Sokat beszéltünk már gyászról, transzformációról, az elmúlásról mint új lehetőségek feltárulásáról. Az élet most tálcán kínált egy újabb példát, amelyet megoszthatok veletek.
2014. január 13-án gyors lefolyású, súlyos betegségben (FIP) meghalt a cicám. Akik ismertétek, tudjátok, hogy egészen különleges állatka volt. Nem csupán házikedvencem, barátom, de a munkámban is társam volt. Az állatok különleges gyógyító erejét alkalmazva sokmindenkin segített, aki ellátogatott hozzánk, vagy akit mi látogattunk meg. Hátsérülés, nyaki bántalmak, rejtélyes hasi görcsök múltak el, miután Bobi 10-15 percet pihent az illető problémás testrészen. Leginkább úgy jellemzik, kedves cica volt. Soha nem erőszakos, nem hangos, nem lopós, nem rendetlen. Mindenféle dolgot képes volt megtanulni, ha egyszer elmagyaráztam neki. Az Akasha szerint egy nagy mester jött el a kis bundás testében nekem segíteni. A feladatomban, és abban, hogy másoknak én is jobban tudjak segíteni. Azt hittem, ez mindig így marad. Bobi meg én, tökéletes csapat.
Aztán őfőméltósága mégis máshogy gondolta, és faképnél hagyott minket.
Megtehetnénk, hogy sírunk miatta, és megengedjük, hogy a szomorúság maga alá temessen. De sosem szabad elfelejteni egy dolgot, ami az Univerzum alaptörvénye: semmi sem történik beleegyezés nélkül. Bármi, amit a fizikai világban rossznak, kellemetlennek találunk, az csak a saját elménk ítélete szerint számít annak. A lélek országában az az igazság, hogy minden okkal történik, és minden résztvevő megegyező szándékával. Ez a Hit, ami előre visz téged. Hogy rábízod, elhiszed, tudod, hogy ennek így kellett történnie, lehet, hogy most még nem tudod, hogy miért, és lehet, hogy soha nem is fogod megtudni, de ha megtörtént, akkor egészen bizonyos, hogy ez a Rend.
A másik törvény, amit fel kell idéznünk ilyenkor, hogy senki sem pusztán önmagáért születik ide. Ahogy Bobi miattunk is jött, hogy nekem és rajtatok segítsen, úgy mi is azért vagyunk ezen a világon, hogy másoknak adjunk valamit. A címben említett mondatot családállításokon használjuk, amikor valaki valamilyen mély gyászt igyekszik feldolgozni. Mivel gyakran előfordul, hogy problémáinkat az okozza, hogy nem tudjuk feldolgozni, ha valakit elveszítettünk. Utána akarunk halni, vagy legalábbis a lelkünk egy része ezt teszi. Ilyenkor depresszió, sikertelenség, anyagi veszteségek következhetnek be, de ez az ok még számtalan más tünetet is okozhat. Oldáskor elhangzanak a varázsszavak: "kezdek valami jót az életemmel". A te emlékedre. Nem úgy állítok neked emléket, hogy én is belepusztulok a fájdalomba. Kezdek valami jót. Ami terád emlékeztet, és ha még nekem fáj is, de másoknak talán valami jót okozok vele.
Eszembe jutott, hogy sokan ilyenkor, mikor mély fájdalom éri őket, menekülni igyekeznek. Így vagyok ezzel én is, holott jól tudom, hogy a meg nem élt érzelmek ülepednek le bennünk blokkok formájában. Azonban van olyan - mint ebben az esetben is - hogy képtelen az ember egy ülésben megélni az összes érzést. Kell egy kis idő, hogy apránként csepegtessük át létezésünkön a fájdalmat, mert egyszerre túl sok lenne az. A megoldás nem a nyugtatók szedése, nem is az alkohol, és egyáltalán nem valamilyen drog. A megoldás, ha kezdesz valami jót az életeddel.
Bármi lehet az, és bármivel kapcsolatban megteheted, ha veszteség ért, vagy elszomorítanak. Reggeli torna egy szerelem emlékére, jótékonyság egy elveszett szerettünkért, belefogni egy tudományos kutatásba egy ismerősünk emlékére. Mindegy, mi is az. A lényeg, ha gondoskodni kezdesz másokról, a Fény gondoskodik rólad. Abban a pillanatban, amikor mások jólléte érdekében kezdesz tevékenykedni, egyszeriben jól leszel te is.
Ezáltal érthetővé válik talán az is, miért "Hit, Remény, Szeretet" a legfőbb érzések. A Hit, hogy minden okkal van, és a Nagy Kép érdekében pontosan a helyén van minden apró történés. A Remény, ami egy pozitív várakozással teli érzés, segít megteremteni a pozitív eseményeket. És a Szeretet, amely a mások iránt táplált együttérzés, az Egység rezgése. Hozzátehetjük még a Hálát, mindazért, ami már eddig is megtörtént, amit tanultunk belőle, és amennyivel jobbá váltunk általa.
Ne tartsuk hát vissza elhunyt szerettünket! A mi szomorúságunk az eltávozott lelkének is fájdalmas. Inkább fordítsunk figyelmet arra, amin még lehet javítani a Világban. Úgy vélem, egyelőre még bőven akad ilyen.
Szeretettel: Helga
