A kabbalista és héber ünnepekről érdemes tudni, hogy ezek nem pusztán megemlékezések egy bizonyos eseményről, egy ugyanazon napon minden évben, hanem bizonyos energiatartalmak fizikai megnyilvánulásainak időpontjait jelzik. A kabbalista naptár a Holdhoz igazodik, és tudjuk, hogy "amint fent, úgy idelent", tehát az égitestek állása és állapota voltaképpen konkrét minőségű energiák jelenlétét vagy túlsúlyát jelzik, tehát a holdnaptár ünnepei (nem csak a héber, hanem a buddhista ünnepek is) az adott energetikához való ismételt hozzáférést, vagy annak újbóli bekövetkeztét jelzik.
Az alábbiakban, bár a pészahról írok, ezt (is, mint mindent) egy energia alapú megközelítésből, energetikai szemlélettel teszem, mindezt a buddhista tanításokból kiindulva. Akit tehát a pészah mint zsidó ünnep és szokásrend érdekel, az nem itt fogja megtalálni, amit keres. Aki viszont a személyes fejlődés útjait keresi, annak talán mondani fogok valami hasznosat itt.
 |
| forrás: Google |
A Bibliában és ősi szent iratokban leírt minden esemény nem pusztán történelmi lejegyzés, hanem az emberi lélek vonatkozásában megfejthető kód is. Nem kivétel ez alól a Kos teliholdján bekövetkező pészah ünnepe sem. A történet szerint a pészah az egyiptomi rabságból való kiszabadulás ünnepe, előzménye a tíz csapás, következménye a szabadság, visszatérés a hazai földre. Az egyiptomi rabság maga az egónk által ránkmért rabszolgaság allegóriája. A hétköznapi életünkben mind foglyai vagyunk saját magatartásunknak, játszmáinknak, megtanult mintáinknak, programozásunknak. Ez az, ami valójában fogvatart minket, és elbarikádoz a saját fejlődésünk lehetőségeitől. A pészah időkapuja pedig lehetővé teszi, hogy csatlakozzunk egy olyan energiához, amely segítségünkre van ez alól a rabszolgaság alól kitörni.
Mit jelent a Fény szempontjából a rabszolgaság? Azt, amikor kapunk valamit, de nem dolgozunk meg érte. Amikor hirtelen és rövid ideig tartó kielégülésben van részünk (aminek aztán következménye, hogy később még kiéhezettebbek leszünk). Mire gondolunk itt? Minden egyszerű egoreakcióra, és hogy neked ez mi lesz - na pont arra való a pészah és a megelőző, hogy ezt segítsen átgondolni.
Mondok egy példát: valaki vádol valamivel, rád hányja, hogy te ilyen meg olyan vagy. Mondjuk önző, másokat irányítani akaró, leugató, mindenkinél mindent jobban tudó személy vagy, állítja. Benned pedig hangosan kiabál az ego, hogy NEM, NEM, NEM! NEKEM VAN IGAZAM! Te vagy ilyen, hiszen a vádló kezén három ujj visszafelé, önmaga felé mutat! És máris föltámad benned a gerjedelem, hogy 1. leugasd, 2. kioktasd az illetőt... Mindezzel pontosan azt éred el, hogy bebizonyítod neki, igaza van. A megküzdés ebben az esetben azt jelenti, ha hallod a hangot a fejedben ordibálni, de nem engedelmeskedsz neki, hanem ránézel, tudatosítod, hogy hallod őt, sóhajtasz egyet, és realizálod, hogy nincs igaza (a hangnak, nem a vitapartnerednek). Amikor pedig hangosan is képes vagy kimondani a szavakat: igen, neked van igazad, én pontosan ilyen vagyok - akkor kibújtál az egód rabláncai alól. Ellenálltál a késztetésének, hogy neked legyen igazad. Elfogadtad, hogy nem vagy jó (ugyanis az egyik legalapvetőbb egócsapda az, hogy elhiteti veled, te Jó vagy, mások meg esetleg nem, és ehhez igazít, csűr-csavar hozzá minden élményt, amit megélsz), hogy csak az egód az, ami az akar lenni. Ezáltal az ellenállás által beengedted a Fényt tartósan az életedbe. Hogy hogy működik ez a folyamat, azt kitűnően ábrázolja Guy Ritchie Revolver című filme, amelyet szeretettel ajánlok minden, spirituálisan fejlődni vágyó embernek. Valóban figyelemre méltó, érdemes megnézni.
Tehát, amikor tavaszi nagytakarításról beszélünk a pészah kapcsán, akkor az ilyen, hétköznapi esetekre kell gondolni. Ezen az ünnepen szembesülhetünk a minket fogvatartó dolgokkal, és ha ezt nem tesszük meg önként, akkor az Univerzum fog velük szembesíteni.
Mit érdemes ilyenkor csinálni?
Önvizsgálatot tartani: mi az, ami visszatart, hol és miben vagyok rabszolga, mik ennek a következményei? Készíts listát azokról a dolgokról, amelyek visszatartanak.
- tulajdonságok - milyen vagyok?
- magatartásminták - mit szoktam rendszerint tenni valamilyen helyzetben?
- játszmák - kb. ugyanaz, mint a magatartásminta, csak még annyival pluszban, hogy manipulatív és duplafenekű - tehát mit szoktam csinálni, amit csak azért csinálok, hogy pl. igazam legyen (szűk itt a hely a játszmák kifejtésére, de remélem, kapisgálod, miről van szó)
- programozás - szülőktől vagy másoktól tanult minták ismételgetése
- előítéletek - mit gondolok bizonyos jelenségekről vagy személyekről mielőtt egyáltalán megismerném őket
- félelmek - ez egyértelmű, azt hiszem :)
- megfelelési kényszer, elvárások - kinek és milyen elvárásoknak akarok megfelelni? az is számít, amit már magamévá tettem és saját elvárásomnak gondolom!
- hibáztatás, felelősség hárítása - hol okolok másokat vagy külső körülményeket azért, amilyen szituációban van a saját életem?
- korlátozó hiedelmek - milyen gondolatvilág határozza meg a külső világomat? mit hiszek a világról és az emberekről?
- függőségek - olyan ellenállhatatlan késztetések, amelyek újra meg újra visszatérnek és problémát okoznak (a dohányzástól a társfüggőségig bármi)
Példák: Nem váltok munkát, és nem kezdem el a saját életem élni, mert anyám azt várja el tőlem, hogy sikeres könyvelő legyek. Nem válok el, és nem kezdek boldog kapcsolatban élni, mert a társadalom azt várja el tőlem, hogy jó apa/anya és férj/feleség legyek. Ezáltal taszítom magamat és a többieket is boldogtalanságba, miközben egyetlen valaki van, aki kielégülést kap ebben a szituációban: az Ego. Ő ugyanis most már tudja fényesíteni magát, hogy jaj, de hát én olyan jó vagyok, hiszen ilyen meg olyan áldozatot hoztam ezekért meg azokért. És még sorolhatnánk napestig. Szánd rá az időt, hogy szembenézz magaddal. Ne feledd, az eredmény annál fényesebb lesz, minél mélyebbre sikerül menned. Minél inkább háttérbe tudod szorítani az egód igényeit (elsődlegesen azt, hogy te (mármint ő) mekkora szent vagy), minél őszintébben tudsz szembenézni a hibáiddal, annál könnyebben fogod felülírni őket.
A rabszolgaság kényelmes, a változás pedig energia befektetéssel jár, ezért választjuk sokszor az előbbit. És hogy mit jelent a szabadság? Minden ember szabad akarattal születik, de ugyanakkor a karmánk és a programozás által eleve elrendeltek is vagyunk. Amikor a spirituális fejlődésünk során egyre magasabb tudatosságra ébredünk, azaz egyre inkább átlátjuk ezeket a beépített elemeket, annál inkább képesek leszünk szabad akarattal felülírni őket. Mert a szabad akarat akkor jelenik meg, egyetlen pillanatra, amikor egy döntést hozol. Hogy az adott szituációban az ego sürgetésének engedelmeskedsz, és elordítod a haját is annak a szemétládának (vagy áldozattá válsz, vagy stb, ez mind ugyanaz, csak a szemlélet más attól függően, hogy éppen a te egód melyik irányba torzít), vagy pedig tisztában vagy vele, hogy csak az egód ellenkezik, a végtelenül bölcs lelked pontosan tudja, hogy az Egységnek minden a része, tehát igen, te is ilyen meg olyan vagy, és ez így van rendjén.
Az egész életünk a Döntéseink következménye, és ezt tanítja a pészah ünnepe. Ha tisztában vagyunk a kondíciókkal, ha tudjuk, hogy "mi velünk a baj", akkor képesek lehetünk - ha nem is irányításunk alatt tartani, de legalábbis együttműködni vele, az egoval, avagy a "rossz" tulajdonságainkkal.
Hogyan lehet megváltozni? Egyszerű: döntés, hit, akarat és tett kérdése az egész. Ha eldöntöd, és szilárdan kitartasz a döntésed mellett, hiszed és tudod, hogy meg fogja hozni az eredményt, akkor bátran cselekszel, és az eredmény jönni is fog. Tudod, nem az van, hogy hiszem, ha látom, hanem akkor fogom látni, ha hiszem. Ez a másik aspektusa ennek az ünnepnek.
Az egyiptomi fogságból való kimenekülés egyik legikonikusabb képe az, amikor Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert, hogy Izrael népe száraz lábbal átkelhessen rajta. Azonban a Zóhár magyarázata szerint nem ez történt. Egyáltalán nem választott szét Mózes semmit sem. A zsidók imádkoztak Istenhez, hogy válassza szét a tengert, ő pedig azt mondta, ugorjatok bele! Miután beleugrottak, és már az orrukig ért a víz, ők még mindig kitartó bizonyossággal haladtak előre, és ekkor vált a tenger ketté. Azaz, sem Mózes, sem Isten, de a nép saját hite volt az, amely lehetővé tette az átkelést.
Ennyit kell tehát megjegyeznünk a pészah kapcsán: mindig hatalmunkban áll alakítani a saját életünket.
 |
| forrás: Google |
Ha tetszett az írás, és úgy érzed, másokat is érdekelhet, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!
