Felfigyeltem egy jelenségre, amire igazából nem felfigyelni a nehezebb, hanem kimaradni belőle, mert annyira általános és elterjedt, hogy gyakorlatilag bármerre nézünk, az arcunkba folyik. Ez pedig nem más, mint a rendszeres lamentálás arról, hogy hétfőn hétfő van, és mikor lesz péntek, egész héten. Tudod, mi az egyetlen dolog, ami még a hétfőnél is rosszabb? Ez a folyamatos, ciklikus panaszkodás a hétfő miatt. Elmondom röviden, hogy miért.
A hétfő gyűlölete és ezzel párhuzamosan a péntek bálványozása egyazon programnak a része: utálni kell a munkahelyedet, a munka teher, a pénzkereset kötelező szenvedés, az élet elmaradhatatlan, de fájdalmas része.
Most azt gondolod, hogy "de hát ez az igazság!" Pedig nem az. Ez is csak egy program, része a korlátozó hiedelmeknek, amelyek a fejünkben vannak, onnan hatnak, és megbetegítenek - akár anyagi, érzelmi, kapcsolati, vagy valós egészségügyi szinten.
Ha azt mondom, munkavállalási tanácsadóként, hogy meg kéne keresned azt az elfoglaltságot, amitől nem szenvedsz ennyire egész héten, mert ha az életednek csak a két hetedét élvezed, a másik öt hetedben pedig masszívan és aktívan szenvedsz, akkor hamarabb fogsz rákban meghalni, mint hogy azt mondanád "tí-dszí-áj-ef"*. Persze most azt mondod, ez lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz, mert amit az ember szeret csinálni, azért nem kaphat pénzt. Annyit semmi esetre sem, hogy kényelmesen megéljen belőle. (Azoknak, akik csak vegetálnak a szenvedésért, azoknak meg végképp el kellene gondolkodnia...) Tudnod kell, hogy ez is csak egy korlátozó hiedelem, de ha túl nagy falatnak látszik egyszerre ezt megugrani, akkor első lépésként csak azt hidd el legalább, hogy magadat megváltoztathatod, ha a munkahelyedet nem is. Ha megtalálod azt az értelmes célt, ami miatt bejársz - például a rezsi fizetés, aminek köszönhetően van lakásod, vélhetően meleg helyen alhatsz télen, és jó esetben a csapból folyik a meleg víz (hidd el, nem mindenki él ilyen fényűzésben, én magam öt évig éltem olyan helyen, ahol még ivóvíz sem volt az utcában, a főútról kellett becipelni, télen a fazékban melegítettük a vizet, hogy lavórban meg tudjunk mosakodni. Nem voltunk csövesek, egyetemre jártunk, nem volt pénzünk egyébre.) Ebben a pillanatban átveheted az irányítást a saját életed felett. Máris nem a körülményeknek kiszolgáltatott szerencsétlen palimadár vagy, hanem az az ember, aki vállal némi kellemetlenséget azért cserébe, hogy kényelmes és biztonságos otthona legyen, de minimum fedél a feje fölött. Hidd el, ha van értelme a szenvedésnek, még a hétfő sem fájdalmas annyira.
A péntekvárás kultusz, a közös szenvedés a valahová tartozás ígéretével lát el. Az azonban mégis olyan, mint egy gonosz szekta. Jó érzés nem kilógni a sorból, de ha a haverjaid narkósok lennének, akkor is tolnád velük a cuccot, csak azért, hogy befogadjanak? Az embernek nagyon nehéz, mert társas lények vagyunk, nem tudunk meglenni teljesen emberek nélkül. Az emberekkel pedig beszélgetni kell valamiről, mert ha nem beszélgetünk, akkor fenyegetővé válik a csönd. Az időt valamivel strukturálni kell, és sokkal energiatakarékosabb a már bejáratott forgatókönyvek (játszmák) mentén folytatni a beszélgetéseket. De TE változtathatsz ezen. Bármikor kiszállhatsz. Mondjuk elkezdheted úgy, hogy mától nem osztod meg a "fúj, megint hétfő" és a "de jó, újra péntek!" posztokat, vicces képeket és feliratokat.
Ha pedig tényleg nagyon szenvedsz a munkahelyedtől, akkor tényleg el kell keresned az utat befelé, önmagadba, és rájönni, mi akarsz lenni valójában, "ha nagy leszel". Ugyanis az, ha a szenvedés tényleg annyira erős, az azt jelzi, hogy nem a saját életfeladatodat éled. Az pedig - és vissza is csatolunk az elejére - hosszú távon nagyon-nagyon beteggé tesz, idővel pedig meg is öl. Gondolj arra, hogy minden új nap, minden új hét új lehetőség arra, hogy eggyel közelebb kerülj ahhoz, amivé válni szeretnél. Ne halj meg egy illúzió miatt, hogy nem lehet jobb. Bármikor megjavíthatod, bármikor bármivé átvarázsolhatod az életed, de ezt nem teszi meg helyetted senki, ezt csakis TE tudod kivitelezni.
*T.G.I.F. - angol, Thanks God it's Friday rövidítése (hála Istennek péntek van), egyre népszerűbb felirat pólókon, merchandise termékeken
 |
| fotó: freepik |
Most azt gondolod, hogy "de hát ez az igazság!" Pedig nem az. Ez is csak egy program, része a korlátozó hiedelmeknek, amelyek a fejünkben vannak, onnan hatnak, és megbetegítenek - akár anyagi, érzelmi, kapcsolati, vagy valós egészségügyi szinten.
Ha azt mondom, munkavállalási tanácsadóként, hogy meg kéne keresned azt az elfoglaltságot, amitől nem szenvedsz ennyire egész héten, mert ha az életednek csak a két hetedét élvezed, a másik öt hetedben pedig masszívan és aktívan szenvedsz, akkor hamarabb fogsz rákban meghalni, mint hogy azt mondanád "tí-dszí-áj-ef"*. Persze most azt mondod, ez lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz, mert amit az ember szeret csinálni, azért nem kaphat pénzt. Annyit semmi esetre sem, hogy kényelmesen megéljen belőle. (Azoknak, akik csak vegetálnak a szenvedésért, azoknak meg végképp el kellene gondolkodnia...) Tudnod kell, hogy ez is csak egy korlátozó hiedelem, de ha túl nagy falatnak látszik egyszerre ezt megugrani, akkor első lépésként csak azt hidd el legalább, hogy magadat megváltoztathatod, ha a munkahelyedet nem is. Ha megtalálod azt az értelmes célt, ami miatt bejársz - például a rezsi fizetés, aminek köszönhetően van lakásod, vélhetően meleg helyen alhatsz télen, és jó esetben a csapból folyik a meleg víz (hidd el, nem mindenki él ilyen fényűzésben, én magam öt évig éltem olyan helyen, ahol még ivóvíz sem volt az utcában, a főútról kellett becipelni, télen a fazékban melegítettük a vizet, hogy lavórban meg tudjunk mosakodni. Nem voltunk csövesek, egyetemre jártunk, nem volt pénzünk egyébre.) Ebben a pillanatban átveheted az irányítást a saját életed felett. Máris nem a körülményeknek kiszolgáltatott szerencsétlen palimadár vagy, hanem az az ember, aki vállal némi kellemetlenséget azért cserébe, hogy kényelmes és biztonságos otthona legyen, de minimum fedél a feje fölött. Hidd el, ha van értelme a szenvedésnek, még a hétfő sem fájdalmas annyira.
A péntekvárás kultusz, a közös szenvedés a valahová tartozás ígéretével lát el. Az azonban mégis olyan, mint egy gonosz szekta. Jó érzés nem kilógni a sorból, de ha a haverjaid narkósok lennének, akkor is tolnád velük a cuccot, csak azért, hogy befogadjanak? Az embernek nagyon nehéz, mert társas lények vagyunk, nem tudunk meglenni teljesen emberek nélkül. Az emberekkel pedig beszélgetni kell valamiről, mert ha nem beszélgetünk, akkor fenyegetővé válik a csönd. Az időt valamivel strukturálni kell, és sokkal energiatakarékosabb a már bejáratott forgatókönyvek (játszmák) mentén folytatni a beszélgetéseket. De TE változtathatsz ezen. Bármikor kiszállhatsz. Mondjuk elkezdheted úgy, hogy mától nem osztod meg a "fúj, megint hétfő" és a "de jó, újra péntek!" posztokat, vicces képeket és feliratokat.
Ha pedig tényleg nagyon szenvedsz a munkahelyedtől, akkor tényleg el kell keresned az utat befelé, önmagadba, és rájönni, mi akarsz lenni valójában, "ha nagy leszel". Ugyanis az, ha a szenvedés tényleg annyira erős, az azt jelzi, hogy nem a saját életfeladatodat éled. Az pedig - és vissza is csatolunk az elejére - hosszú távon nagyon-nagyon beteggé tesz, idővel pedig meg is öl. Gondolj arra, hogy minden új nap, minden új hét új lehetőség arra, hogy eggyel közelebb kerülj ahhoz, amivé válni szeretnél. Ne halj meg egy illúzió miatt, hogy nem lehet jobb. Bármikor megjavíthatod, bármikor bármivé átvarázsolhatod az életed, de ezt nem teszi meg helyetted senki, ezt csakis TE tudod kivitelezni.
 |
| fotó: freepik |
*T.G.I.F. - angol, Thanks God it's Friday rövidítése (hála Istennek péntek van), egyre népszerűbb felirat pólókon, merchandise termékeken
A programokról és egyéni kezelésekről bővebb információt találsz a weboldalamon, érdeklődni, időpontot egyeztetni pedig emailben tudsz: shinbei78[kukac]gmail[pont]com
Minden jót!
Szeretettel: Helga
Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, másoknak is hasznára lehet, kérlek, oszd meg a bejegyzés alatt található gombok valamelyikével. Köszönöm!
