Veszteség, fájdalom és megbocsátás - 1. rész

Eredetileg a másik blogomon jelent meg ez az írás, azonban mára nyilvánvalóvá vált, hogy bármennyire is szerettem volna, nem tudok két blogot menedzselni. Így hát úgy döntöttem, áthozom ide az írásaimat onnan. Ezzel a négyrészes sorozattal kezdem. A cikk alján a link a másik blogra vezet, tehát ott máris el tudod olvasni az összes cikket.

Szeretettel: Helga

Veszteség és hála

"Nincs férfi, aki végigélhetné az életét veszteségek nélkül" (Ragnar Lothbrok)

kép: freepik

Mi is a veszteség? Elveszíteni csak olyasmit tudunk, ami valójában nem is hozzánk tartozik. Jóllehet, néha a hozzánk tartozó dolgoknak is kimenőt kell adni, mert vagy nekünk, vagy ha személyek, akár nekik is, külön fejlődési utakon kell keresztülmenni ahhoz, hogy végül ismét összeforrhassanak az ösvényeink.
Miért nehéz és fájdalmas feldolgozni a veszteséget? Az egyik fő oka az az illúzió, hogy a körülmények megváltozását veszteségként éljük meg. Aminek mennie kell, az megy, és mi emberek kicsik vagyunk megállítani a változást. A másik ok pedig az ember biológiájában rejlik. Az agyunk szinapszisai, a neuronok (agysejtek) által kialakított kapcsolatok szó szerint fizikailag is őrzik testünkben a veszteség tárgyának lenyomatát. Tehát nem csupán energetikailag és érzelmileg, de a szó szoros értelmében fizikailag is belénk tapad minden, amit (akit) valaha is megismertünk.
Ezért nem is biztos, hogy cél "feldolgozni" a veszteséget. Illetve kulcskérdés a feldolgozás mértéke. Mennyire vagyunk türelmesek magunkkal, mennyit engedünk meg, hogy az elveszített történet foglaljon el a személyes energiánkból. Egész nap rugózunk rajta, vagy csak naponta egy-egy alkalommal, mondjuk egy gyertyagyújtás mellett beszélgetünk a veszteség tárgyával. Nem cél, és nem is lehet az, az egészet teljesen elfelejteni. Igaz, minél jobban szeretünk valakit, annál mélyebben érint az elvesztése is, de éppen az elvesztése felett érzett fájdalom az, ami rá emlékeztet majd. Azonban nem egészséges megengedni, hogy ez a fájdalom, vagy a veszteség felett érzett bármilyen más érzés (bűnbánat, harag, stb.) uralja el az életünket. Az életnek tovább kell mennie, az élet maga a változás, s mint ilyen, időnként veszteségekkel is jár.
Minél idősebb az ember, annál hosszabbá válik ez a veszteséglista. Ám ezt a veszteséglistát hála listává is átalakíthatjuk egy szempillantás alatt. Ahelyett, hogy arra gondolunk, őt is, ezt is, azt is elveszítettük, próbáljunk arra gondolni, és közben a hála érzését átélni, hogy őt is ismerhettük, az is az életünk része volt, és ezt is volt szerencsénk megtapasztalni.
Az élet maga a változás, és ha jön, akkor megy is valami. A születéskor az anya elveszíti méhének lakóját, de ezáltal nyeri a gyermeket, akit végre magához ölelhet. A fa minden ősszel elbúcsúzik a leveleitől, hogy azok utat adhassanak az új életnek. Ha mindez nem történne meg, a változás akkor is bekövetkezne, de szörnyűségesen. Amikor nem engedjük, hogy az elmúlás a maga rendjén történjen, teret adunk a rothadásnak. Hányan rohasztottunk már magunkra rossz párkapcsolatokat, kellemetlen munkahelyeket? Vajon könnyebb volt-e akkor eljönni, amikor már úgy éreztük, még egy nap odabent, és bele fogunk halni?
Vannak, akiknek az elengedés könnyen megy, de vagyunk jópáran, akik keservesen meg tudjuk szenvedni azt. Tanács? Sóhaj, nagy légzés, kifúj, elenged. Észrevenni, felismerni az újat és örvendezni annak. Új célokat kitűzni, friss perspektívákból szemlélni az életünket. Nem baj, ha egyedül nem megy, ne akarj szuperhős lenni. Azért vagyunk emberek, hogy lehessenek gyengeségeink. Az emberi faj úgy van megalkotva, hogy akarjon az egységbe vissza törekedni, ezért mindig szükségünk van másokra. Voltaképpen egy emberi lény képtelen tökéletesen egyedül létezni. Ne szégyelljünk tehát segítséget kérni akkor sem, ha bagatellnek gondoljuk a veszteségünket. Ha úgy érezzük, mások ilyesmiért nem sírnak, sőt talán még van is mellettünk egy-két jóbarát, aki ezt ki is mondja. Sajnos a jószándék önmagában nem mindig gyógyít meg. Egy ember által megélt érzelmek mindig legitimek. Azzal, ha azt mondjuk, nem helytállóak az érzései, csak fokozzuk a problémát, ahelyett, hogy megoldanánk. Teljesen mindegy, mi váltja ki azokat az érzéseket. Ami a fizikai világban apróságnak tűnhet, az érzelmileg vagy energetikailag igenis lehet komoly dolog.
Azonban minden negatív érzés is energia, és az energia önmagában semleges. Megtanulhatjuk átalakítani a negatív érzelmeinket is teremtő erővé pozitív, áldásos módon. Úgy, hogy amit létrehozunk általuk, az magunk és mások javát szolgálja.

(folytatása itt)

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznára válhat, kérlek, hogy oszd meg a bejegyzés alatt található gombok segítségével. Köszönöm!

Aki mondja másra, az mondja magára

Ha akkoriban gyerekeskedtetek, amikor én, akkor biztos hallottátok már ezt a mondatot. Valamelyik kisgyerek mondjuk azt kiabálta az udvaron a másikra, hogy "hülye vagy", a másik (és a bandája) skandálni kezdték viszontválaszul: akimondja másra, az mondja magáááára! Akkoriban nem nagyon értettem ezt a mondatod, most azonban már pontosan tudom, hogy mi az értelme. Ez bizony, akár egy hangzatos buddhista tanítás is lehetne.

Az egész világ tükör, a belső világunk tükröződik benne. A külső világunkat mi magunk alakítjuk, még akkor is, ha ezt nem tudatosan és szándékosan tesszük. Ami engem ér, arra valamilyen módon szükségem van, annak a megtapasztalása - ha engedem, és valóban megtapasztalom a maga teljességében - épít engem. Sajnos rossz hírem van: ez igaz a negatív, kellemetlen, fájdalmas vagy szörnyű dolgok megtapasztalására is. Sőt, arra talán fokozottan. De ne foglalkozzunk most szélsőségekkel, vegyünk egy átlagos, hétköznapi életet, és olyan példákat, amelyek mindenkivel megtörténhetnek. Vegyük azt, amikor valaki szidalmaz vagy pocskondiáz téged, mi történik ilyenkor?

kép: freepik

Minden ember a saját fájdalmából kiabál kifelé. Amikor bántunk másokat, rendszerint nem "jókedvünkben" tesszük, hanem azért, mert nekünk is gyógyulatlan fájdalmunk van. Alapesetben az ember azt hiszi, hogy a fájdalmára a gyógyír a "tüzet tűzzel", azaz ugyanazt a típusú bántást, amit ő elszenvedett, fogja továbbadni. Ez a folyamat sem tudatosan történik általában. Nem szabad haragudnunk sem önmagunkra sem embertársainkra, ha így cselekednek. Ez ugyanis, mint mondtam, az alapeset. Hacsak nem születik valaki már eleve szentnek, vagy nem járt be egy hosszú utat (akár előző életekkel együttvéve is), amelyből megtanulhatta, hogy nem ez a megoldás, akkor így fog cselekedni. Ezt ugye a pszichológusok is tudják, akit abuzáltak gyerekkorában, abból jó eséllyel lesz gyerekabuzáló, amikor felnő, ha nem volt módja az őt ért borzalmakat megfelelően feldolgozni. Ez egyáltalán nem mentség, mert kötelességünk és teljes felelősségünk önmagunkon dolgozni. Tehát nem mentség, nincs is mentség, ez csupán magyarázat.

De térjünk vissza az alapesetre, azaz a szóbeli szidalmazásokra. Ha valaki azzal bánt, hogy mondjuk kövér, vagy buta vagy, az azért történik, mert ő gyűlöli belül a kövér vagy buta önmagát. Ennek pedig valószínűleg az a magyarázata, hogy réges-régen, talán gyermekkorában, talán életekkel ezelőtt, őt valamilyen sérelem, fájdalom érte ezek miatt a tulajdonságok miatt. Ha ezeket vágja a fejedhez, akkor ő érzi ilyennek magát. Mindig azzal dobálózunk, ami bennünk van, ami minket érint. És ez bizony nem csak arra érvényes, aki téged szidalmaz, hanem arra is, amikor te szidalmazol valakit.

Mi a teendő ilyenkor, spirituális értelemben a lelkünk fejlődésének magasabb érdekében hogyan kezeljük a történteket?
Ha téged bántanak: figyeld meg, az illető mit mond. Nem az a cél, hogy ítéleteket alkoss felette, hogy "te vagy ilyen", hanem az, hogy meghalld, amit valóban mond. Akármennyire fáj, bosszant, felmérgesít, próbáld végighallgatni, és figyelj közben befelé! Nagyon figyelj, hogy hol érint meg, hol fáj, milyen érzelmet okoz, milyen töltetet aktivál benned az, amit az illető mond! Ha csak simán csípőből elküldöd a pitlibe, attól Te nem fogsz meggyógyulni sajnos. Lehet, hogy azonnal ott a helyszínen nem sikerül feloldanod a történetet, de semmi gond, akkor "vidd haza", és majd otthon, amikor egyedül vagy, tudsz rá időt szánni, akkor meditációban vagy utazással a dolog mélyére nézel. Természetesen kérhetsz hozzá segítséget is, hiszen nem mindent tudunk egyedül megoldani, ezért vagyunk emberek, hogy néha szükségünk legyen egymás segítségére.
Tehát amellett, hogy regisztrálod, a története, amit rádkiabál, nem rólad szól, hanem önmagáról, ha ez téged megérint, akkor el kell rajta gondolkodnod, hogy miért. A transzmutációs folyamat pedig a következőképpen zajlik: első lépésben igazat kell neki adnod. Nem feltétlen kell ezt hangosan kimondani, sőt, szerintem a belső munka az intenzitásából veszít, ha kifelé kommunikálunk is. De belül 100%-ban, teljes mértékben el kell fogadnod, hogy igaza van. Igen, ilyen vagyok. Lusta, kövér, buta, irigy, főnökösködő, okoskodó, kioktató, csélcsap, megbízhatatlan, ronda, vállalhatatlan, és a többi, csak hogy a leggyakrabban elhangzó vádakat említsem. Engedd, hogy eltöltsön a tudat, hogy ilyen vagy. Fogadd el. Ez eleinte nem lesz könnyű, hiszen azért tartunk negatívnak egy tulajdonságot, mert nem szeretjük, és ha negatívnak tartjuk, próbáljuk tűzzel-vassal magunktól távol tartani. Van egy kis hang a fejedben, aki ilyenkor ordibál, "hát dehogyis vagyok én ilyen! Te vagy az ilyen!", nem baj ez sem, engedd a kis hangod a fejedben ordibálni, de ne engedd meg neki, hogy az ordításához a te szádat használhassa kapunak.
Sóhajts. Elfogadtad, hogy ilyen vagy. Hát igen, én ilyen vagyok. Töltet mentesen. Nem haragszol már magadra, hogy olyan vagy. Felfedeztél magadban egy új tulajdonságot, amit eddig nem kezeltél a saját részedként. Most tekints vissza az életedre, lehet, hogy pont ezzel a személlyel kapcsolatosan történt eseményekre, de most már legyen nálad ez a biztos tudás, hogy ilyen vagy. Mondjuk, ha azt mondta, hogy irigy vagy, akkor az irigységed teljes tudatában tekints az életedre. Mi változik benne? Mi nyer értelmet?

Szent György és a sárkány, Julek Heller
munkája, forrás: google

Alapvetően semmilyen tulajdonság nem jó és rossz. Minden tulajdonságunkat mi tesszük azzá. A múltkor a türelmetlenséget emeltem ki példának, de bármi más megteszi. Egy harcos, akaratos kisgyerek harciasságát letörik, holott jó irányba fordítva azt önmagának és a közösségének is díszes eredményeket vívhatna ki. Harcolhat például a demokráciáért, vagy a jobb felszereltségű kórházakért. Harcolhat olyanokért, akik magukért nem tudnak - ilyen harcosok például az állatvédő aktivisták is.
Minden tulajdonságod, amivel megszületsz, szerves részét képezi az életutadnak, amit megvalósíthatsz, és elérhetsz ebben az inkarnációdban. Ha harcosnak születtél, akkor a harcos útján tudod elérni azt, amit el kell érned. Ha engeded, hogy ezeket a veled született minőségeket letörjék, akkor nem fogod tudni megvalósítani az életedet, és csüggedt, csalódott leszel, rosszul fogod magad a bőrödben érezni. Minden tulajdonságot ugyanakkor kultiválni is kell. Értelmes cél nélkül a harcos pusztán gyilkos, embertársainak kínzója. Értelmes céllal és isteni segítséggel harcolva szent lesz, aki megszabadítja a világot a szenvedéseitől.
Amikor beépítetted és elfogadtad az adott tulajdonságot, többé már nem tudja irányítani az életedet. Sem úgy, hogy neki megfelelően viselkedsz, sem pedig úgy, hogy mások a fejedhez vagdossák, hogy ilyen vagy, és ez kibillentene a békés lelkiállapotodból.

És mit csináljunk, ha mi vagyunk azok, akik másokat ostoroznak? Amikor valaki más felett ítéletet alkotni készülsz, akkor lásd önmagad hasonló részét. Gondold át, hogy mit nem szeretsz magadban, ami ennyire zavar őbenne. Általában nehéz benntartani egy vaskos véleményt, de nem is feltétlenül muszáj. Sokszor a kimondás aktusának során változik meg bennünk a dolog energetikája. És persze, aki hallja, az is tanulhat belőle, a fent említetteknek megfelelően, ugyebár. Ez persze nem azt jelenti, hogy most gyorsan, uzsgyi az utcára ki, és sértegess másokat, hagy fejlődjenek. De ha végképp olyan erős a töltet, hogy nem bírsz ellenállni a kimondásnak, akkor utólag ne marcangold magadat ezen. Felmerül a kérdés, hogy akkor kérjél-e bocsánatot, ha azt mondtad a jóskapistának, hogy egy lusta tetű, de közben rájöttél, hogy valójában te vagy az. Most meg fogsz lepődni, de nem támogatom a bocsánatkérésnek ezt a módját. Amit tettünk, azért a felelősséget vállalnunk kell, azért is, ha megbántottunk valakit. A bocsánatkéréssel ezt a terhet rá helyezzük át, hiszen, ha nem bocsát meg, ha nem tud, nem képes megbocsátani, akkor onnantól kezdve már ő a hunyó, hiszen mi hú, de rendesek voltunk, bocsánatot is kértünk, de ez a kérges szívű bunkó meg képtelen megbocsátani, hát akkor megint csak oda lyukadtunk ki, hogy ő a rossz ember. De ahány ember, annyiféle kapcsolat, tehát tedd azt, amit a szívedben helyesnek érzel. Olyan döntést hozz ezzel kapcsolatban is, amivel összhangban érzed magadat.

Hétköznapi megnyilvánulásainkat a játszmák át- meg átszövik. Nem is tudunk róla, és ha mégoly magas tudatossági szinten éljük is meg a történeteinket, azok még mindig csak történetek maradnak. Az egyetlen értelmes dolog pedig, amire törekedhetünk, az a játszmák hátrahagyása.

Kívánom mindannyiunknak, hogy képesek legyünk teremteni egy varázslatosan szép tükörképet!
Szeretettel: Helga



Bejelentkezés, időpontfoglalás egyéni konzultációra shinbei78[kukac]gmail[pont]com
Programok, tanfolyamok

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

10+1 lecke Albert Einsteintől

Albert Einstein a modern fizika atyja, és egyúttal a tudás, a tudomány megtestesítője. Neve fogalommá vált, most is így mondjuk, ha valaki értelmi képességeire akarunk utalni: "nem egy Einstein". Az okosság, eszesség szinonimájává vált tudós méltán volt népszerű a saját korában, és ma sem kevésbé az. Talán a játékossága, az, hogy az addig a tudományossággal egyenértékű karót nyelt stílusba belevitte a mókát és az életörömet, okozza ezt a máig tartó népszerűséget. Hogy az alábbi mondatok valóban tőle származnak-e, nem tudom, mindenesetre talán érdemes megszívlelni, vagy legalább megfontolni ezeket, ha szeretnél elérni valamit, ha szeretnéd megvalósítani az álmaidat.

"Nem oldhatunk meg egy problémát azzal a gondolkodással,
amellyel létrehoztuk." kép: wallpaperswide

1. Kövesd a kíváncsiságodat, érdeklődésedet!

" Nincs semmilyen különleges tehetségem. Egyszerűen csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok."

Ha valami érdekel, beleásod magad a témába. Ha beleásod magad a témába, folyton ezzel foglalkozol, folyton ezen jár az eszed, egyre többet és többet tanulsz róla, egyre inkább profi leszel. Aki tehát érdeklődő, elkerülhetetlenül mestere lesz az érdeklődése tárgyának.

2. A kitartás kulcsfontosságú.

"Nem arról van szó, hogy olyan okos lennék, csak sokkal tovább maradok a problémákon."

Szokták mondani, hogy a sikeres meg a nem sikeres ember között annyi a különbség, hogy a nem sikeres előbb feladta. Nincsen olyan probléma a világon, amire ne teremtettek volna egyidejűleg megoldást is. A feladat mindössze annyi, hogy ezt a megoldást meg kell találni. Ha a szívbéli elszántságod hajt, előbb-utóbb feltárul előtted a megfelelő ajtó.

3. Koncentrálj a jelenre!

"Minden férfi, aki biztonságosan tud vezetni, miközben egy csinos lánnyal csókolózik, nyilvánvalóan nem szentel kellő figyelmet a csókra."

Ahol a fókusz, ott az energia. Mivel hatni csak a jelenben tudunk, érdemes az energiáinkat oda fókuszálni, amivel éppen foglalkozunk. Egyrészt ez vezet csak eredményre, másrészt pedig ez segít hozzá a megélés teljességéhez.

4. A képzelőerő végtelen hatalommal bír.

"A képzelőerő minden. A képzelőerő betekintést nyújt az élet elkövetkezendő történéseibe. A képzelőerő sokkal fontosabb, mint a tárgyi tudás."

A világon minden, de minden, mielőtt megvalósult volna, először csak képzeletben létezett. Az a híd, amin nap mint nap átkelsz, valamikor nem volt ott. Először egy ember fejében létezett, aki úgy gondolta, jó lenne a folyónak azon a bizonyos pontján száraz lábbal átkelni. Azután egy mérnök fejében létezett, aki elképzelte, hogy hogyan lehetne megvalósítani. Majd pediglen ez a mérnök lerajzolta, a rajzot utasításokkal látta el. Végül a munkafolyamat eredményeként a híd megvalósult, és te nap mint nap átkelhetsz rajta! Ne becsüld le a képzelet erejét!

5. Bátran kövess el hibákat is!

"Az a személy, aki még soha nem hibázott, nyilvánvalóan soha nem próbált ki semmi újat."

Ha mindig olyat csinálunk, amit már tudunk, akkor soha nem tanulunk semmi újat. Aki nem teszi ki magát időnként kihívásoknak, azt talán túlságosan gyáva a fejlődéshez. Ne szégyelld, ha hibázol, hanem próbálj meg tanulni belőle!

6. Éld meg a pillanatot!

"Sohasem gondolok a jövőre. Elég hamar be fog következni anélkül is."

A harag, amikor a múltban vagyunk, az aggódás, amikor a jövőben. Mivel egyik sem létezik, mind a két lelkiállapot csupán energiát von el az egyetlentől, ami valóságos, ez pedig a JELEN.

7. Teremts értéket!

"Ne azon iparkodj, hogy sikeres légy, sokkal inkább azon, hogy értékes!"

Hogy mi a siker mértéke? A köztudatban főként ismertséget, vagyont értenek ma ez alatt. Szerintem az a sikeres ember, aki élete során megéli, megvalósítja azt, amit szeretett volna. Ennek pedig koránt sincs sok köze az anyagi dolgokhoz. Az érték mindig valami megfoghatatlan, szinte már-már spirituális dolog. Gyerekeket, unokákat kapni az élettől óriási érték - mégis, pénzben kifejezhetetlen. Megtanulni valamit, vagy átadni egy tudást, szintén felbecsülhetetlen. És még sorolhatnánk. Ki amiről álmodik, abban lehet sikeres.

8. Ne élj megszokásból!

"Az őrültség definíciója: újra meg újra ugyanazt a dolgot tenni, és közben elvárni, hogy az eredmény megváltozzon."

Gyakran olyannyira a szokásaink irányítják az életünket, hogy észre sem vesszük, hogy valójában ez történik. Lehet ez egy adott reakció egy adott szituációra, amit mindig megismétlünk, de lehet egy rossz szokás, vagy egy olyan megközelítési mód, ami nem vált be. Ha nem vált be, ne ismételgesd! Próbálj ki valami mást! Ha nem tudsz jobbat, akkor próbálj ki valamit, bármit, ami eltérő attól, amit eddig csináltál! Ugyanis az eddigi módszerről már biztosan tudjuk, hogy nem működik, tehát bármi más ettől csak eltérő következményre vezethet. És ki tudja? Hátha az új megközelítés működni fog :)

9. A tudás a tapasztalatból származik.

"Az információ önmagában nem tudás. A tudást csakis a tapasztalat adhatja meg."

Örök probléma az oktatásunkban a száraz tények magoltatása, miközben a gyerek nem tanul meg gondolkodni, nem tanul meg következtetni, és egyáltalán, semmi kognitív képességét nem tanulja meg alkalmazni. Az, hogy az ecetsav oldja a kalciumot, önmagában nem jó semmire. De ha tudod, hogy egyéb híján ételecettel is lehet vízkövet oldani, az már bármikor hasznodra lehet!

10. Tanuld meg a szabályokat és legyél a legjobb!

"Tanuld meg alaposan a játék szabályait, azután pedig játssz jobban mindenkinél!"

Az újításokat és nagy eredményeket mindig valamiféle normaszegés eredményezi. Azonban ahhoz, hogy a normaszegésünk ne pusztító, hanem valóban értelmes és építő jellegű legyen, először is jól meg kell ismernünk ezt a normarendszert. Lázadni sem lehet úgy, ha az ember nem tudja egészen pontosan, hogy mi ellen lázad. Azonban, ha felmérjük és feltérképezzük alaposan a rendszert és a lehetőségeit, megvalósíthatóvá válik a lehetetlen.

Végezetül:

"Sose add fel, amit igazán szeretnél elérni! Valaki, akinek nagy álmai vannak, sokkal többre viheti, mint az, aki mindent tud!"

Az álmod az, ami hajt előre, az ad a szívednek energiát, hogy verjen (szó szerint és átvitt értelemben is). Amíg valakinek van célja, amit meg akar valósítani, és amiért dolgozik, addig van lendülete is az élethez! Minél hatalmasabb és átfogóbb a célod, minél több embert érint, minél több személynek kedvez, annál több energiával fogsz rendelkezni a megvalósításhoz!

Szeretettel: Helga

Az idézetek a mindsjournal cikkéből származnak. Az Einsteintől idézett mondatokat saját fordításomban közöltem.

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Megváltozni a megváltoztathatatlant

Vicces, de igaz kiírás terjeng a közösségi média oldalakon: a női magazinok tartalmának egyik fele arról szól, hogy fogadd el magad teljesen és úgy, ahogy vagy. A másik fele pedig arról, hogy hogyan adj le X kilót pár nap alatt. Hogyan fér meg egymás mellett az önelfogadás, és a változtatásra való törekvések?

kép: freepik

A spirituális tanítás értelmében a kettő valójában szorosan összefügg. Ugyanis nem változtathatod meg azt, amit nem fogadtál el, amit nem éltél meg teljes mélységében, és amibe nem tudsz beletörődni, hogy ez így marad véglegesen, örökre.

Az életünk egy tapasztalási út, melynek során sokféle, színes élménnyel találkozhatunk. Ezek egy részét pozitívnak, egy másik részét negatívnak éljük meg. Ugyanez érvényes a tulajdonságainkra, vagy mások tulajdonságaira is: mindenről azonnal ítéletet alkotunk. Ez jó, az rossz, ez fekete, amaz fehér, ez elfogadható, a másikat el kell utasítani. Ez nem hibás viselkedés, nem kell küzdeni ellene vagy eltörölni. Egyszerűen csak meg kell érteni, hogy ez nem a nagybetűs Valóság, nem a Lélek Birodalma, hanem a Poláris Világ, az Ego játszótere, ahol mindennek két arca van. Amikor belátjuk ezt, azaz az ítéleteink illuzórikus voltát, akkor felszabadulunk a kényszerük alól. Ami azt jelenti, hogy továbbra is úgy érzed, hogy valami jó, valami rossz, valamit szeretnél, valamit pedig nem, de egyúttal folyamatosan tisztában vagy vele, hogy mindez csupán illúzió, egy álomkép, amelynek nem kell kötelezően uralkodnia feletted.

A változás kezdete tehát a változás kényszerének elengedése. Egyébként is, az élet maga a változás. Semmi nincsen a világon, ami nem fog megváltozni egyszer valamilyen irányba. A változás törvényszerűen bekövetkezik akkor is, ha próbálsz ellenállni neki. 

Amikor elfogadtad magad, akkor tudod a képességeidet teljes mértékben felhasználni. Minden képesség ugyanis, amit a születésedkor kaptál, arra van, hogy a javadat szolgálja. Azok az emberek, akik kiskorodban megtanítanak magadat utálni, mert ilyen, meg olyan, meg amolyan vagy, voltaképpen segítők, akiknek a tanítása által képes lehetsz megélni és felfogni, hogy mennyire értékesek és becsesek ezek a tulajdonságaid, ha megfelelően használod fel őket.

Mondok példákat. A türelmetlenség egy olyan alap faktor, amivel nagyon sokan küzdenek. Egyrészről a világ elvárja a teljesítést, siess-siess, minden gyorsan kell, érj oda időben, férjen bele a napodba minden, és a többi. Ugyanakkor megköveznek, ha a türelmetlenség kifele is látszik, mondjuk másokat presszionálsz, hogy ők is siessenek veled. Ha pedig nem mutatod kifelé, akkor belülről emészt fel, és idővel valamilyen csúnya betegség formájában tör a felszínre. Mi a megoldás?

Fel kell ismerni, hogy a türelmetlenség is jó valamire. Vizsgáld végig az életed, hogy mit adott neked a türelmetlenség, miben volt segítségedre! És még miben lehetne, ha hagynád érvényesülni?
Nem a türelmetlenség maga ugyanis a lényeg. A lényeg az, hogy hogyan éled meg/ki. Ha kiéled, mondjuk ordibálsz a gyerekkel, mert lassan húzza a cipőjét, vagy a pároddal, mert nem készül el időben, az "rossz". Rossz, mert rossz lesz neked, káoszt okoz az életedben, és rosszul fogod magadat érezni.

Azonban, ha a türelmetlenséged inspirál, mondjuk egyre többet és többet akarsz tanulni, egyre jobban és jobban akarsz fejlődni, ha a türelmetlenséged nem engedi, hogy egy-egy problémás élethelyzetbe belesüppedj, és éveken keresztül köpüld ugyanazt a salakot, hanem arra ösztönöz, hogy megoldásokat keress, akkor máris a saját türelmetlenséged lesz a legjobb barátod!

Ez csak egyetlen példa, de bármilyen más külső vagy belső tulajdonságra vonatkoztatható a módszer. Mindennek megvan ugyanis a maga haszna az életedben. Lehet, hogy ez a haszon csak látszólagos, mert éppen egy védelem illúzióját tartja fenn, amely megakadályozza a fejlődésedet, de akkor is haszon. Akkor is érdemes megismerni és együttműködni vele. Legyőzni amúgy sem lehet.

Amikor pedig ez a felismerés (voltaképpen az oldás) megtörténik, akkor az energetikai szorítás enged, idővel pedig úgy fog tűnni, hogy a probléma megszűnt. Azért mondom úgy, hogy "úgy fog tűnni", mert valójában nem szűnik meg. Valójában nem is volt probléma. A hozzáállás változik.

Ahogy a szintén népszerű, sokak által terjesztett Jack Sparrow idézet tartja: A probléma nem a probléma. A probléma a hozzáállásod a problémához. És ez is, mint minden népszerű közhely, igaz :)

Ez tehát az energetikai oldala és metódusa a változásnak. A fizikai szint talán még ennél is könnyebb: minden szokást felül lehet írni, és új szokást kialakítani helyette. Teljesen új szokást bevezetni 21 nap alatt tudsz. Egy régit kicserélni és újjal helyettesíteni 49 nap (hét hét) alatt lehet. Készíts egy táblázatot magadnak, vagy szerezz be egy naptárat külön erre a célra, és ikszelgesd be rajta a napokat, amelyeken az új szokáshoz tartozó cselekményt megtetted. Például, ha be akarod vezetni, hogy tornázol minden reggel, amely napokon tornáztál, tegyél oda egy x-et. Ha egy kimarad, ne ess kétségbe, folytasd a 21 nap végéig. Ha pedig egy régi, rossz szokást akarsz lecserélni, akkor ugyanezt folytasd 49 napig.

Függőségek, lelki töltetű beragadások esetén ez nem biztos, hogy ilyen egyszerűen fog menni, ahhoz már lehet, hogy segítség kell. De a módszer alapja és lényege ugyanez akkor is, ha például a dohányzásról, a nassolásról vagy túlevésről, vagy bármilyen más, szokás szintjén jelentkező magatartásról szeretnél lemondani.

Ne feledd: változni nem nehéz, ha el tudod hinni, hogy könnyű lehet!

Kívánom neked, hogy érezd jól magad a bőrödben!

Szeretettel: Helga

A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

A jószándék, meg a pokolba vezető út

Találkoztál már kéretlen tanácsadóval? Olyannal, aki egy egyszerű sóhajodra-mondatodra rögtön kioktatással válaszol? Zavarnak, idegesítenek, vagy egyenesen megbántanak az ilyen emberek? Nézzük meg, milyen energetika húzódik emögött!

kép: wallpaperswide

Szokták mondani, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. De kevesen tudják, pontosan mit is jelent ez. A buddhizmus szerint minden embert jó szándék vezérel, csak nem tudja, hogyan kell igazából jónak lenni, ezért van az a sok felfordulás. Minden emberi tett, még a "gonosztettek" motivációja is végső soron valamiféle jó szándék. Például, ha valaki kirabol, azért teszi, mert azt hiszi, neki attól jobb lesz. Még akkor is, ha bosszúból rabol ki, direkt azért, hogy neked rossz legyen, azért teszi, mert abban a hitben él, hogy neki attól jobb lesz valamilyen módon, ha neked pedig rosszabb. Nem tudja, még nincs azon a szinten, nem tapasztalta meg, hogy igazából ez csak egy rövid pillanatra okoz kielégülést, hosszabb távon, akár már ebben az életben, de a reinkarnációk során mindenképp ez inkább hátrányt okoz, mintsem előnyhöz juttatna. Ezektől a tettektől az ember valójában egyre rosszabbul érzi magát, még akkor is, ha a cselekmény időpontjában elönti egy győzelem érzés. Hogy mi ez és hogyan működik, arra most nem térek ki részletesen, próbálok a témánál maradni (ami, mint megszokhattad, számomra cseppet sem szokott könnyű lenni).

Vannak azonban kevésbé nyilvánvaló esetek is. Amikor a puszta jószándéktól vezérelve tanácsokat osztogatnak, vagy megjegyzéseket tesznek, amelyek nemhogy segítenének, de még elmélyítik az ember lelki sebeit. Hosszú távon persze ez is segítség, hiszen minél inkább fáj, annál inkább akarsz majd rajta dolgozni. Nem is kell ezeket az embereket elítélni, és magunkat sem, ha véletlenül ilyenre hajlunk. Nézetem szerint mindig a tudatosság a lényeg, tehát, ha valakinek éppen tanácsod adsz jószándékból, tudd, hogy amit mondasz, azt magadnak kéne megfogadni.

A legjobban úgy segíthetünk, ha a problémára koncentrálunk. Nem arra, ami szerintünk az ok, és a lehetséges megoldás lenne, hanem arra, amit az illető problémaként él meg. Nálunk Magyarországon eléggé elterjedt egy felsőbbrendű, kioktató álláspont, ezt majd valamikor megírom az "egyvalamit nem értek" sorozatban. Más országokban, ahol jártam, kevésbé találkoztam ilyennel. Például, ha valakinek fáj a lába, akkor mondjuk Angliában kap rá gyógyszert, kezelést, elektromos kis járművet, hogy kényelmesen tudjon járni bevásárolni. Akkor is, ha 200 kiló. Nem kioktatást és fejmosást kap, mint az én hajdani, már sajnos elhunyt rokonom, hogy semmit nem tudnak tenni érte, amíg nem fogy le. Lehet, hogy megemlítik jelzés szinten, hogy a lábfájást a túlsúly okozza, és nem szeretne-e azzal is kezdeni valamit. De a tévhittől eltérően az emberek általában nem azért túlsúlyosak, mert rosszak vagy jellemtelenek. Rendszerint megoldatlan problémák állnak a háttérben. Egy ilyen egyszerű és hétköznapi tünetnek, mint például a túlsúly, olyan összetett okai lehetnek, hogy valójában senkit, de senkit, még akit ismerünk, azt sem lehet megítélni a túlsúlya alapján.

A fenti példából azt hiszem, világossá vált, hogy mire gondolok, amikor a jószándékú, ámde kéretlen tanácsadókról beszélek. Akik hozzávágják a depresszióshoz, hogy talán kezdjen el sportolni, mert a mozgás endorfint termel. Tovább megyek: akik hozzávágják a rákbeteghez, hogy egyenek szódabikarbónát, citromot, nem tudom, még mit, mert az segít. Vagy az allergiásnak, hogy oldja meg a lelki problémáját. Persze, hogy meg kell a lelki problémát oldani, de nem lehet a test jelzéseit negligálni vagy másodlagosnak venni.

Mégis mit lehet akkor tenni, mikor annyira akarunk segíteni? És tudjuk, mert most olvastuk, hallottuk, vagy mert nekünk az vált be, hogy mi a megoldás a másik személy problémájára! Azt mondom: maradjunk csendben. Hiszed vagy sem, a legjobb gyógyírt gyakran a meghallgatás jelenti. Azt, hogy valaki elfogad, úgy, ahogy vagy. A problémáddal együtt. Nem akar kijavítani, nem akar helyrehozni, nem akar elfogadhatóvá tenni. Csak örül, hogy vagy. Meg lehet kérdezni, hogy mit akar kezdeni a szituációval, és akkor abban, amit mond, esetleg lehet irányokat, lehetőségeket mutatni. De a meghallgatás és az elfogadás sokkal többet segít bármilyen más módszernél.

Ha már itt tartunk, már úgyis sokan kérdeztétek, hogy mi az én módszerem, vagy hogyan dolgozom. Ezt eddig sosem tudtam jól megfogalmazni, mert én csak csinálom, engedem az áramlást, és ahol elakadást érzékelek az energiában, ott teszem, amit kell és lehet, amit megengednek, és amire a kliens készenáll. De most, ahogy ezt a cikket írom, összeállt a fejemben mondatszinten is a módszerem.

Az én módszerem: meghallgatlak. Meghallgatom, mi a problémád, azután megkérdezem, mit szeretnél. Nem tudok és nem is akarok egy általános érvényű helyes választ adni az életedre. A válasz benned van, mindenkinek más lesz a helyes. Egy adott problémát így is, úgy is meg lehet oldani. Van, akinek egy rossz házasságra az a megoldás, hogy el akar válni, van, akinek pedig az, hogy a kapcsolat javuljon meg. Van, aki az elhízására fogyással akar reagálni, van, aki inkább azt szeretné, hogy az őt érő bántó kritikák szűnjenek meg. Lehet, hogy végső soron a változás, amit előidézünk, ugyanaz lesz. De nem ez az igazi lényeg, hanem az, hogy Te hogy érzed magad, mitől érzed magad jobban,  Te hogy szeretnéd, hogy hogy alakuljon az életed. Ezért is nevezem azt, amit csinálok konzultációnak, nem pedig tanácsadásnak. Nem adok én neked semmit. Vagy legalábbis nem olyasmit, ami készen van. Aki tanácsod ad, az ad egy kész csomagot, amivel neked meg kell elégedni. Rosszabb esetben lenyomja a torkodon.

Aki konzultál, az Veled beszélget. Meghallgatja, amit mondasz, és a saját szemszögéből új megvilágítást ad neki, ami remélhetőleg, mivel az illető szakember, Téged előre fog vinni, kifele a problémából. Aki coachingol, vagy tréner, az voltaképpen edz, azaz segít neked abban, hogy erősödj vagy jobbá válj abban és úgy, amiben és ahogy Te szeretnéd. 

Magamra leginkább úgy gondolok, mint "lélekszülesztő" bábaasszonyra. Valamit, ami már elejétől fogva ott szunnyad benned, segítek a világra hozni. Csak azért nem az van a névjegykártyámon, hogy "lélekbába", mert szerintem nem hangzik jól :D 

A kívánságom mára: Kellemes önelfogadást, amelyből mások elfogadása táplálkozik, kívánok neked, és minden szeretted számára! :)

Szeretettel: Helga

A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Társkereső purgatórium

A nők jól akarnak kinézni, mert tetszeni akarnak a férfiaknak. Ez még akkor is igaz, ha amúgy nem néznek ki jól, mert ez alapján ítélik meg magukat és nőtársaikat. De mit jelent egyáltalán jól kinézni, és miért ennyire fontos ez nekünk, nőknek? Vajon tényleg ez jelenti a boldogság kulcsát, a megoldást a gondjainkra?

fotó: wallpaperswide

Kétségtelen, hogy számos előnnyel tud járni az, ha az ember nőként "jól néz ki". Először is a fogalmat tisztázzuk. Jelen esetben, ebben a cikkben ez alatt azt fogjuk érteni, ha valaki a társadalmi szépségideálnak megfelel, vagy efelé törekszik. Tudom-tudom, hogy mindenki jól néz ki, meg úgy tökéletes, ahogy van, éppen írok is egy könyvet a testelfogadásról, de ez a cikk most arról fog szólni, hogy miért akarunk elvárásoknak - a társadalom, vagy a férfiak valós vagy vélt elvárásainak - megfelelni.

Rengeteg nőnek nincs önbizalma, ez javarészt gyerekkori elutasításban gyökeredzik. Bármennyire is fáj, az elkövetők leggyakrabban a szüleink. Ki más, ugyebár? Abban az életkorban, amikor ezek a programok beégetésre kerülnek, még nem igen találkozunk másokkal. A többiek mind csak azt ismétlik, amit egyszer már megkaptunk otthon. Most arra sem fogok kitérni, hogy mik ezeknek a megtapasztalásoknak a karmikus és energetikai okai. Nem kell a szüleinket hibáztatni ahhoz, hogy az eredményben játszott szerepüket felismerhessük.

Tehát, anyu nem szeretett, apunak nem voltál elég jó, és máris ott tartasz, hogy elégedetlenkedsz a külsőddel, elégedetlen vagy magaddal. Túl kövér vagy, túl sovány, vagy a csontjaid lógnak ki, vagy a melled lóg le, vagy az orrod túl nagy, vagy a szád túl keskeny. Egy biztos, valami baj van veled, amitől nem tartod magad elfogadhatónak, vagy pedig (éppen ezért) túlkompenzálsz valamely más területen.

Miért akarunk mindenkinek tetszeni? Miért tartja sok nő fokmérőnek azt, hogy hány palinak tetszik? Az ok szintén ebben a gyermekkori szeretetmegvonásban keresendő. Azért akarsz eleve valakinek tetszeni, mert arra már idejében megtanítottak, hogy önmagadnak ne tetssz. A mennyiségi kényszer pedig talán abból ered, hogy a világunkban jelenleg maszkulin értékek uralkodnak. Mennyiség, győzelem, csak az ér valamit, aki első lesz, aki kitűnő, és a többi. Remélhetőleg ez az értékrend változóban van, legalábbis mi gőzerővel dolgozunk rajta, hogy az elfogadás és az együttérzés uralma visszatérjen. Addig is dolgozhatsz te is saját magadon, hogy annak ellenére, hogy mit sugallnak a tévében a hirdetések, te mégis tiszteld és elfogadd magadat. Figyelem! Az önelfogadás nem jelenti azt, hogy nem akarsz változni vagy fejlődni! Hiszen az ember célja mindig az, hogy legjobb önmagát valósítsa meg. De nem mindegy, hogy ez harc és küzdelem önmagad ellen, ami haragból fakad, vagy tanulás és együttműködés, ami szeretetből és elfogadásból táplálkozik.

Röviden szólva tehát, az önbizalomhiány az, ami miatt egy nő szeretne sok férfinak tetszeni (lehetőleg mindegyiknek). Ilyeténképpen látható, hogy minél jobban néz ki egy nő, annál kevesebb az önbizalma. Beszéltem olyan szilikonos Barbie babákkal, tényleg úgy néztek ki, mintha valaki festette volna a külsejüket (így is volt, és az a valaki a plasztikai sebész volt), akik egyáltalán nem voltak elégedettek önmagukkal, egy szikrányit sem. És nyilván mindannyian ismerünk olyanokat, akik semennyire nem felelnek meg ennek a divatideálnak, mégis teljesnek és boldognak érzik magukat. Ezen felül minél inkább dicsekszik vagy panaszkodik valaki amiatt, hogy mennyi pasinak jön be (már megint rámdudáltak, rámfütyültek, a jóskapista is a dekoltázsomba nézett, és a többi), annál inkább törött belül, annál inkább hiányzik az önértékelése. Akár panasz, akár örömhír formájában adja elő, ennek a beszámolónak is a reklám a lényege: ha te még nem tudnád, hogy én mennyire jól nézek ki, elmondom, hogy tegnap is öt pasas füttyölt rám az utcán. Jól nézek ki? Ugye, hogy jól nézek ki! Könyörgöm, adj megerősítést, hogy jól nézek ki, és ezáltal elfogadható, szerethető vagyok, mert aki szép, csak azt lehet szeretni is!

Van egy közhely: ahhoz, hogy megtaláld a nagy Ő-t, először meg kell találnod a nagy ÉN-t. Sajnos az a baj ezzel, mint a legtöbb közhellyel, hogy igaz is. Nem kell minden férfinak tetszened. Elég, ha annak az egynek tetszel, aki testileg, lelkileg, érzelmileg, minden értelemben hozzád passzol. Elég egy, ha az az igazi. Elég egy, ha az tényleg jó.

Tartok tőle, hogy a jól kinézéssel is ugyanaz a helyzet, mint a tehetséggel: ha túl sok van belőle, az ember egy kényszerpályára kerül. Hiába akar valaki autószerelő lenni, ha egyszer olyan különleges képessége van a trombitálásban, hogy esélye sincs másra, mint zenésznek lenni. Nem teheti meg, hogy önmaga legyen, és békében bütykölgessen. Ugyanezt tapasztalható a "jól kinéző" hölgyek esetében is. Egy szép fiatal lány mindenkinek kell(ene), de tényleg... minden hülyének, lumpnak, megfáradt, kiöregedő elvált fazonnak, és még sorolhatnánk. Mindenkinek. A jól kinéző nő pedig, akinek kell a megerősítés az önbizalomhiánya miatt, az tobzódik ezekben a "lánykérésekben". De amíg önmagát nem találja meg, nem találja meg az Igazit sem. Sok férfit találhat, akik a kegyeit keresik, de olyat, aki igazán hozzá illik, nem.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy lányok, holnaptól ne járjunk fodrászhoz meg műkörmöshöz, és akibe már került szilikon, holnap szedesse ki. Nem-nem, ezt semmiképp. Tedd azt, ami jól esik. Amitől TE jól érzed magad a bőrödben. Lehet, hogy az pont másfél kiló szilikon lesz a melledben. De ne tedd ezt másvalaki kedvéért, ne tedd ezt azért, hogy megfelelj. Tedd azért, mert jól érzed magad tőle. Végső soron ez lesz majd a lényeg. Nem lehet úgy jó párkapcsolatot csinálni, építeni, ha közben nem érezzük jól magunkat. Mert akkor a párunk is ilyen lesz, és két savanyú embernek vajon mennyire lesz savanyú a kapcsolata? Még akkor is, ha cukormázzal leöntik...

Keresd magad, a belső értékedet, az igaz valódat, azt az iránytűt, ami a szívedben van. Ha sikerül a középpontodba visszakerülnöd, akkor a társadat is meg fogod találni. Ha úgy érzed, hogy ebben szeretnéd a segítségemet igénybevenni, ne habozz felkeresni!

További jó önmunkát és boldogságos magadra találást kívánok!

Szeretettel: Helga

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!

Továbblépni, ha szorít a cipő

Többször előkerül a kérdés, amikor olyasmikről posztolok, hogy hagyd magad mögött, ami már nem épít, hogy de hát akkor miféle emelkedett mesterek vagyunk mi, ha nem hagyjuk, hogy a fejünkre tiporjanak? Miért nem bocsátunk meg a hazugoknak, és egyáltalán, tartsd oda a másik orcádat is. Erre szeretnék most válaszolni. Azért most, mert részben most láttam meg tisztán a választ, részben pedig már eddig is láttam, csak nem tudtam így megfogalmazni. S bár nem érzem úgy, hogy akár nekem, akár másoknak magyarázkodniuk kellene az életvezetésük miatt, de mivel afféle tanító volnék, és sokan kérdeznek tőlem, hát válaszolok arra, ami sokakat érdekel. Tehát, miért érdemes igenis új lapot nyitni?

Ez a kérdés több aspektusból megközelíthető, nézzünk most néhányat!

1. Azt teszik meg veled, amit megengedsz. Az életünk a saját döntéseink következménye. Ha a főnököd reggelente a k* anyukád felkiáltással köszönt, és te nem teszel ellene semmit, nem próbálod megvédeni magad, és ha végül nem jön be semmi, nem váltasz munkahelyet, akkor gyakorlatilag nincs jogod panaszkodni emiatt. Választottál. Lehet, hogy a fix nyolcvanezret az anyázásért cserébe, de ez akkor is a te választásod. Amit egyszer megengedsz valakinek, hogy megtegyen veled, azt meg fogja tenni legközelebb is. A második esély nem azt jelenti, hogy mindig adunk valakinek újabb esélyt arra, hogy legázoljon. Pusztán azt jelenti, hogy miután elmondtam, mi fáj nekem a szituban, adok neki esélyt, hogy revideálja az álláspontját, vagy változtasson a viselkedésén. Ha ezek után nem változik, te pedig maradsz a szituációban, akkor neked ez kell, hogy így viselkedjenek veled.

2. A megbocsátás nem amnézia. Az, hogy valakire nem haragszol, vagy nincsen benned töltet az esemény iránt, megvalósítható, elérhető állapot, bár gyakorta könnyebb mondani, mint megtenni. De mégis, akár külső segítséggel, de a tölteteinket ki tudjuk oldani. De az, hogy nincs töltet, nem jelenti azt, hogy meg kell szűnnie az emlékezetnek, vagy úgy kéne tenni, mintha nem történt volna meg. Ha a forró platnira teszed a kezed és megég, miután meggyógyulsz, nem haragszol a tűzhelyre. De ha még egyszer rátenyerelsz, akkor egyszerűen csak túlságosan... nehezen tanulsz, mondjuk így. Az, hogy nem bízod a kecskére a káposztát, nem jelenti azt, hogy nem szereted a kecskét. Csupán annyit tesz, hogy tisztában vagy a kecske korlátaival és képességeivel, és ehhez mérten állsz hozzá te is az együttműködéshez. Sajnos vannak olyan emberek, akik annyira távol állnak tőled szellemi, érzelmi, lelki minőségben, hogy az együttműködés csak úgy lehetséges, ha nem működtök együtt. 

3. Annak az öt embernek vagy az átlaga, akivel a legtöbbször beszélsz. Még a bodhiszattva gyakorlat is azt mondja, hogy az a helyes cselekvés, ha nem tartod a kapcsolatot olyannal, aki lehúz. Amikor változunk és nekiállunk az életünket megváltoztatni, a régi energia, amit már igyekszel a hátad mögött hagyni, számodra kedves, közelálló személyek formájában fog "kísérteni". Nehéz lemondani egy barátságról, szerelemről, vagy ritkábban beszélni a szüleinkkel azért, mert már nem egy rezgésszinten működünk. De ha fejlődsz, ez óhatatlanul meg fog történni. Aki nem változik veled egy minőségben, azzal nem fogsz tudni szót érteni, és lehet, hogy ez nem csak neked tesz rosszat, de neki is. Nem véletlen voltak régen a tanítások beavatásokhoz kötve. Aki nincs azon a szinten, annak káros lehet egy-egy tanítás. Ha azt mondod egy súlyosan depressziós egyénnek, hogy minden rajta múlik, és az egész életéért ő a felelős, könnyen lehet, hogy öngyilkosságba üldözöd. Aki ennyire mély félelemszinten él, azt nem fogod tudni a felelősségvállalással feljebb emelni. Neki először gyógyulnia kell, és a többi. Az álmaid, céljaid megvalósulását veszélyezteted, ha olyanokkal tárgyalod meg, akiknek negatív gondolatai vannak ezekkel kapcsolatban.

Persze, erre lehetne mondani, hogy de ha olyan nagy, megvilágosodott bölcs vagy, akkor már nem hat rád mások gondolatainak energiája. Hogyne. És ha olyan magas szinten megvilágosodunk, akkor bárhová, bármikor, bármilyen testet képesek vagyunk manifesztálni magunknak, ezáltal legyőzzük a halált. Majd, ha ezen a szinten leszek, szólok. Egyelőre azt gyanítom, hogy akik ezzel jönnek (bírálnak), azok sincsenek még ilyen szinten... Már csak azért is, mert ha meg lenne világosodva, nem bírálna. Ez egy ego csapda, hogy neked hogyan kellene jónak lenned. Különösen szeret az ego a szenvedésben tocsogni, mivel az által könnyebben definiálja magát. Ezért hallasz ilyen álspirituális tanításokat, hogy hogy kell a rosszat elfogadni, és a többi. Nem kell a rosszat elfogadni. Nem vagy rossz ember attól, ha körülvonalazod a határaidat. Az Isteni küldetést sem lehet úgy megvalósítani, ha az életedet háttérbe szorítod és sutba dobod, az energiáidat szétforgácsolod felesleges feszültségekre.

4. Minden energia - a hazugság is. Végezetül a számomra legfontosabb, az energetikai szemlélet. Tudod, hogy a világban minden energia, ezt képes vagy Te is érzékelni. Amikor valakivel szemben "zsigeri" rossz érzésed van, az igaz. Gyakran előfordul, hogy megjelenik ez a kellemetlen érzés, de igyekszünk magunktól elhessegetni. Jaj, de hát olyan aranyos! Meg ezt meg azt mondta, hát akkor biztos úgy van! Később persze kiderül, hogy az érzésnek volt igaza, a gondolataink csak elleplezték előlünk az igazságot. Ez pedig azért érdekes, és nagyon fontos - számomra a legfontosabb! - mert az energia manifesztálja a körülöttünk megnyilvánuló dolgokat, mindent. Amikor valaki hazudik, vagy nem őszinte, akkor az energia áramlásban akadály van. Nem, vagy "ferdén" áramlik a "szósz". Ettől érzed a kellemetlen érzést, és ez nem múlik el, ez nem megbocsátás kérdése. Lehet nem haragudni, lehet elfelejteni, lehet szeretni is azt, aki téged bánt, de ha nincs, vagy hibás az energiaáramlás, akkor ezzel nem lehet mit kezdeni, legalábbis az adott személlyel kapcsolatban nem. Ilyenkor az a teendő, az a gyógyulás útja, ha felismered, hogy miért kell, hogy így bánjanak veled - mi a lecke, mit a tanulnivaló abból, ha megcsalnak, átvernek, hazudnak neked, becsmérelnek, stb. (kívánt rész beírandó). Amikor pedig ezt megtanultad, amikor ezt a fejlődési lépcsőt meglépted, akkor részint a környezeted változni fog - bevonzol új embereket, akik már nem bánnak így veled. Másrészt pedig a régi szereplők, akik a te történetedben csak tanítók voltak, de nekik még nem jött el az ideje, hogy változzanak, szépen elmúlnak mellőled. Ebben pedig Tiéd a cselekvő szerep.

Összefoglalva tehát: az, hogy valakivel megszakítod vagy minimalizálod a kapcsolatot, nem jelenti azt, hogy haragudnál, vagy nem tudnál szeretet energiát áramoltatni az ő irányába. Azonban nem kötelességed mindent elfogadni. Ami nem tesz jót neked, ami a szeretet útjáról le akar téríteni, azt hagyd magad mögött bátran!

Minden jót kívánok Neked!

Szeretettel: Helga

Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!