Az önmagunkon való munka a legszebb, de egyben a legtöbb ráfordítást igénylő elfoglaltság. Amikor az ember az önismeret ösvényére téved, általában az a helyzet, hogy valami probléma van az életében, amit szeretne megoldani. Valahogyan jobban szeretné érezni önmagát. Valamilyen célra törekszik, amivel ha elkészül, akkor vége, kész, jól vagyunk, és boldogan élünk tovább, míg meg nem halunk.
Szerencsére ez nem így van. Ahogy Karen Berg mondja, amíg lélegzünk, addig még más spirituális munkánk is van a világban. Az élet egy folyamat, nem áll meg. Aki a fejlődést abbahagyja, az spirituális értelemben halottnak számít. Így kezdetben lehet ez kellemetlen, de idővel megszokja mindenki, aki valóban az Úton jár, hogy mindig jön újabb feladat. Előfordul, hogy ugyanazok a kérdések kerülnek elő egy magasabb szinten, vagy egy más perspektívából kerülnek megvilágításra. Feladat az mindig van. A tiszteletreméltó Chong mester szerint az egyetlen hiba, amit ember elkövethet, hogy azt hiszi, készen van. Aki bedől annak az illúziónak, hogy elért valamit, és nincs további teendője saját maga fejlesztése területén, az már nem él. Seth könyveiből tudjuk, hogy ha itt, ebben a fizikai világban befejeztük (elérjük a megvilágosodás legmagasabb fokát), akkor más szinteken, más dimenziókban fogjuk tovább folytatni utunkat.
Vannak, akik azt várják, hogy egyetlen oldástól, egyetlen kezeléstől megváltozzon az életük. Meg is változik, ez így van, minden lépés valamivel közelebb visz az igazi valódhoz. De nincsen olyan kezelés, amelyből egyetlen alkalom megszüntetné a problémáidat (vagy ha igen, azt hívják eutanáziának - bár szerintem az a megoldás is csak átmeneti). Vannak akadályok, blokkok, amelyeket egy-egy kezelés nagyon szépen helyretesz, de a legtöbb vackunkkal többször kell foglalkozni. Ha belegondolsz, ezeket a témákat évtizedek, vagy akár életek alatt gyűjtötted magadra, miért is múlnának el egyetlen sóhajtástól?
Az evés, mosakodás, edzés mind-mind rendszeres elfoglaltságok. Ugyanez érvényes lelkünk, spirituális egészségünk megőrzésére is. Mindegy, hogy milyen módszer, Akasha, meditáció, pszichológus... A lényeg a rendszeresség, amely nem csak a megőrzés, de a továbbfejlődés záloga is. Tökéletes, isteni önmagunkhoz közeledni nem egy út, amelynek meghatározott végpontja van, hanem egy örökkön buzgó forrás, amely soha nem apad ki, és minden percben új és új eséllyel hozhat Fényt az életünkbe.
