Ha akkoriban gyerekeskedtetek, amikor én, akkor biztos hallottátok már ezt a mondatot. Valamelyik kisgyerek mondjuk azt kiabálta az udvaron a másikra, hogy "hülye vagy", a másik (és a bandája) skandálni kezdték viszontválaszul: akimondja másra, az mondja magáááára! Akkoriban nem nagyon értettem ezt a mondatod, most azonban már pontosan tudom, hogy mi az értelme. Ez bizony, akár egy hangzatos buddhista tanítás is lehetne.
Az egész világ tükör, a belső világunk tükröződik benne. A külső világunkat mi magunk alakítjuk, még akkor is, ha ezt nem tudatosan és szándékosan tesszük. Ami engem ér, arra valamilyen módon szükségem van, annak a megtapasztalása - ha engedem, és valóban megtapasztalom a maga teljességében - épít engem. Sajnos rossz hírem van: ez igaz a negatív, kellemetlen, fájdalmas vagy szörnyű dolgok megtapasztalására is. Sőt, arra talán fokozottan. De ne foglalkozzunk most szélsőségekkel, vegyünk egy átlagos, hétköznapi életet, és olyan példákat, amelyek mindenkivel megtörténhetnek. Vegyük azt, amikor valaki szidalmaz vagy pocskondiáz téged, mi történik ilyenkor?
Minden ember a saját fájdalmából kiabál kifelé. Amikor bántunk másokat, rendszerint nem "jókedvünkben" tesszük, hanem azért, mert nekünk is gyógyulatlan fájdalmunk van. Alapesetben az ember azt hiszi, hogy a fájdalmára a gyógyír a "tüzet tűzzel", azaz ugyanazt a típusú bántást, amit ő elszenvedett, fogja továbbadni. Ez a folyamat sem tudatosan történik általában. Nem szabad haragudnunk sem önmagunkra sem embertársainkra, ha így cselekednek. Ez ugyanis, mint mondtam, az alapeset. Hacsak nem születik valaki már eleve szentnek, vagy nem járt be egy hosszú utat (akár előző életekkel együttvéve is), amelyből megtanulhatta, hogy nem ez a megoldás, akkor így fog cselekedni. Ezt ugye a pszichológusok is tudják, akit abuzáltak gyerekkorában, abból jó eséllyel lesz gyerekabuzáló, amikor felnő, ha nem volt módja az őt ért borzalmakat megfelelően feldolgozni. Ez egyáltalán nem mentség, mert kötelességünk és teljes felelősségünk önmagunkon dolgozni. Tehát nem mentség, nincs is mentség, ez csupán magyarázat.
De térjünk vissza az alapesetre, azaz a szóbeli szidalmazásokra. Ha valaki azzal bánt, hogy mondjuk kövér, vagy buta vagy, az azért történik, mert ő gyűlöli belül a kövér vagy buta önmagát. Ennek pedig valószínűleg az a magyarázata, hogy réges-régen, talán gyermekkorában, talán életekkel ezelőtt, őt valamilyen sérelem, fájdalom érte ezek miatt a tulajdonságok miatt. Ha ezeket vágja a fejedhez, akkor ő érzi ilyennek magát. Mindig azzal dobálózunk, ami bennünk van, ami minket érint. És ez bizony nem csak arra érvényes, aki téged szidalmaz, hanem arra is, amikor te szidalmazol valakit.
Mi a teendő ilyenkor, spirituális értelemben a lelkünk fejlődésének magasabb érdekében hogyan kezeljük a történteket?
Ha téged bántanak: figyeld meg, az illető mit mond. Nem az a cél, hogy ítéleteket alkoss felette, hogy "te vagy ilyen", hanem az, hogy meghalld, amit valóban mond. Akármennyire fáj, bosszant, felmérgesít, próbáld végighallgatni, és figyelj közben befelé! Nagyon figyelj, hogy hol érint meg, hol fáj, milyen érzelmet okoz, milyen töltetet aktivál benned az, amit az illető mond! Ha csak simán csípőből elküldöd a pitlibe, attól Te nem fogsz meggyógyulni sajnos. Lehet, hogy azonnal ott a helyszínen nem sikerül feloldanod a történetet, de semmi gond, akkor "vidd haza", és majd otthon, amikor egyedül vagy, tudsz rá időt szánni, akkor meditációban vagy utazással a dolog mélyére nézel. Természetesen kérhetsz hozzá segítséget is, hiszen nem mindent tudunk egyedül megoldani, ezért vagyunk emberek, hogy néha szükségünk legyen egymás segítségére.
Tehát amellett, hogy regisztrálod, a története, amit rádkiabál, nem rólad szól, hanem önmagáról, ha ez téged megérint, akkor el kell rajta gondolkodnod, hogy miért. A transzmutációs folyamat pedig a következőképpen zajlik: első lépésben igazat kell neki adnod. Nem feltétlen kell ezt hangosan kimondani, sőt, szerintem a belső munka az intenzitásából veszít, ha kifelé kommunikálunk is. De belül 100%-ban, teljes mértékben el kell fogadnod, hogy igaza van. Igen, ilyen vagyok. Lusta, kövér, buta, irigy, főnökösködő, okoskodó, kioktató, csélcsap, megbízhatatlan, ronda, vállalhatatlan, és a többi, csak hogy a leggyakrabban elhangzó vádakat említsem. Engedd, hogy eltöltsön a tudat, hogy ilyen vagy. Fogadd el. Ez eleinte nem lesz könnyű, hiszen azért tartunk negatívnak egy tulajdonságot, mert nem szeretjük, és ha negatívnak tartjuk, próbáljuk tűzzel-vassal magunktól távol tartani. Van egy kis hang a fejedben, aki ilyenkor ordibál, "hát dehogyis vagyok én ilyen! Te vagy az ilyen!", nem baj ez sem, engedd a kis hangod a fejedben ordibálni, de ne engedd meg neki, hogy az ordításához a te szádat használhassa kapunak.
Sóhajts. Elfogadtad, hogy ilyen vagy. Hát igen, én ilyen vagyok. Töltet mentesen. Nem haragszol már magadra, hogy olyan vagy. Felfedeztél magadban egy új tulajdonságot, amit eddig nem kezeltél a saját részedként. Most tekints vissza az életedre, lehet, hogy pont ezzel a személlyel kapcsolatosan történt eseményekre, de most már legyen nálad ez a biztos tudás, hogy ilyen vagy. Mondjuk, ha azt mondta, hogy irigy vagy, akkor az irigységed teljes tudatában tekints az életedre. Mi változik benne? Mi nyer értelmet?
Alapvetően semmilyen tulajdonság nem jó és rossz. Minden tulajdonságunkat mi tesszük azzá. A múltkor a türelmetlenséget emeltem ki példának, de bármi más megteszi. Egy harcos, akaratos kisgyerek harciasságát letörik, holott jó irányba fordítva azt önmagának és a közösségének is díszes eredményeket vívhatna ki. Harcolhat például a demokráciáért, vagy a jobb felszereltségű kórházakért. Harcolhat olyanokért, akik magukért nem tudnak - ilyen harcosok például az állatvédő aktivisták is.
Minden tulajdonságod, amivel megszületsz, szerves részét képezi az életutadnak, amit megvalósíthatsz, és elérhetsz ebben az inkarnációdban. Ha harcosnak születtél, akkor a harcos útján tudod elérni azt, amit el kell érned. Ha engeded, hogy ezeket a veled született minőségeket letörjék, akkor nem fogod tudni megvalósítani az életedet, és csüggedt, csalódott leszel, rosszul fogod magad a bőrödben érezni. Minden tulajdonságot ugyanakkor kultiválni is kell. Értelmes cél nélkül a harcos pusztán gyilkos, embertársainak kínzója. Értelmes céllal és isteni segítséggel harcolva szent lesz, aki megszabadítja a világot a szenvedéseitől.
Amikor beépítetted és elfogadtad az adott tulajdonságot, többé már nem tudja irányítani az életedet. Sem úgy, hogy neki megfelelően viselkedsz, sem pedig úgy, hogy mások a fejedhez vagdossák, hogy ilyen vagy, és ez kibillentene a békés lelkiállapotodból.
És mit csináljunk, ha mi vagyunk azok, akik másokat ostoroznak? Amikor valaki más felett ítéletet alkotni készülsz, akkor lásd önmagad hasonló részét. Gondold át, hogy mit nem szeretsz magadban, ami ennyire zavar őbenne. Általában nehéz benntartani egy vaskos véleményt, de nem is feltétlenül muszáj. Sokszor a kimondás aktusának során változik meg bennünk a dolog energetikája. És persze, aki hallja, az is tanulhat belőle, a fent említetteknek megfelelően, ugyebár. Ez persze nem azt jelenti, hogy most gyorsan, uzsgyi az utcára ki, és sértegess másokat, hagy fejlődjenek. De ha végképp olyan erős a töltet, hogy nem bírsz ellenállni a kimondásnak, akkor utólag ne marcangold magadat ezen. Felmerül a kérdés, hogy akkor kérjél-e bocsánatot, ha azt mondtad a jóskapistának, hogy egy lusta tetű, de közben rájöttél, hogy valójában te vagy az. Most meg fogsz lepődni, de nem támogatom a bocsánatkérésnek ezt a módját. Amit tettünk, azért a felelősséget vállalnunk kell, azért is, ha megbántottunk valakit. A bocsánatkéréssel ezt a terhet rá helyezzük át, hiszen, ha nem bocsát meg, ha nem tud, nem képes megbocsátani, akkor onnantól kezdve már ő a hunyó, hiszen mi hú, de rendesek voltunk, bocsánatot is kértünk, de ez a kérges szívű bunkó meg képtelen megbocsátani, hát akkor megint csak oda lyukadtunk ki, hogy ő a rossz ember. De ahány ember, annyiféle kapcsolat, tehát tedd azt, amit a szívedben helyesnek érzel. Olyan döntést hozz ezzel kapcsolatban is, amivel összhangban érzed magadat.
Hétköznapi megnyilvánulásainkat a játszmák át- meg átszövik. Nem is tudunk róla, és ha mégoly magas tudatossági szinten éljük is meg a történeteinket, azok még mindig csak történetek maradnak. Az egyetlen értelmes dolog pedig, amire törekedhetünk, az a játszmák hátrahagyása.
Kívánom mindannyiunknak, hogy képesek legyünk teremteni egy varázslatosan szép tükörképet!
Szeretettel: Helga
Bejelentkezés, időpontfoglalás egyéni konzultációra shinbei78[kukac]gmail[pont]com
Programok, tanfolyamok
Az egész világ tükör, a belső világunk tükröződik benne. A külső világunkat mi magunk alakítjuk, még akkor is, ha ezt nem tudatosan és szándékosan tesszük. Ami engem ér, arra valamilyen módon szükségem van, annak a megtapasztalása - ha engedem, és valóban megtapasztalom a maga teljességében - épít engem. Sajnos rossz hírem van: ez igaz a negatív, kellemetlen, fájdalmas vagy szörnyű dolgok megtapasztalására is. Sőt, arra talán fokozottan. De ne foglalkozzunk most szélsőségekkel, vegyünk egy átlagos, hétköznapi életet, és olyan példákat, amelyek mindenkivel megtörténhetnek. Vegyük azt, amikor valaki szidalmaz vagy pocskondiáz téged, mi történik ilyenkor?
 |
| kép: freepik |
De térjünk vissza az alapesetre, azaz a szóbeli szidalmazásokra. Ha valaki azzal bánt, hogy mondjuk kövér, vagy buta vagy, az azért történik, mert ő gyűlöli belül a kövér vagy buta önmagát. Ennek pedig valószínűleg az a magyarázata, hogy réges-régen, talán gyermekkorában, talán életekkel ezelőtt, őt valamilyen sérelem, fájdalom érte ezek miatt a tulajdonságok miatt. Ha ezeket vágja a fejedhez, akkor ő érzi ilyennek magát. Mindig azzal dobálózunk, ami bennünk van, ami minket érint. És ez bizony nem csak arra érvényes, aki téged szidalmaz, hanem arra is, amikor te szidalmazol valakit.
Mi a teendő ilyenkor, spirituális értelemben a lelkünk fejlődésének magasabb érdekében hogyan kezeljük a történteket?
Ha téged bántanak: figyeld meg, az illető mit mond. Nem az a cél, hogy ítéleteket alkoss felette, hogy "te vagy ilyen", hanem az, hogy meghalld, amit valóban mond. Akármennyire fáj, bosszant, felmérgesít, próbáld végighallgatni, és figyelj közben befelé! Nagyon figyelj, hogy hol érint meg, hol fáj, milyen érzelmet okoz, milyen töltetet aktivál benned az, amit az illető mond! Ha csak simán csípőből elküldöd a pitlibe, attól Te nem fogsz meggyógyulni sajnos. Lehet, hogy azonnal ott a helyszínen nem sikerül feloldanod a történetet, de semmi gond, akkor "vidd haza", és majd otthon, amikor egyedül vagy, tudsz rá időt szánni, akkor meditációban vagy utazással a dolog mélyére nézel. Természetesen kérhetsz hozzá segítséget is, hiszen nem mindent tudunk egyedül megoldani, ezért vagyunk emberek, hogy néha szükségünk legyen egymás segítségére.
Tehát amellett, hogy regisztrálod, a története, amit rádkiabál, nem rólad szól, hanem önmagáról, ha ez téged megérint, akkor el kell rajta gondolkodnod, hogy miért. A transzmutációs folyamat pedig a következőképpen zajlik: első lépésben igazat kell neki adnod. Nem feltétlen kell ezt hangosan kimondani, sőt, szerintem a belső munka az intenzitásából veszít, ha kifelé kommunikálunk is. De belül 100%-ban, teljes mértékben el kell fogadnod, hogy igaza van. Igen, ilyen vagyok. Lusta, kövér, buta, irigy, főnökösködő, okoskodó, kioktató, csélcsap, megbízhatatlan, ronda, vállalhatatlan, és a többi, csak hogy a leggyakrabban elhangzó vádakat említsem. Engedd, hogy eltöltsön a tudat, hogy ilyen vagy. Fogadd el. Ez eleinte nem lesz könnyű, hiszen azért tartunk negatívnak egy tulajdonságot, mert nem szeretjük, és ha negatívnak tartjuk, próbáljuk tűzzel-vassal magunktól távol tartani. Van egy kis hang a fejedben, aki ilyenkor ordibál, "hát dehogyis vagyok én ilyen! Te vagy az ilyen!", nem baj ez sem, engedd a kis hangod a fejedben ordibálni, de ne engedd meg neki, hogy az ordításához a te szádat használhassa kapunak.
Sóhajts. Elfogadtad, hogy ilyen vagy. Hát igen, én ilyen vagyok. Töltet mentesen. Nem haragszol már magadra, hogy olyan vagy. Felfedeztél magadban egy új tulajdonságot, amit eddig nem kezeltél a saját részedként. Most tekints vissza az életedre, lehet, hogy pont ezzel a személlyel kapcsolatosan történt eseményekre, de most már legyen nálad ez a biztos tudás, hogy ilyen vagy. Mondjuk, ha azt mondta, hogy irigy vagy, akkor az irigységed teljes tudatában tekints az életedre. Mi változik benne? Mi nyer értelmet?
 |
| Szent György és a sárkány, Julek Heller munkája, forrás: google |
Minden tulajdonságod, amivel megszületsz, szerves részét képezi az életutadnak, amit megvalósíthatsz, és elérhetsz ebben az inkarnációdban. Ha harcosnak születtél, akkor a harcos útján tudod elérni azt, amit el kell érned. Ha engeded, hogy ezeket a veled született minőségeket letörjék, akkor nem fogod tudni megvalósítani az életedet, és csüggedt, csalódott leszel, rosszul fogod magad a bőrödben érezni. Minden tulajdonságot ugyanakkor kultiválni is kell. Értelmes cél nélkül a harcos pusztán gyilkos, embertársainak kínzója. Értelmes céllal és isteni segítséggel harcolva szent lesz, aki megszabadítja a világot a szenvedéseitől.
Amikor beépítetted és elfogadtad az adott tulajdonságot, többé már nem tudja irányítani az életedet. Sem úgy, hogy neki megfelelően viselkedsz, sem pedig úgy, hogy mások a fejedhez vagdossák, hogy ilyen vagy, és ez kibillentene a békés lelkiállapotodból.
És mit csináljunk, ha mi vagyunk azok, akik másokat ostoroznak? Amikor valaki más felett ítéletet alkotni készülsz, akkor lásd önmagad hasonló részét. Gondold át, hogy mit nem szeretsz magadban, ami ennyire zavar őbenne. Általában nehéz benntartani egy vaskos véleményt, de nem is feltétlenül muszáj. Sokszor a kimondás aktusának során változik meg bennünk a dolog energetikája. És persze, aki hallja, az is tanulhat belőle, a fent említetteknek megfelelően, ugyebár. Ez persze nem azt jelenti, hogy most gyorsan, uzsgyi az utcára ki, és sértegess másokat, hagy fejlődjenek. De ha végképp olyan erős a töltet, hogy nem bírsz ellenállni a kimondásnak, akkor utólag ne marcangold magadat ezen. Felmerül a kérdés, hogy akkor kérjél-e bocsánatot, ha azt mondtad a jóskapistának, hogy egy lusta tetű, de közben rájöttél, hogy valójában te vagy az. Most meg fogsz lepődni, de nem támogatom a bocsánatkérésnek ezt a módját. Amit tettünk, azért a felelősséget vállalnunk kell, azért is, ha megbántottunk valakit. A bocsánatkéréssel ezt a terhet rá helyezzük át, hiszen, ha nem bocsát meg, ha nem tud, nem képes megbocsátani, akkor onnantól kezdve már ő a hunyó, hiszen mi hú, de rendesek voltunk, bocsánatot is kértünk, de ez a kérges szívű bunkó meg képtelen megbocsátani, hát akkor megint csak oda lyukadtunk ki, hogy ő a rossz ember. De ahány ember, annyiféle kapcsolat, tehát tedd azt, amit a szívedben helyesnek érzel. Olyan döntést hozz ezzel kapcsolatban is, amivel összhangban érzed magadat.
Hétköznapi megnyilvánulásainkat a játszmák át- meg átszövik. Nem is tudunk róla, és ha mégoly magas tudatossági szinten éljük is meg a történeteinket, azok még mindig csak történetek maradnak. Az egyetlen értelmes dolog pedig, amire törekedhetünk, az a játszmák hátrahagyása.
Kívánom mindannyiunknak, hogy képesek legyünk teremteni egy varázslatosan szép tükörképet!
Szeretettel: Helga
Bejelentkezés, időpontfoglalás egyéni konzultációra shinbei78[kukac]gmail[pont]com
Programok, tanfolyamok
Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!
