le az előfutamot, amelyet így meg is nyert.

Eric azóta sem jutott ki olimpiára, vízum és egyéb problémákból adódóan, azonban ma már hazája olimpiai csapatát edzi.

Mi a tanulság? Miért is írom itt ezt most le?

Mert nagyon könnyű ítélkezni. A saját buta fejünkből kiindulva leszólni és ócsárolni egy fiatalembert, aki nem csak képletesen szólva az életéért küzd a medencében. Mindenkit lehülyézni, becsmérelni, hogy ezért vagy azért nem jól csinál dolgokat, az nagyon könnyű. De a történet mögé nézni, és megérteni, hogy mindenki jót akar, de mindenki másként, és mindenkinek más a háta mögött a történet, ezért nem tudhatjuk, hogy ő miből tud építkezni.

MINDEN EMBERT VÉGSŐ SORON EGY JÓ SZÁNDÉK VEZÉREL.

Azt is, aki kritizál, és azt is, aki a kritikát elszenvedi. Az intelligencia arra jó, hogy kezdetben megmutassa neked, egy fuldokló olimpikon mögött is van történet. Amit csinál, annak van értelme. Amit tett, az nagyrabecsülést érdemel, még akkor is, ha viszonyításban a teljesítménye sehol nincs egy Phelps vagy egy Darnyihoz képest. Később pedig majd már az együttérzésedet tudod arra használni, hogy a történet ismerete nélkül sem fogsz ítélkezni. Mert azt fogod tudni mondani, igen, a srác bénán úszik, fölháborítóan parkolt, hülyén vágatja a haját, de lehet, hogy jó oka van rá, hogy ezt teszi. Mert "több dolgok vannak földön s egen", mint amennyiről tudomásunk lehet.

Jó lenne már arra a pontra eljutni, amikor a történeteket sem kell használni mentegetésképp. Hanem egyszerűen csak el tudjuk egymást fogadni. Együttérzőn, szeretettel, segítő szándékkal.

Eric Moussambani

Pészah - spirituális időablak a változásra

A kabbalista és héber ünnepekről érdemes tudni, hogy ezek nem pusztán megemlékezések egy bizonyos eseményről, egy ugyanazon napon minden évben, hanem bizonyos energiatartalmak fizikai megnyilvánulásainak időpontjait jelzik. A kabbalista naptár a Holdhoz igazodik, és tudjuk, hogy "amint fent, úgy idelent", tehát az égitestek állása és állapota voltaképpen konkrét minőségű energiák jelenlétét vagy túlsúlyát jelzik, tehát a holdnaptár ünnepei (nem csak a héber, hanem a buddhista ünnepek is) az adott energetikához való ismételt hozzáférést, vagy annak újbóli bekövetkeztét jelzik.

Az alábbiakban, bár a pészahról írok, ezt (is, mint mindent) egy energia alapú megközelítésből, energetikai szemlélettel teszem, mindezt a buddhista tanításokból kiindulva. Akit tehát a pészah mint zsidó ünnep és szokásrend érdekel, az nem itt fogja megtalálni, amit keres. Aki viszont a személyes fejlődés útjait keresi, annak talán mondani fogok valami hasznosat itt.

forrás: Google

A Bibliában és ősi szent iratokban leírt minden esemény nem pusztán történelmi lejegyzés, hanem az emberi lélek vonatkozásában megfejthető kód is. Nem kivétel ez alól a Kos teliholdján bekövetkező pészah ünnepe sem. A történet szerint a pészah az egyiptomi rabságból való kiszabadulás ünnepe, előzménye a tíz csapás, következménye a szabadság, visszatérés a hazai földre. Az egyiptomi rabság maga az egónk által ránkmért rabszolgaság allegóriája. A hétköznapi életünkben mind foglyai vagyunk saját magatartásunknak, játszmáinknak, megtanult mintáinknak, programozásunknak. Ez az, ami valójában fogvatart minket, és elbarikádoz a saját fejlődésünk lehetőségeitől. A pészah időkapuja pedig lehetővé teszi, hogy csatlakozzunk egy olyan energiához, amely segítségünkre van ez alól a rabszolgaság alól kitörni.

Mit jelent a Fény szempontjából a rabszolgaság? Azt, amikor kapunk valamit, de nem dolgozunk meg érte. Amikor hirtelen és rövid ideig tartó kielégülésben van részünk (aminek aztán következménye, hogy később még kiéhezettebbek leszünk). Mire gondolunk itt? Minden egyszerű egoreakcióra, és hogy neked ez mi lesz - na pont arra való a pészah és a megelőző, hogy ezt segítsen átgondolni. 

Mondok egy példát: valaki vádol valamivel, rád hányja, hogy te ilyen meg olyan vagy. Mondjuk önző, másokat irányítani akaró, leugató, mindenkinél mindent jobban tudó személy vagy, állítja. Benned pedig hangosan kiabál az ego, hogy NEM, NEM, NEM! NEKEM VAN IGAZAM! Te vagy ilyen, hiszen a vádló kezén három ujj visszafelé, önmaga felé mutat! És máris föltámad benned a gerjedelem, hogy 1. leugasd, 2. kioktasd az illetőt... Mindezzel pontosan azt éred el, hogy bebizonyítod neki, igaza van. A megküzdés ebben az esetben azt jelenti, ha hallod a hangot a fejedben ordibálni, de nem engedelmeskedsz neki, hanem ránézel, tudatosítod, hogy hallod őt, sóhajtasz egyet, és realizálod, hogy nincs igaza (a hangnak, nem a vitapartnerednek). Amikor pedig hangosan is képes vagy kimondani a szavakat: igen, neked van igazad, én pontosan ilyen vagyok - akkor kibújtál az egód rabláncai alól. Ellenálltál a késztetésének, hogy neked legyen igazad. Elfogadtad, hogy nem vagy jó (ugyanis az egyik legalapvetőbb egócsapda az, hogy elhiteti veled, te Jó vagy, mások meg esetleg nem, és ehhez igazít, csűr-csavar hozzá minden élményt, amit megélsz), hogy csak az egód az, ami az akar lenni. Ezáltal az ellenállás által beengedted a Fényt tartósan az életedbe. Hogy hogy működik ez a folyamat, azt kitűnően ábrázolja Guy Ritchie Revolver című filme, amelyet szeretettel ajánlok minden, spirituálisan fejlődni vágyó embernek. Valóban figyelemre méltó, érdemes megnézni.

Tehát, amikor tavaszi nagytakarításról beszélünk a pészah kapcsán, akkor az ilyen, hétköznapi esetekre kell gondolni. Ezen az ünnepen szembesülhetünk a minket fogvatartó dolgokkal, és ha ezt nem tesszük meg önként, akkor az Univerzum fog velük szembesíteni.

Mit érdemes ilyenkor csinálni?

Önvizsgálatot tartani: mi az, ami visszatart, hol és miben vagyok rabszolga, mik ennek a következményei? Készíts listát azokról a dolgokról, amelyek visszatartanak.

• tulajdonságok - milyen vagyok?
• magatartásminták - mit szoktam rendszerint tenni valamilyen helyzetben?
• játszmák - kb. ugyanaz, mint a magatartásminta, csak még annyival pluszban, hogy manipulatív és duplafenekű - tehát mit szoktam csinálni, amit csak azért csinálok, hogy pl. igazam legyen (szűk itt a hely a játszmák kifejtésére, de remélem, kapisgálod, miről van szó)
• programozás - szülőktől vagy másoktól tanult minták ismételgetése
• előítéletek - mit gondolok bizonyos jelenségekről vagy személyekről mielőtt egyáltalán megismerném őket
• félelmek - ez egyértelmű, azt hiszem :)
• megfelelési kényszer, elvárások - kinek és milyen elvárásoknak akarok megfelelni? az is számít, amit már magamévá tettem és saját elvárásomnak gondolom!
• hibáztatás, felelősség hárítása - hol okolok másokat vagy külső körülményeket azért, amilyen szituációban van a saját életem?
• korlátozó hiedelmek - milyen gondolatvilág határozza meg a külső világomat? mit hiszek a világról és az emberekről?
• függőségek - olyan ellenállhatatlan késztetések, amelyek újra meg újra visszatérnek és problémát okoznak (a dohányzástól a társfüggőségig bármi)

Példák: Nem váltok munkát, és nem kezdem el a saját életem élni, mert anyám azt várja el tőlem, hogy sikeres könyvelő legyek. Nem válok el, és nem kezdek boldog kapcsolatban élni, mert a társadalom azt várja el tőlem, hogy jó apa/anya és férj/feleség legyek. Ezáltal taszítom magamat és a többieket is boldogtalanságba, miközben egyetlen valaki van, aki kielégülést kap ebben a szituációban: az Ego. Ő ugyanis most már tudja fényesíteni magát, hogy jaj, de hát én olyan jó vagyok, hiszen ilyen meg olyan áldozatot hoztam ezekért meg azokért. És még sorolhatnánk napestig. Szánd rá az időt, hogy szembenézz magaddal. Ne feledd, az eredmény annál fényesebb lesz, minél mélyebbre sikerül menned. Minél inkább háttérbe tudod szorítani az egód igényeit (elsődlegesen azt, hogy te (mármint ő) mekkora szent vagy), minél őszintébben tudsz szembenézni a hibáiddal, annál könnyebben fogod felülírni őket.

A rabszolgaság kényelmes, a változás pedig energia befektetéssel jár, ezért választjuk sokszor az előbbit. És hogy mit jelent a szabadság? Minden ember szabad akarattal születik, de ugyanakkor a karmánk és a programozás által eleve elrendeltek is vagyunk. Amikor a spirituális fejlődésünk során egyre magasabb tudatosságra ébredünk, azaz egyre inkább átlátjuk ezeket a beépített elemeket, annál inkább képesek leszünk szabad akarattal felülírni őket. Mert a szabad akarat akkor jelenik meg, egyetlen pillanatra, amikor egy döntést hozol. Hogy az adott szituációban az ego sürgetésének engedelmeskedsz, és elordítod a haját is annak a szemétládának (vagy áldozattá válsz, vagy stb, ez mind ugyanaz, csak a szemlélet más attól függően, hogy éppen a te egód melyik irányba torzít), vagy pedig tisztában vagy vele, hogy csak az egód ellenkezik, a végtelenül bölcs lelked pontosan tudja, hogy az Egységnek minden a része, tehát igen, te is ilyen meg olyan vagy, és ez így van rendjén.

Az egész életünk a Döntéseink következménye, és ezt tanítja a pészah ünnepe. Ha tisztában vagyunk a kondíciókkal, ha tudjuk, hogy "mi velünk a baj", akkor képesek lehetünk - ha nem is irányításunk alatt tartani, de legalábbis együttműködni vele, az egoval, avagy a "rossz" tulajdonságainkkal.

Hogyan lehet megváltozni? Egyszerű: döntés, hit, akarat és tett kérdése az egész. Ha eldöntöd, és szilárdan kitartasz a döntésed mellett, hiszed és tudod, hogy meg fogja hozni az eredményt, akkor bátran cselekszel, és az eredmény jönni is fog. Tudod, nem az van, hogy hiszem, ha látom, hanem akkor fogom látni, ha hiszem. Ez a másik aspektusa ennek az ünnepnek.

Az egyiptomi fogságból való kimenekülés egyik legikonikusabb képe az, amikor Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert, hogy Izrael népe száraz lábbal átkelhessen rajta. Azonban a Zóhár magyarázata szerint nem ez történt. Egyáltalán nem választott szét Mózes semmit sem. A zsidók imádkoztak Istenhez, hogy válassza szét a tengert, ő pedig azt mondta, ugorjatok bele! Miután beleugrottak, és már az orrukig ért a víz, ők még mindig kitartó bizonyossággal haladtak előre, és ekkor vált a tenger ketté. Azaz, sem Mózes, sem Isten, de a nép saját hite volt az, amely lehetővé tette az átkelést.

Ennyit kell tehát megjegyeznünk a pészah kapcsán: mindig hatalmunkban áll alakítani a saját életünket.

forrás: Google

Ha tetszett az írás, és úgy érzed, másokat is érdekelhet, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Lhabab Düchen - a mennybemenetel napja

A tízmilliószoros napokról már biztosan hallott valamit mindenki. Ha máshol nem, hát itt nálam a blogon, korábban. Most nézzük, mitől tízmilliószoros egy nap, és hogyan érinthet mindenkit egy buddhista ünnep?

Az égitestek megfigyelése (asztrológia) az ősi vallásoknak szerves része volt. Időszámításunk előtt a legtöbb vallás bizony inkább az égitestek, a Nap és a Hold tiszteletéből álltak, és ez a hagyomány több szálon fennmaradt. Például a kabbalisták is úgy tartják, hogy az újhold napján a legerősebb az adott hónap energiája, ezért érdemes ilyenkor meditálni. Buddhistaként is szokásos újholdkor, teliholdkor leborulásokat tartani, s ezáltal kerülni közelebb valamely isteni minőséghez. Nem is beszélve akár olyan keresztény ünnepekről, mint a húsvét, vagy a hamvazószerda, amelyek nem egy bizonyos naptári dátumhoz, hanem a Hold mozgásához kötődnek.

A vallás és a tudomány nem mindig különült el, hiszen a vallás régen - úgy, mint manapság a tudomány - az életre, a világmindenség működésére igyekezett válaszokat adni. Ezért fordulhat elő az, hogy ősi vallásos iratokban találunk olyasmit, ami kísértetiesen emlékeztet a mai kvantumfizikára... 

Tehát elődeink már réges-régen megfigyelték, hogy a Hold komoly hatással van a Földre és a rajta élőkre, illetve, hogy bizonyos holdfázisok külön jelentőséggel bírnak. A legtöbb ilyen, "Hold-alapú" ünnep tehát nem csupán valamilyen eseményre emlékeztet, de valamilyen energetikai adottságot is jelez. Ahogy minden új- és teliholdkor intenzívebbek az energiák, könnyebben tudunk kapcsolódni bizonyos minőségekhez, úgy vannak speciális napok, amelyek "még jobbak", ha lehet ezt mondani.

Ilyen a 4 tibeti nagy Buddha nap, amelyeken Buddha életének fontos eseményeire emlékezünk. De tudjuk, hogy a vallásos történetek általában allegóriák is. Azaz az, hogy Buddha pont ezeken a napokon mit csinált megmutatja nekünk, hogy ezeken a napokon mit lehet, vagy mit érdemes csinálni, mire alkalmas a nap energetikája. Ezeken a napokon még az új- és teliholdkorinál is sokkal tisztább, erőteljesebb az energia, és ezáltal a lehetőségünk az istenivel való kapcsolódásra.

A Lhabab Düchen a mennybemenetel napja, ekkor Buddha felment a mennyekbe, hogy az isteneknek is átadja a tanítást, de nem maradt ott, hanem visszatért a mennyből a Földre. Mit is jelenthet ez? Egyrészt a teljessé tétel, a legmagasabb szint elérése történik. Buddha, miután megszerezte, és emberi tanítványainak átadta a tant, immár készen áll arra, hogy az isteneknek, azaz a felsőbb világnak is feltárja azt. Ilyenkor tehát alkalmunk nyílik a különböző terveink, projektjeink bemutatására. Valami újat elkezdeni, de tulajdonképpen úgy, hogy valamit befejezünk, amin már régóta dolgozunk. Például ma tesszük közzé a könyvet, amit már jó ideje írtunk és tökéletesítgettünk. Vagy valamit, amit már eddig is csináltunk, most magasabb szintre emelhetünk.

Azután Buddha cselekedete szolgálat is egyben. Azzal, hogy az istenek közé ment, és három hónapig tanította őket, az édesanyja iránt érzett hálát igyekezett leróni, illetve áldozatával segédkezett abban, hogy édesanyja is megszabadulhasson, egy "jobb helyen" születhessen újra. Ezen a napon tehát a jó cselekedeteink is sokszoros viszonzásra találnak. Érdemes kifejezni hálánkat, köszönetünket azoknak, akik segítettek idáig eljutnunk az úton, és tehetünk is értük valami kedveset; akármilyen apróság legyen is az, bőségesen vissza fogjuk kapni. Színtiszta befektetés a karma számlánkon! :)

Áldott napot mindenkinek! Szeretettel <3

Saka Dawa Düchen - tízmilliószoros nap

A tízmilliószoros napok valójában tibeti buddhista ünnepek. Egy évben négy van belőlük és valamennyi Buddha életének jeles eseményeihez köthető. Az ősi ünnepnapokat holdhónapokban tartjuk számon, ezért van az, hogy minden évben más naptári napra esnek.

Idén, 2016-ban május 21-én lesz az egyik ilyen tízmilliószoros nap. Ez a Saka Dawa Düchen, a születés, a megvilágosodás és a halál napja. A hagyomány szerint ezen a napon született a Shakyamuni Buddha, akkor még Siddharta Gautama herceg néven. Majd aztán 35 éves korában ugyanezen a napon világosodott meg, és végül ugyanezen a napon lépett be a Nirvánába.

A Saka Dawa a tibetiek legfontosabb ünnepe, valójában ez az egész holdhónap az ünneplésről szól. Ilyenkor szokás zarándoklatokra menni, felajánlásokat tenni és különböző szertartásokat végezni.

A tízmilliószoros napokon bizonyos speciális energiakapuk nyílnak meg. A Hold állásai több ilyen különleges lehetőséget jeleznek nekünk. Példaként említem az újhold napját, amikor szintén lehetőségünk nyílik magasabb energiákhoz kapcsolódni, jóllehet, azt mondják, ilyenkor az energia "csak" százszoros.

A tízmilliószoros speciális ünnepeken az energia mérhetetlenül megsokszorozódik. Egyébként hétköznap is a tudatod határozza meg a valóságodat, a saját gondolataiddal építed fel a világodat, de ilyenkor minden gondolat, tett, minden karma milliószorosan adódik vissza.

Ezért érdemes tehát a tízmilliószoros napokon olyasmikkel foglalkozni, amiket szeretnénk bőségesen visszakapni. Az ilyenkor elmondott ima hamarabb teljesül, az ezen a napon megtanult tudás mélyebben beépül és az ekkor adott adomány milliószorosan íródik jóvá a Fény-bankszámládon.

Sokan tanácsolják, hogy ezen a napon kerüljük a negatív gondolatokat, tetteket, satöbbi. Én azt gondolom, hogy nagyon nehéz kerülni valamit, mert nem csinálni valamit mindig nehezebb, mint valami mást tenni (mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint hogy nem vagyunk megvilágosodva - hiszen a megvilágosodás a nemcselekvés cselekvése).

Tehát azt javaslom, hogy kössük le kalandozó elménket ezen a napon pozitív, lelket építő programokkal! Idén, 2016. május 21-e szombat ez a jeles nap, tehát nem is munkanap, így még könnyebb lelkesítő elfoglaltságokat űznünk. Lehet meditálni, teremtés gyakorlatokat végezni, pozitív, feltöltődést elősegítő programokat, fizikai aktivitással járó kikapcsolódást szervezni. Gyerekekkel, családdal minőségi időt együtt tölteni. Jótékonykodni - akár csengő forintokkal, akár jótettekkel, önkéntes munkával. Befejezni valamit, amit régóta halogatunk, megbocsátani valakinek, akire már régóta haragszunk, és így tovább.

Mi ebben az évben Akasha bevezető tanfolyamot fogunk tartani ezen a napon (illetve hétvégén), ami nekem is nagyon jó lesz, mert semmit nem imádok jobban, mint tanítani, és a tanulóknak is, mert az ilyenkor megszerzett tudás jobban beépül. Csodákkal teli napot kívánok neked is!

Ha tetszett az írás, és úgy érzed, másokat is érdekelhet, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!