Valentin nap közeledtével mindenki a párjára gondol, akár már megtalálta, akár nem. Egy személy, egy másik ember, "a másik fél", akit elhalmozhatunk szeretetünkkel, akinek adhatjuk életünk napjait és energiáját. Figyelmet, gondoskodást, szerelmet, kényeztetést. Egy pillanatra állj meg, hunyd le a szemed és gondolj bele! Itt áll előtted életed szerelme, az igazi pár, akit mindig is kerestél. Mit tennél vele? Mit adnál, mit engednél meg neki? Mi az, amire sosem kényszerítenéd? Javaslom ezt a gyakorlatot elvégezni meditációként. Gyújts meg egy gyertyát, mélyedj el magadban, és keresd meg ezeket a válaszokat.
Azután pedig nyisd ki a szemed, és nézz a tükörbe! Életed szerelme, a nagy Ő pontosan előtted áll. Ugye tudod, hogy nem a nárcisztikus egó önimádatáról beszélek. Hanem arról, hogy hogyan is adhatnál valamit, aminek magad is híján vagy? Azt a szeretetet, gondoskodást, törődést, kényeztetést, amit önmagunknak nem tudunk megadni, igazándiból másnak sem vagyunk képesek. Mert ha az ember belül üres, ha nekünk magunknak nincs meg az a támaszunk, ahonnét kifelé adakozhatunk, akkor idővel ez a homokvár szépen a fejünkre omlik.
Ez az, amikor néhány hét-hónap elteltével (akár eltarthat ez évekig) az ember elkezd panaszkodni a szerelmére. Ó, én annyit adok neki, én mindig csak adok, adok, ő pedig semmit! Hihetetlen, mennyire önző, csak önmagát szereti... Ezek a dolgok pontosan azért történnek, mert igazából hiányzik nekünk önmagunk szeretete. Ezért várjuk el azt valaki mástól. Abban a pillanatban, amikor önmagadba szeretsz, többé már nincs szükséged rá, hogy ezt mástól kapd meg. Attól fogva tudsz igazán, önzetlenül adni másoknak, legyen az a párod, szüleid, barátaid, sőt, bizony a saját gyermeked. Még nekik sem tudunk igazán adni, amíg önmagunkat nem szeretjük igaz szerelemmel, még a gyerekeink energiáján is csak vámpírként élősködünk. Tudod, ezek azok a mondatok, hogy "mennyi áldozatot hoztam érted, miattad..."
Oké, most már elhiszed nekem, miért is olyan fontos az önszeretet. Nem az egoizmus, hanem önmagunk tiszta fénnyel, isteni szeretettel való elárasztása. Akkor most nézzük, hogyan is teheted meg ezt.
Először is figyeld meg magadat. A hétköznapokban túlságosan rohanunk, mindig másokkal, másvalamivel vagyunk elfoglalva. Nem is ismerjük magunkat, hát csoda, hogy nem tudjuk szeretni?! Figyeld meg, mi esik jól, mi nem. Mit szeretsz csinálni, miben érzed jól magad, és mi az, ami csak kényszer. Ez utóbbira miért kényszeríted magad? Ha úgy érzed, más kényszerít, miért engeded ezt meg? Mit teszel, hogyan viselkedsz azokkal, akiket úgy gondolod, hogy szeretsz? Vajon magadnak megadod-e azt a törődést, gondoskodást, szabadságot, amit a többi szeretett személynek?
Valentin napig még van hátra egy kis idő, de ezt a gyakorlatot máskor is megcsinálhatod. Figyeld magad 7-10 napig, és jöjj rá, miért vagy önmagadba szerelmes! Írj magadnak Valentin napra egy szerelmes üzenetet, pont, mint ahogy az ideális párodnak tennéd. Meg fogsz lepődni, milyen események következnek :)
