Ez most már a sorozat harmadik darabja, és bár az elején mondtam, hogy igazából több valamit nem értek, nem gondoltam, hogy végül ez tényleg sorozat lesz. Mai nem értésem tárgya a magyarországi közbeszéd, vagy más szóval élve, hőbörgéskultusz. Gyanítom bár, hogy köze van a korábban megfogalmazott folyamatos bánat-igényhez, ez mégis valami sokkal intenzívebb. Az előző cikkben az ok nélküli savanykodásról beszéltem, most pedig arról fogok, hogy mi az, ami ennek az állandó savanykodásnak folyamatosan okot szolgáltatni igyekezik: a hőbörgéskultusz.
 |
| kép: freepik |
Az, hogy végigmégy az utcán, és nem látsz mosolygó arcot (kivéve persze, ha velem találkozol ;) ), már-már észrevétlen díszletként veszi körül az életünket. Viszont nem lehet nem észrevenni a hőbörgéskultuszt. Amikor nincs probléma, akkor csinálunk egyet, nehogy valaki véletlenül otthon felejtse a kötelező savanyúpofát, és ne adj Isten mosolyogva lépjen ki az utcára.
Eddig is megfigyeltem már ezt, javarészt az orvosi rendelők várójában, ahova nem is nagyon mászkáltam eddig, részben pont ezért is. Most viszont rákényszerülök, és valami eszméletlen, órákig hallgatni, a "ki hogy szenved, ki hogy hal meg"-et. Energetikai szempontból úgy látom, itt a szenvedés a lényeg, nem a probléma maga, hiszen gyakorta nem is a saját problémáikat sorolják, megoldási opciók pedig kivétel nélkül soha nem merülnek fel.
A múltkor az SZTK-ban chill-eztem a fizikoterápiás gépen, mikor a szomszéd kezelőben a néni elkezdett mesélni egy történetet, amelynek egy szimpla lábfájás volt a kezdete, és halál volt a vége. Ez aztán az extrapólus! Pár hónapja pedig a radiológia előtt egy házaspár a lakásfelújítással kapcsolatos borzalmakról biztosította egymást. Jól megerősítették egymást a keserűségben, csalódottságban. Ez aztán a partner! Így tényleg biztos sokra viszik, ha ilyen szépen támogatják egymást az életben - a szenvedés terén...
Különösen kiéleződik ez a jelenség a politikai közbeszéd terén. És igen, épp ez adta az ürügyet a cikk megírására is, a tegnapi népszavazás. Erről jutott eszembe, hogy vajon, ha az emberek tudnák, vajon, ha Ti tudnátok, hogy mennyivel károsabbak ezek a negatív energiák, amiket ilyenkor felkavartok, mint maguk azok a (nemlétező) jelenségek, amelyekről a diskurzus folyik, akkor is csinálnátok-e?
A legfantasztikusabb, amit mostanában olvastam, a kiugrott lmp-s képviselő szonátája volt a kanadai kereskedelmi egyezmény ellen, mondván, ha jöhetnek a kanadai termékek, akkor az amerikaiak is fognak jönni, és minden csupa géemó lesz, meg monszantó, és itt döglünk meg mindannyian. Pont olyan extrapoláció, mint a néni, aki levezette a sztorit a lábfájástól a meghalásig.
Miért rossz ez?
Leszámítva, hogy persze-persze, igazad van, ezek mind rohadtul veszélyes dolgok, most nézzük már meg a spirituális, energetikai oldalát egy kicsikét.
Az aggodalom félelem a nem létező jövőtől. Energiát von el a jelentől. Minden teremtésed a jelenben zajlik. Amikor attól félsz, ami hat lépéssel a mostani után bekövetkezHET, akkor saját magadtól veszel el energiát. Ami pedig azért lesz neked rossz, mert
1. be fogod vonzani, amitől félsz. És ezt külső körülményektől függetlenül is be fogod vonzani, tehát Monsanto nélkül is beteg leszel. Ismerek valakit, aki addig mondogatta, hogy ne együnk "égettet", amikor felkapargattuk a tepsi aljáról a lesült húsit meg a jó alaposan megpirult burgonyát, mert gyomorrákot fogunk kapni, hogy végül neki lett gyomorrákja (túlélte, nem kell aggódni).
2. a teremtésedtől veszed el az energiát - azaz a számodra "kiutalt" energia mennyiséggel a negatívumok megteremtésén fáradozol, és közben erőteljesen fogsz csodálkozni, hogy a pozitív, vágyott eredmények megteremtése miért nem megy. Miért nem leszel egészséges, miért nem gyógyulsz úgy, miért nincs még mindig pénzed, és a többi, sorolhatnánk.
 |
| kép: freepik |
Miért jó ez?
Amit szoktam nektek mindig mondani, addig nyomkodják a fejünket a víz alá, míg rá nem döbbenünk a saját erőnkre, míg ki nem fejlesztjük az önérzetünket, amíg meg nem tanuljuk a spirituális leckét. Aki minden nap elmondja, hogy mennyire ronda vagy, az abban segít, hogy felismerd, mennyire szép vagy valójában. Amíg nem hiszed el, amíg nem ismered fel a saját szépségedet, mindig lesz valaki, akitől az arcodba kapod, hogy csúnya vagy. És ide most igény szerint bármi behelyettesíthető, a "kövér vagy"-tól a "nem vagy jó semmire"-ig.
Akik félelemkeltésre bazírozva a rettegés húrjait pengetik meg benned, azért vannak, hogy ráébredj, a félelem illúzió. Hogy bár az ébredés után is létezik valamiféle előrelátás, azért a problémákkal rendszerint akkor foglalkozunk, amikor aktuálissá válik a megoldásuk, és nem csak hőbörgünk, meg tocsogunk az iszonyatban.
Azok, akik haragra és ellenségeskedésre hangolnak, a szeretetre próbálnak megtanítani. Rajtuk keresztül azt kell felismerned, hogy minden Egy, és a világon az Egységen kívül nincs semmi.
De mindőjükben az a közös, hogy képesek megtanítani a legnagyobb leckét: hogy mindez csupán illúzió. Hogy vissza kell térned a középpontodba, hogy azzal tudj törődni, ami neked fontos, hogy az energiádat oda fókuszáld, ahová te szeretnéd, és nem oda, ahova a televízió meg az ismerősök facebook üzenetei próbálják plántálni. Hogy bár az ingert ők adják, de azt, hogy hogyan reagálsz, te döntöd el. Te mondod meg, hogy építő vagy romboló energiával válaszolsz-e egy bizonyos jelenségre. TE IRÁNYÍTASZ. Erre mindig emlékezz!
Szeretettel: Helga
Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!
