Sokan kérdezik, hogy lehet az, hogy az oldások csak ideig-óráig "működnek", aztán a problémák újra felmerülnek a régi formában. Ez valahogy így is van. Valójában nincs fejlődés, csak a tudatosság van, amit igyekszünk a megfelelő pontokra ráirányítani.
Olyan ez, mint amikor egy úton nagy hó esik, és az autók keréknyoma lefagy. Ilyenkor két, szilárd jégből készült vályú képezi az úttestet, amelyből rendkívül nehéz az autóval kihajtani. Illetve legalább ennyire nehéz a kocsit a vájatból kint tartani, hiszen a jég síkos, az autó könnyen visszacsúszik a régi kerékvágásba.
Amikor segítséget igénybevéve önmagunkon oldunk, problémáinkat igyekszünk kiköszörülni, akkor is ez történik. A segítő személy illetve az oldás (legyen az bármilyen módszer, az Akashától az utaztatáson át a családállításig) mindig ad egy plusz energiát, egy löketet, amellyel a kocsit kiemeli a vájatból. Ezt azonban utána neked, az oldott személynek kell kint is tartani. Minden egyes oldás egy-egy új lehetőség arra, hogy a kocsinkat ismét mi irányítsuk, és ne legyünk a körülmények, megszokott magatartásunk, megrögzött viselkedési mintáink rabjai. Nem elég az okot oldani, a mintát is meg kell változtatni.
A "hibás" részek felismerése, elfogadása, beépítése pedig nem jelent mást, mint hogy kivesszük a kezükből az irányítást, és áthelyezzük azt a magunkéba. Ezért aztán az önmagunkon végzett munka egy folyamatos, élethosszig tartó gyakorlat. Nem lehet letudni egyetlen varázspirulával. Mi benne a jó mégis? Ez a szabadság kulcsa. Amikor elfogadod, hogy nincs fejlődés, amikor elfogadod, hogy nem tudsz rajta változtatni, akkor fogsz tudni rajta mégis változtatni valamelyest.
Figyelmedbe ajánlom az alábbi Bhagavan tanítást, illetve a Revolver című filmet. Jó autókázást! :)
Figyelmedbe ajánlom az alábbi Bhagavan tanítást, illetve a Revolver című filmet. Jó autókázást! :)
