Gyakran hallani a reklámokban, hogy felejtsük el a fejfájást, meg minden egyéb gondunkat is. Hogy talán létezik valamiféle varázspirula, amitől egycsapásra soványak és gazdagok, egyszóval boldogok leszünk. Azt hiszem, a probléma éppen ez, az az elfelejtés. Testünk és fizikai világunk a lelkünk kivetülése. Mondhatjuk úgy, tünet - ami valaminek tűnik, valaminek a látványa, de nem feltétlenül az.
Ezek a tünetek segítenek minket abban, hogy megtalálhassuk, hol vannak bennünk azok a részek, amiken még dolgozni kell. Ha a fejfájást nem figyeled meg, hanem elnyomod, elfelejted egy tabletta segítségével, nem tudhatod meg, hogy mi az oka. Ha pedig az okát nem gyógyítottad meg, akkor a fejfájást sem gyógyítottad. A tünetet kezelni valóban mágia: egy illúzió lepellel eltakarjuk, ami valójában ott van. Ugyanez érvényes kapcsolatainkra, egyéb körülményeinkre is. Amikor valamilyen problémával szembesülünk, érdemes inkább akadályként, feladatként tekinteni rá. Meglehet, hogy ez az út nehezebbnek tűnik. Hiszen dolgozni kell rajta. Rendszeresen, többször visszatérni. A tökéletesedés felé vezető út is épp olyan, mint a testedzés. Ha naponta csinálod, megerősödsz és egyre jobban veszed az akadályokat, de ha "leülsz", ismét visszakerülsz arra a szintre, ahonnét elindultál.
Ne várd a csodát! A csoda te vagy! Ne várd, hogy egyetlen oldással, vagy kötéssel, egyetlen kezeléssel valaki majd megoldja helyetted az élted. Nem fog megtörténni. Te fogod megoldani, és képes vagy rá, mert tökéletes vagy!
A fejlődés olyan, valóban pont olyan, mint a hagymahéjak. Minden egyes réteg alatt egy újabb tárul felszínre. Eltávolításuk gyakran megríkat. Mégis, ha egyszer elkezdted, érdemes minden nap folytatni. Erről szól az élet: minden áldott nap egy új feladat, de aki edzésben van, könnyebben veszi az akadályokat.