Sokszor eszembe jut szeretett mesterem, a tiszteletreméltó Chong mester tanítása: "a spiritualitás nyitottság". Időnként nem árt ezt tisztázni, vagy újra eszünkbe vésni, hogy mit is jelent ez.
A kínai öt elem, mint tudjátok, energia minőségeket, illetve az energia változásának, mozgásának a módját mutatja be. Minden, ami a világon létezik, képviseli ezen energiák valamelyikét. A spiritualitás a fa elem energiájával mutatható be. A fa az energia mozgásának az a típusa, amely felfelé törekszik és kinyílik. Ezt kell tennünk, ha spirituálisak szeretnénk lenni: kinyílni felfelé. Befogadni, amit adnak az égiek. A mester szerint az egyetlen hiba, amit egy ember elkövethet, ha azt hiszi, a fejlődése kész. Ha már elér egy szintet, és azt hiszi, most már nem is kell tennie semmit. A fejlődésünk ugyanis végeérhetetlen. Ezért is a nyitottság egyenlő a spiritualitással. A spiritualitás ugyanis nem egy konkrét cél irányába mozog, hanem az maga a folyamat. Mindig, de mindig van még mit csiszolni-köszörülni magunkon, amíg még lélegzünk és fizikai testben élünk. Sőt, ha már megvilágosodunk, és oda manifesztáljuk magunkat, ahová éppen szükséges, a fejlődés akkor is folytatódik, csak más szinteken.
Vannak, akik kiváló érzékkel, mintegy ösztön szinten remekül használják a fizikailag nem mérhető, nem látható energiákat. Gyógyítanak, tudnak teremteni, akár nagyon jól bánnak a pénzzel, vagy "látnak", és pusztán ettől úgy hiszik, ők spirituálisak. Spirituális érdeklődésűnek nevezik magukat, holott érdeklődésük és tudásuk bővítése nem más, mint az ego szolgálata. Azonban saját magukat késznek, hibátlannak, a többieknél jobbnak tartják, és úgy ítélik, nekik "már nincs szükségük más segítségére". Vannak ugyan problémáik (hiszen általában nem egészek, nem teljesek, és az isteni energiának csupán egy-két dimenzióját alkalmazzák), de ezt vagy takargatni próbálják, vagy hősiesen viselik. Ennek ellenére okosabbnak képzelik magukat mindenkinél, és maguk köré gyűjtenek jó csomó embert, akik felnéznek rájuk, és akikre ők lenézhetnek. Érdekes, hogy általában ezek a követők, akik alacsonyabb rendűnek tűnnek fel a mesterük számára, pont ők azok, akik mégis csak spirituálisabbak, hiszen nyitottak, ha más nem, de legalább a mesterük felé. A nyitottsághoz olykor elengedhetetlen ugyanis, hogy képes légy megkérdőjelezni saját magadat. A beragadt álláspontjaidat. A megkövesedett egódat.
Úgy érzem, az efféle személyek inkább olyanok, mint a villanyszerelő. Ő is képes egy szemmel láthatatlan energiát az akaratának megfelelően terelgetni. Ettől azonban még nem feltétlen spirituális (habár lehet, hogy fénymunkás...) Eztán én őket inkább ezoterikus embereknek fogom nevezni, a spirituális jelzőt pedig megtartom azoknak, akik valóban a végtelenbe tekintenek, amikor a fejlődés kerül szóba.
 |
| fotó: desibucket |
