A napokban, nyilvánvalóan az olimpiai hevület tüzében, felmerült Eric, az angolna neve és személye. Nem emlékeztem rá, hiszen én soha nem követtem szorosan figyelemmel a sporteseményeket, de egymás után több helyütt is felmerült a jelenség, ezért gondoltam, foglalkoznom kéne vele.
Az egyik facebook oldal, amelyet követek, megosztott egy youtube videót, amelyen az eredeti futam látható. Eric Moussambani, Egyenlítői Guinea versenyzője, keservesen evickél az olimpiai medencében. A közvetítő, a néhai id. Knézy, a szövegből jól kivehetően nem közvetítésre szánt szövege festi alá Eric kínszenvedéseit. A "beszarok"-tól, a "mindjárt belefullad"-on keresztül a "ezt tedd el valami viccesbe"-ig minden van. Sok emberből mai napig is a röhögőgörcsöt hozza ki Eric teljesítménye a medencében.
Ami egyébként tényleg szörnyű volt, minden értelemben. Egyrészt nem érted, miért van ez itt, hogyan került ki az olimpiára. Másrészt, én személy szerint például azt sem igazán értettem, hogy egy ránézésre jó felépítésű (értsd: minden izma a helyén van) fiú miért nem tud úszni. Az adottságai látszólag rendben vannak, és olimpiai versenyző, tehát biztos edzett is, akkor hol lehet a baj?
Nos, a csípőből ítélkező narrátorral ellentétben én utánanéztem a srác történetének. Amúgy neki is lehetett volna már az is gyanús, hogy az egész uszoda ritmusosan tapsolt neki, és óriási öröm, ováció fogadta, mikor leúszta végre a 100 méteres távot (úgy két perc alatt).
Eric Moussambani, Egyenlítői Guinea olimpiai versenyzője az első olimpiai futama előtt nyolc hónappal tanult meg úszni. Az olimpiára egy olyan, úgynevezett szabadjeggyel jutott ki, amellyel azon országokat támogatják, amelyeknek nincs annyi pénzük doppingszerekre rendes edzési körülményekre, mint például az USA sportolóinak.
Eric, az angolna, akkor látott először olimpai, azaz 50 méter hosszú medencét.
Eric versenytársait diszkvalifikálták, ezért egyedül úszta le az előfutamot, amelyet így meg is nyert.
Eric azóta sem jutott ki olimpiára, vízum és egyéb problémákból adódóan, azonban ma már hazája olimpiai csapatát edzi.
Mi a tanulság? Miért is írom itt ezt most le?
Mert nagyon könnyű ítélkezni. A saját buta fejünkből kiindulva leszólni és ócsárolni egy fiatalembert, aki nem csak képletesen szólva az életéért küzd a medencében. Mindenkit lehülyézni, becsmérelni, hogy ezért vagy azért nem jól csinál dolgokat, az nagyon könnyű. De a történet mögé nézni, és megérteni, hogy mindenki jót akar, de mindenki másként, és mindenkinek más a háta mögött a történet, ezért nem tudhatjuk, hogy ő miből tud építkezni.
MINDEN EMBERT VÉGSŐ SORON EGY JÓ SZÁNDÉK VEZÉREL.
Azt is, aki kritizál, és azt is, aki a kritikát elszenvedi. Az intelligencia arra jó, hogy kezdetben megmutassa neked, egy fuldokló olimpikon mögött is van történet. Amit csinál, annak van értelme. Amit tett, az nagyrabecsülést érdemel, még akkor is, ha viszonyításban a teljesítménye sehol nincs egy Phelps vagy egy Darnyihoz képest. Később pedig majd már az együttérzésedet tudod arra használni, hogy a történet ismerete nélkül sem fogsz ítélkezni. Mert azt fogod tudni mondani, igen, a srác bénán úszik, fölháborítóan parkolt, hülyén vágatja a haját, de lehet, hogy jó oka van rá, hogy ezt teszi. Mert "több dolgok vannak földön s egen", mint amennyiről tudomásunk lehet.
Jó lenne már arra a pontra eljutni, amikor a történeteket sem kell használni mentegetésképp. Hanem egyszerűen csak el tudjuk egymást fogadni. Együttérzőn, szeretettel, segítő szándékkal.
 |
| Eric Moussambani |
