Jártamban-keltemben mindig az embereket figyelem. Nem csak úgy jobb híján, hanem főleg azért, mert mindig is az ember érdekelt a kerek világon a legjobban. Mi járhat a fejükben? Mit miért tesznek? És miért éppen úgy cselekszenek? Mit érez, hogyan gondolkodik egy ember, valaki más, aki nem én vagyok? Azután meg az, hogy hogyan lehetne segíteni nekik abban, hogy jól, vagy legalábbis jobban érezzék magukat a bőrükben és a világban. Így tehát, folyamatosan az embereken gondolkodom, és néha elakadok, hogy csak egy valamit nem értek, mint Columbo hadnagy. Igaz, végül mindig kiderül, hogy valójában több valamit nem értek, de most úgy döntöttem, elkezdem megosztani a szélesebb publikummal ezeket a nemértéseket.
Szintén magyar sajátosságnak tartom, mint az előző "nem értem" cikkben vázolt pénziszonyt, a messzeföldön híres magyar búvalbélelt savanyúpofát. Ez egyébként csak akkor tűnik fel, ha az ember hosszabb-rövidebb időt külföldön tölt. Ezután amint magyar társaságba keveredik, máris észreveszi, hogy na eddig nem volt ilyen rosszkedvű mindenki körülöttem. Legutóbbi ilyen arculcsapó élményem akkor volt, amikor tavaly nyáron Bécsben tanítottam, és amikor jöttem haza, már a vonaton körülvettek mirgő-morgó honfitársaim. A néni, aki helyjegy nélkül utazott, és amikor felállítottam a helyemről (bocs, de egy háromórás útra szerintem már normális ember vesz helyjegyet, arányaiban nem is drága, ezer forint körül volt), nem mondta, hogy elnézést, azt se mondta, jónapot, csak morr, morr, morr.
De nem kell ennyire messzire menni, hogy hasonló élményeink legyenek. Fiatal pár, karjaik-lábaik egymásba fonva ülnek egymás mellett a metrón, de valami világraszóló köpedelem arckifejezéssel. Ha valaki ennyire szerelmes, de ennyire rosszkedvű, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban szerelmes-e? Vagy csak azért kell egymást óriáspolipként körülszorítani nyilvános közegben, hogy mindenki jól lássa, hogy 1. ez a pasi már az enyém, 2. nekem legalább van valakim! De most komolyan.
Anyuka tolja a kisbabáját, arcán egy megszállott berserker gyilkos tekintete. Mintha őrület szikrázna a szemeiben. Pedig semmi nem történik, a gyerek nyugodtan lógázza a lábát, süt a nap, élünk.
Házaspár a boltban, bevásárolnak. A férfi még csak-csak, enyhén megalázkodó, de a többiekkel inkább lenéző, a felesége meg mint egy kiképzőtiszt.
Könyörgöm, van minek örülni! Lehet, hogy banális, amit mondok, de eleve, ha élsz és lélegzel, máris fantasztikusan jó dolgod van!
És ha tudsz a metrón ölelkezni, van karod, lábad, pasid és metrójegyed is! Sőt, valami dolgod is, ahova mehetsz, tehát számítasz, fontos vagy valakinek! Ha be tudsz vásárolni, van pénzed! Még akkor is, ha nem a legszebb az áru, vagy eléd kalimpál a sorban egy idős néni, de van pénzed és lesz mit enni, hova idegeskedel? Arra meg végképp képtelen vagyok magyarázatot találni, akinek ott a napsugár az életében, kicsi gyerek, akiről ugye a reklámokból tudjuk, hogy a mama szeme fénye, és mindent meg kell neki venni, azt is, amire soha az életben nem lesz szüksége. De a legdrágább pelenka és tápszer, az erdei iskola meg a minden fityfene az baromira kell a gyereknek, de hogy az anyja emberien viselkedjen vele, azt tudjuk mellőzni?
Tanács? Örülj az életnek! Ez egy depresszív ország, de valakinek el kell kezdenie mosolyogni végre! Igen, szar a kormány, szar minden, sok az adó, kevés a pénz, drágaság van és hülye a szomszéd. De biztos, hogy van valami jó az életedben, valami, ami mosolyra fakaszt. Ha ez csak egyetlen egy dolog, akkor fókuszálj arra! És amikor az agyad üresjártatban van a metrón utazás, vagy bevásárlás közben, akkor ne azon pörögj, hogy mi a rossz, hanem gondolj arra az egy dologra, ami jó.
Egyrészt jót tesz az egészségednek, másrészt meg a bosszankodás iszonyú randa ráncokat okozhat, nézzétek csak meg egy pár politikusunkat...
Tapasztalatból mondom, ha kijössz a depresszív spirálból, ha elkezdesz arra az egyetlen jóra koncentrálni, hamarosan egyre többet fogsz találni. Egészen addig, hogy már minden pillanatban és mindennek tudsz örülni. Nem a világ változik, de te megváltozhatsz benne! Legyen ez a jelszavunk, ne legyél búval bélelt.
A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com
Minden jót!
Szeretettel: Helga
Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!
